A7 - Hálózati kommunikáció és új média

• Források: Castells, Horányi és Manovich írásai a hálózati kommunikációról, a tömegmédiáról és az újmédia sajátosságairól
• Cél: a digitalizáció, az internet és az új kommunikációs műfajok társadalmi–kulturális hatásainak összegzése.

Horányi: Változások a kommunikáció jelenségterében

• Ötödik kommunikációs forradalom: a számítógépek és nyílt rendszerek összekapcsolódása mint az elektronikus kommunikáció második forradalma
• Az információ radikális felértékelődése: az élet minden területére kiterjed, kialakul az információs társadalom
• A technológiai innovációk mély társadalmi és kulturális átalakulást indítanak el, túllépve a pusztán műszaki dimenzión.

Horányi: A kommunikátum átalakulása (öt dimenzió)

• Lokalizálás
  • Orális: szigorúan helyhez és jelenléthez kötött.
  • Írott: helyhez kötött, de szállítható és másolható
  • Hálózati: nem lokalizálható, elemei a hálózat távoli pontjairól állhatnak össze
• Elérhetőség és hozzáférési idő
  • Orális: a tudás a kútfő személyéhez és élettartamához kötött
  • Írott: sztenderdizált hozzáférés (pl. könyvtári szabályok)
  • Elektronikus: gyors elérés a hálózat bármely pontjáról, hosszú távú tárolás; az online hozzáférés szűkíthető, szabályozható
• Az elérő ágensek száma
  • Orális: kevés, közvetlenül jelen lévő résztvevő.
  • Írott/nyomtatott: tömeges olvasóközönség, nyomtatott sajtónál egyidejű befogadás.
  • Elektronikus: elvben korlátlan elérés, nagy részvételi bázis, azonos kommunikátum sok ágense számára.
• Strukturáltság
  • Orális: ritmikus, klisés szerkezetek, emlékezetet segítő mintázatok.
  • Írott: lineáris, de egyre komplexebb grammatikai, retorikai, logikai és narratív struktúrák, jelentős szerepű utalások.
  • Elektronikus: rugalmas, nem-lineáris adatstruktúrák, hypertextuális szerveződés, magas szabadságfok az utalásokban.
• Befogadói attitűd
  • Orális: a megértés feltétele az aktív képzelet, a hallottak elképzelése.
  • Írott: az illusztrációk támogatják, de egyben korlátozzák is a képzeletet.
  • Elektronikus: vizuális dominancia, a megértés feltétele marad a képzelet, de szerepe szűkül; a befogadás sokszor passzívabb.

Horányi: A kommunikáció fogalmának átalakulása

• Participáció-központú felfogás: a kommunikációban az elérhetőség kerül középpontba, nem a tényleges elérés.
• A kommunikáció lehetőség: akkor válik ténylegessé, ha az ágensnek szüksége lesz az információra, és él az elérhetőséggel.
• A részvétel feltétele: hozzáférés az információhoz, és annak tudatos ismerete, hogy milyen módon és hol érhető el.

Horányi: Hatások a társadalomra

• Társadalmi szerkezet és hatalom
  • Tömegkommunikációs súlyponteltolódások, a klasszikus tömegkommunikáció átalakulása és integrálódása a hálózatba.
  • Az információ lokalizálatlansága átalakítja a társadalmi szerepek tartalmát, a nyilvános/privát (munkahely/otthon) határát.
  • A kereskedelem átalakul: hálózati rendelés és vásárlás, „érintkezés a világgal” a hálózaton át.
  • Az információ elérhetőségének tömegesedése megnehezíti a hozzáférés korlátozásának ellenőrzését; a hatalom egyre inkább az információ feletti kontrollhoz kötődik.
• Nyilvánosság, esélyegyenlőtlenség
  • A polgári beleszólás lehetősége nőhet a társadalmi irányításba, de megjelenik a digitális írástudás/írástudatlanság alapú új egyenlőtlenség.
  • Hierarchikus szervezetek helyett horizontális kapcsolatokon alapuló társulások erősödnek; a régiók szerepe felértékelődik, a centrum–periféria viszony újrastrukturálódik.
  • A kommunikációval kapcsolatos jogok (adatvédelem, információhoz való jog, személyiségi jogok) újraszabályozása válik szükségessé.

Horányi: Hatások a kultúrára

• Standardizálás és individualizáció: a 20. századi konfekcionált terméklogika új feszültséget hoz a szabványos és egyéni formák között.
• Szerzőség és befejezettség: új kulturális koncepciók, a szövegek variánsainak soha le nem záruló folyamata.
• Vizuális irodalom és multimédiás szövegek: kulturális válaszok a kommunikációs technológiák kihívásaira.
• Mesterséges intelligencia: tudásgyűjtésre és -lekérdezésre alkalmas rendszerek, amelyek komplex struktúrák reprezentálását és a „neten szörfözést” is támogatják.
• Koherencia: az információk értékelése azok összefüggésessége alapján, a korábban elfogadott tudáshoz való viszony szerint.
• A kultúra dematerializálódása: a cyberspace-ben a korábbi fizikai szignifikánsok háttérbe szorulnak, új, egyneműnek tűnő jelrendszerek jelennek meg.
• A nyilvános/privát határ átrendeződése, a lokalitás, jelenlét és szomszédosság új kulturális fogalmai.

Castells: Technológiai rendszerek és hálózati paradigma

• Három „galaxis”
  • Gutenberg-galaxis: könyvnyomtatás, tipográfiai gondolkodás, írott kultúra uralma.
  • McLuhan-galaxis: televízióra épülő tömegmédia, egyidejű, szabványosított tömegüzenetek, a kollektív tudat formálása.
  • Számítógépes hálózatok és internet: információs társadalom, diverzifikált tömegkommunikáció.
• Információs technológiai paradigma
  • Az információ a fő nyersanyag, tudásalapú működés.
  • Minden társadalmi szférára kiterjedő, horizontális hatás.
  • Hálózatiság, rugalmasság, adaptivitás, „időtlen idő”.
  • Konvergencia és kölcsönös függőség a technológiai rendszerek között.
• McLuhan technológiai determinizmusa: a médium maga az üzenet; a domináns médiumváltás mély társadalmi módosulásokat generál.

Castells: A közönség diverzifikálódása

• Új fogyasztási módok
  • 1980-as évektől eszközök (walkman, tematikus rádió, videómagnó, házi videó, videoklip) alakítják át a médiafogyasztási szokásokat.
  • Szelektív televíziózás: a néző rögzíti, visszajátssza, kiválogatja a tartalmat; a kínálat diverzifikálódik, a közönség értékek és életstílus szerint szegmentálódik.
• Csatornabővülés és globalizálódás
  • Kábeltelevízió, száloptikai kábelek, digitalizálás, közvetlen műholdas sugárzás → a csatornák megsokszorozódása.
  • A műsorszórásra alkalmas frekvenciasávok bővülése szabályozási enyhülést, független tv-hálózatokat eredményez.
  • A televíziós kínálat volumenének növekedése globális, de lokalizálható műsorfogyasztást hoz létre (pl. CNN mint globális hírforrás).
• Tömegközönségből szegmentált közönség
  • Az új média a hagyományos értelemben már nem tömegmédia: az üzenetek és források sokasága erősíti az egyéni választást.
  • A közönség maga szűri a beérkező üzeneteket, ez mélyíti a szegmentálódást és erősíti a személyre szabott kapcsolódásokat.
• Médiaipar átalakulása
  • Hálózatosodás és koncentráció: médiabirodalmak együttműködése és versenye a távközlési, műholdas és internetes szolgáltatókkal.
  • A csatornák jellegzetes profilt alakítanak ki; a szemantikai formulák sokszor hasonlóak, de a befogadás időben és módjában differenciált.
  • „Szörfölés”: párhuzamos nézés, csatornák közti ugrálás, saját vizuális mozaik összeállítása.

Castells: Multimédia és „valóságos virtualitás”

• A nagy fúzió
  • A globális, testreszabott tömegtájékoztatási rendszerek és a számítógépes kommunikáció integrációja interaktív multimédiarendszert hoz létre.
  • A rendszer karakterét nagy konglomerátumok (média-, távközlési, informatikai cégek, internetszolgáltatók) formálják.
  • Előfizetéses, fizetős szolgáltatások: az előfizetők ízlése és anyagi helyzete egyre inkább meghatározza a kommunikáció jövőjét.
• Tartalmi kihívás és életstílus
  • A technikai kapacitásbővítés önmagában kevés; a „megkülönböztethető termék” iránti igény tartalmi innovációt követel.
  • Otthonközpontú életstílus: az otthonból való kapcsolódás a világhoz a mindennapok részévé válik.
  • Individualizmus: hordozható eszközök, saját lejátszási listák, a közös családi médiahasználat visszaszorulása.
  • A hagyományok nem tűnnek el, hanem beépülnek az elektronikus kultúrába (pl. karaoke).
• Multimédia jellemvonásai
  • Társadalmi és kulturális differenciálódás, felhasználói rétegződés: aktív, interaktív felhasználók és passzív fogyasztók elkülönülése.
  • A médiumok kódokat kölcsönöznek egymástól, az üzenetek közös kognitív mintába rendeződnek; a felhasználó egyszerre címzett és feladó.
  • „Valóságos virtualitás”: szimbolikus környezet, amelyben a valóság teljes egészében virtuális reprezentációkon keresztül válik tapasztalattá; a virtualitás valóságként működik.
• Digitális hálózati kommunikáció
  • Az összes kulturális kifejezést integrálja; jelek digitális létrehozása, tárolása, elosztása és cseréje.
  • Átalakítja a tér és idő tapasztalatát („áramlások tere”, „időtlen idő”), és gyengíti a szimbolikus feladók hagyományos hatalmát.

Manovich: Az újmédia öt alapelve

• Numerikus reprezentáció
  • Az újmédia elemei számszerűen kódoltak; a folytonos jel kvantálással diszkrét adattá alakul, algoritmusokkal programozható.
• Modularitás
  • Fraktális jellegű felépítés: kisméretű, diszkrét egységekből épülnek fel a nagyobb struktúrák.
• Automatizálás
  • A numerikus reprezentációból és modularitásból következik: algoritmusok és sablonok révén számos művelet emberi beavatkozás nélkül fut le.
  • A felhasználó szerepe eltolódik a létrehozásról az elérésre és válogatásra; kulcskérdés a már létező objektumok megtalálása.
• Változtathatóság (variability)
  • Az újmédia fájlok könnyen módosíthatók, sokféle változat hozható létre.
  • A termelés „kereslet szerinti” és „éppen időben” történik; a felhasználó vagy a számítógép állítja össze a fogyasztásra kész kulturális javakat.
• Kulturális átkódolás (transcoding)
  • A „kulturális” és a „számítógépes” réteg kölcsönösen alakítják egymást.
  • A média számítógépesítésének legfontosabb következménye: a kulturális formák szerkezete és értelmezése a számítógépes logikákkal összefonódva változik.

Manovich: Régi és új média viszonya

• Az újmédia a korábbi médiumokhoz képest újszerű, több határterületen mozgó jelenség.
• A művészet és technológia fúziója a művészet fogalmának átalakulásához vezethet; az újmédia diverzifikált, sokféle formát integrál.
• A számítógép metamédium: egységes eszköz a szövegek, álló- és mozgóképek, hangok, térbeli konstrukciók létrehozásához, manipulálásához, tárolásához és terjesztéséhez.
• A technológia nagyfokú szabadságot kínál az alkotás és fogyasztás terén, miközben a gondolkodási struktúrákat is a technikai rendszerek logikájához igazítja.

Fogalmak

• Kommunikátum: a közlés egysége, az átadott információ konkrét formája.
• Elérhetőség: az a potenciális állapot, amelyben az információ egy ágens számára hozzáférhető lehet.
• Hypertext: nem-lineáris, utalásokkal szervezett szöveg- és adatstruktúra.
• Multimédia: szöveg, kép, hang és más médiumok integrált, gyakran interaktív rendszere.
• Transzkódolás: a kulturális és a számítógépes réteg kölcsönös átalakító viszonya az újmédia környezetében.