Ebben a videóban az aténi demokráciáról fogok beszélni. A poliszokban, vagyis a városállomokban a gyarmatosítás hatására egy olyan réteg gazdagodott meg, mely nem arisztokratákból, hanem közebb merekből állt. Politikai jókat követeltek, vagyis beleszólást a poliszok... a városállamok irányításába. A királyság megszűnésével Aténban arisztokratikus köztársaság jött létre, vezetői az arkónok voltak, először egy, majd később három, és végül kilenc fő lehetett arkón a város élén.
Ők rendelkeztek a legfőbb hatalommal, először életük végéig kellett ezt a pozíciót betölteni, onnantól majd csak tíz évre, később évente választották őket. Az arkóni tisztséget viszont csak arisztokraták tölthették be. A legfőbb bírói testületet, az Arályoszfagusz tanácsát is, az egykori arkónok alkották.
Az arisztokratikus köztársaság viszont nem biztosított politikai jogokat a démosznak. Ez okozta a démosz és az arisztokrácia szembenállását. Drakón, arkón volt az, aki az ellentéteket csökkenteni kívánta, és Iszus előtt 621-ben a szokásjogot írásba foglalta, és ennek az írásba foglalt dokumentumnak vált írhetté ez a szöveg, ugyanis innen ered a drákói szigor kifejezés is. Mindenkire nézve egyformán kötelező volt a szokásjog, és az arisztokrata bírák nem értelmezhették ezt önkényesen, tehát ahogy az le volt írva, azt úgy is be kellett tartani.
Ugyanakkor továbbra is az arisztokratáknak kedveztek, de emellett mindenképpen előrelépést jelentett a Demos számára. Szolón Arkonnál a lovas harcmodorral szemben megnőtt a szerepe a Demos soraiból toborzott gyalogosoknak, akik elsősorban nehéz fegyveresek voltak, őket nevezzük hoplitáknak, és mellett a flották szerepe is jelentősen nő, ezzel növeli a Demosznak. a betöltött szerepét a társadalmon belül.
Szóval az adóstapszolgaság eltörlésével és az adósságok elengedésével igyekezett kedvezni, ha paraszok számára a föld megtartását eredményezte ezzel, ezt nevezzük teherlerázásnak. A politikai jogok alapja a vagyon lett a származás helyett, vagyis ez azt jelentette, hogy valaki a vagyoni helyzete alapján lehet választó, illetve választható. Ez volt az úgynevezett cenzusos választás. A lakosságot gyakorlatilag vagyoni helyzete alapján felosztja csoportokra ez a rendszer, meghatározza, milyen katonai és hivatalnoki szerepet töltettek be ezek az emberek. A népgyűlés hatásköre megnőtt, és ezen bárki részt vehetett, a népbíróság tagjai közé is bekerülhettek szegények, és megteremtette intézkedéseivel szólón a demokráciát a népuralom alapját.
Tehát innentől már tudhatjuk is, hogy a demokrácia olyan politikai berendezkedés, amelyben az államhatalom nem az uralkodó, vagy egy kiváltságos réteg kezében van, hanem a nép kezében. A politikai életben viszont csak aténi születésű férfiak vehettek részt, beteleplő idegenek, vagyis úgynevezett metoikoszok nem vehettek ebben részt. Szolon után Peisztratos következett, Szolon reformjai után nem enyhültek az ellentétek, az arisztokraták túl soknak, a démosz vezetői pedig kevésnek tartották az engedményeket. A démosz és az arisztokrácia között egyensúlyi helyzet alakult ki.
Az arisztokráciáé volt a föld és a politikai hatalom nagy része, a gazdaság, az ipar és a kereskedelem viszont mind a Demos kezében volt. Egyes arisztokraták, akiknek érdekük volt a kézművesség és az, hogy a kereskedelem fejlődhessen, a Demosra támaszkodva erőszakos úton magukhoz ragadták a hatalmat. Ez volt az úgynevezett Tyrannis, vagyis a zsarnokuralom.
Tehát létrehozzák a Tyrannis-t, és élén van a Tyrannos, az úgynevezett zsarnokuralkodó. Ezt a hatalmi pozíciót Paisis Stratos tölti be. Paisis Stratos a szegényebb rétegekre támaszkodott, az ellenálló Arisokraták földjeit kiosztotta a föl nélkülieknek, óriási építkezésekbe kezdett, és ez kedvezett a Demosznak, kereskedelmi kapcsolatokat erősít más poliszokkal, jó minőségű pénzt veretett, fejlődött a gazdaság, és a Demosz megerősödött. Viszont a Demosz a saját fejlődése érdekében politikai hatalmat is akart szerezni. A türennész ezt viszont nem engedte.
Peisztratos fiai Hippias és Hipparkos alatt kiéreződtek újra az ellentétek, így az aténiak időszámításon kellett 510-ben a tyrannoszokat előzték. Időszámításon kellett 508-ban Kleisthenész elkezdte szorgalmazni a zsarnokság kizárását. Újjelv a területi egység volt. A lakosság korábbi, származási, majd vagyoni alapon történő besorolása helyett ezek váltak a tisztségek betöltésének, katonáskodásnak és a közigazgatásnak is az alapjává.
Innentől fogva a politikai jog, az adott személy, Föld területétől függött, mekkora a földbirtokkal rendelkezett. Ez viszont azt eredményezte, hogy megszűnt a szabad polgárok közötti jogi különbség. A legfőbb hatalom a népgyűlés, az úgynevezett eklészia lett, és ebben minden teljesen guaténi állampolgár részt vehetett.
a háborúról és a békéről. Ha nem üléseztek, akkor az 500-ak tanácsa döntött. Az Arkonok tanácsa, az Araios Pagos tanács is megmaradt, feladata a tisztfüselők ellenőrzésére szűkült, a katonai vezetőket, az úgynevezett stratégosokat választották, ők az aténi állam tényleges irányítói lehettek.
A zsarnokság újjeléledését a cserépszavazás, vagyis az úgynevezett osztrakiszmosz bevezetésével kívánták megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy gondolták, hogy zsarnokságra tör, akkor cserép szavazással eldönthették, hogy akkor 10 évre száműzik Ateimból. Az aténi demokrácia virágkora az időszámításunk előtti V. században volt. Ebben a korszakban volt Periklis, 15 éven át, stratégosz.
Az aténi demokráciában továbbra is csak az aténi férfiaknak biztosítottak politikai jogokat, bevezették a napi díjat, így a szegényebbek is meengedhették maguknak a közéleti szereplést, a hivatalokat sorsolással töltötték be, tehát kisorsolták azt, hogy ki fogja ezeket a pozíciókat betölteni, és nem választották őket. A legfontosabb hivatalokat azonban továbbra is az arisztokrácia töltötte be. A törvényeket a népgyűlés hozta, minden polgár részváltat benne, és mindenkinek volt ebben szavazati joga, a többségi jelv érvényesült a szavazásban. A polgárok viszont nem fizettek adót, csak a felszabadított rabszolgák és a polgárjokkal nem rendelkező szabadok, metóikoszok. Fazekasság, hajóépítés, a fényipar fejlődött, az építészet és a kereskedelem is jelentős mértékben bővült.
Ezzel párhuzamosan nőtt a rabszolgamunka is.