Sziasztok! Ez itt a Tökéletlen Történelem, és ebben a videóban Károly Róbert uralkodásának hihetetlenül izgalmas történetét mutatjuk be nektek. Ha tetszenek a cicák, látogass el a webshopba, és válaszadjat az új kollekcióból, vagy támogathatsz minket a Patreonon is.
A linkeket megtalálod a leírásban. A tartományorak sikeres leverése után Károly Robert végre hozzáláthatott az ország újjászervezéséhez. A király székhelyét Temesvárról az ország szívébe Visegrádra helyezte át. A várat megerősítette és királyi palotát építetett az alsóvár és a város közötti részen.
Az udvar tagjai a városban telepettek le. Az udvar Visegrádra költözése fejlesztette a várost és a kereskedelmet is. Itt a Visegrádi udvarban ért a támadás a királyi családot 1330. április 17-én ebéd közben. Zács Felicián, Csák Máté bizalmasa és támogatója, kivont karddal a királyra támadt. Bár a király vitézei szinte azonnal hatástalanították a támadót, és a király is sértetlen maradt, Erzsébet királyné négy ujját sikerült levágnia.
Tettét értetlenül nézték, mivel Felicián már átpártolt a királyhoz, és vagyonát is megtarthatta. Egyesek szerint bosszúból támadta királyra, mert Erzsébet királyné öcse, megrontotta Felician Klára nevű lány. A király büntetése félelmetes volt. Felician testének darabjait különböző városokban köszönéretették Intő például. Családját harmadízig kiirtották a többi rokonait jószágvesztéseitért.
Az ellenséges tartományuraktól elkobzott területeket a király úgynevezett honorokra osztotta fel. Egy honor, egy várrat és a hozzátartozó uradalmat jelentette. Eddig a területek egy-egy család tulajdonában álltak, és a tulajdonjogot örökíthették, azonban a honorok élére csak egy ideiglenes irányítót, egy a királyhoz hű várnagyot neveztek ki.
Egy vármegyében több vár is lehetett. A vármegye első embere az Ispán volt, aki várnagy is volt egyben. Ha több vár is volt a vármegyében, akkor azok élére a király meg külön, hozzáhű várnagyokat nevezett ki. Egy várnagyhoz tehát nem kerülhetett egyszerre több vár, és a várnagyi cím nem volt örökölhető, így nem összpontosulhatott túl nagy hatalom senki kezében.
Jövedelmeit a várnagy megtarthatta, abból fedezte a terület irányítását és a vele kapcsolatos kötelezettségeket. Egyébként még nagyobb területet csak a Nádor, az erdélyi Vajda, valamint a Bánok irányíthattak. Ők saját várnagyokat vagy familiárisokat is nevezhettek ki, akik segítettek nekik a terület irányításában. 1323 és 1342 között a Drugett család tagjai közül kerültek ki a nádorok. 1342-ben Drugett Vilmos már 9 vármegyét birtokolt, amelyek ispáni címét is viselte.
Ez a nagy terület feletti egységes uralom Vilmos 1342-es halálával megszűnt. Később volt olyan ispán, akihez több vár is került irányításra. A királynak több bevételi forrása volt.
A birtokain földbért szedett, ez volt az úgynevezett cenzus. A pápának fizetendő egyházi tized egyharmad részét is lefoglalta. A bevételeinek nagy részét a regálé jövedelmek, vagyis a királyi felségjogon szerzett jövedelmek adták.
Ezek függetlenek voltak a királyi földbirtok nagyságától, mivel az egész ország területén beszett. Ide tartoztak a különböző vámokból befolyt összegek, például a harmincadvám, amit a kereskedelmi útvonalak bentén felállított harmincad helyeken szedetett be. Ez valójában csak egy százalékos külkereskedelmi vám volt. A küllenálló és kiváltságot élvező népek, például a szászok, a hunok és a sidók különadója, valamint az urburából, vagyis bánya bérből befolyt adók. Magyarország gazdag volt nemesfémekben.
Azonban az volt a törvény, hogy ha magánbírtokon találtak bányázható ércet, akkor azt a földterületet elvették a tulajdonostól, pénzért vagy birtokért cserébe, és királybírtokká alakították. Ezután a bányászok elkezdhették a munkát, és a kibányászott arany egy tizedét, a többi nemes fém egy nyolcadát bányabérként, vagyis úrburaként be kellett fizetni a királynak. Aki tehát ércet találta földjén, inkább eltitkolta, hogy ne vegyék el tőle az értékes földet. Károly Robert 1327-ben intézkedést hozott, amiben ezt úgy változtatta meg, hogy ha magánbirtokon találnak bányázható nemesércet, A területet a tulajdonos megtarthatja, és ezen felül az urbura egy harmadát is megkapja.
Így fellendült a nemesérc bányászat. Az intézkedés ezen kívül megtiltotta a nemesércek kivitelét az országból. A kibányászott érceket kötelező volt beszolgáltatni a pénzverőkamarának, aki vert pénzzel fizetett érte. Ezzel kb.
35-40%-os nyereséget szerzett a királya bányászaton az eddigi 8-10%. Ez hatalmas bevétel volt, mivel ebben az időben hazánk adta Európa aranytermelésének több mint háromnegyedét. A király a kibányászott nemesfémekből új értékálló pénzt veretett. A pénzverést kamarák végezték. Élükön a kamarai spánok álltak, akik szakértőknek adták bérbe a pénzverés jogát.
Így született meg firenzei mintára a magyar aranyforint, ami egész Európában használt értékálló valuta volt. Előlapján firenzei mintára a Lilium szimbóluma látható, hátlapján pedig keresztelő Szent János alakja. Váltópénze az ezüstgaras, majd az ezüst és a réz ötvezetéből álló dénár volt.
A hétköznapi életben inkább ezeket a kisebb címletű érméket használták. Az értékálló pénz megszületésével feleslegesé vált az évenkénti pénzbeváltás, amivel az udvar mesterségesen rontott. hiszen az új pénznek általában kevesebb volt a nemesfém tartalma. A kiesett jövedelem pótlására hozta létre Károly Róbert az úgynevezett kamarahasznát, amit évi egy alkalommal kellett fizetni. Ez volt a kapuadóként ismert jobb bágyadó.
Minden olyan kapu után kellett megfizetni, ami alatt egy megrakott szénás szekér elfért. Károly Róbert ezen intézkedései feltöltötték a királyi kasszát. Károly Robert banderiális rendszerben újjel szervezte a hadsereget is.
Ez azt jelentette, hogy haderejét a saját zászlajuk alatt hadbavonuló csapatokra, tehát a zászlósurak hadseregére építette. Zászlósurak azok voltak, akik földdel vagy nagyobb vagy onnan rendelkeztek, és ezért cserébe kötelező volt hadsereget kiállítaniuk és hadbavonulni, amikor a király arra parancsot adott. Ennek alapja tehát, a honorbirtok volt. Zászlós urak voltak például az ispánok, várnagyok, bánok, fődemesek, egyházi méltóságok.
A hatokozásra kötelezett nem magyar népek, például jászok, kunok, székelyek, könnyű lovas katonaként egészítették ki a sereget. Alkalomszerűen zsoldosok segítségét is igénybe vette a király. Károly Róbert idejében jelent meg újra Magyarországon a lovaki kultúra, és ő tartott először lovagitornát is. Károly Róbert 1326-ban létrehozta a Szent György Világi Lovagrendet.
A hadsereget ezáltal egyre több lovag is erősítette. Károly Róbert alatt honosodott meg a címeradományozás, és a főnemesek pecsétjei is egyre gyakrabban tartalmazták a családi címer. Miután az ország belpolitikája stabilizálódott, Károly Róbert külhoni hadjáratokra is vállalkozhatott.
A Balkánon arra törekedett, hogy helyreállítsa a magyar uralmat az Ugonna területeken, ahol az Árpád-korban hűbéri függésben álltak Magyarországgal. Így sikerült helyreállítani hatalmát a Macsói bánságban. Horvátországban és Dalmáciában azonban nem. Ők Velencének fogadtak hűséget. Ugyancsak Kudarc érte Bazaráb, havasalföldi vajda ellen vívott harcában.
A függetlenedni vágyó Vajda ellen 1330-ban indított hadjárata során a román seregek a Kárpátok egy hágójában tőrbecsalták, és négy nap alatt felmorzsolták a magyar hadat. A király Héder Váridesőnek köszönhette életét, aki páncélt cserélt vele, így a király el tudott menekülni. Károly Róbert jelentős sikert könyvelhetett el, amikor 1335- novemberében sikerült egy asztalhoz ültetni a luxemburgi János cseh királyt, és III.
Gázmér lengyel királyt Misegrádon. A két uralkodó között ellentét feszült, mivel János igényt tartott a lengyel trónra. A megállapodás értelmében János lemondott a lengyel trón igényéről, Gázmér pedig cserébe átengette neki Sziléziát. Kereskedelmi megállapodás is született.
Bécsnek áru megállító joga volt, ami megnehezítette a kereskedelmet. Ezért döntöttek egy új kereskedelmi útvonal létrehozásáról. Ez Csehországon, Morvaországon és Magyarországon keresztül vezetett Nyugat-Európába. 1339-ben szintén Visegrádon Károly Róbert és Kázmér megegyezett, hogy ha Kázmér fiú utód nélkül hal meg, akkor a lengyel trónt Károly egyik fia kapja majd meg. Így lett később Károly fia, Nagy Lajos lengyel uralkodó.
Károly Róbert nápoi lévén folyamatosan figyelte szülőföldje ügyeit. Amikor 1309-ben nagyapja, II. Károly meghalt, végrendeletéből kiderült, hogy Károly Róbertet kizárta a nápolyi trónörökléséből.
Helyette azt második Károly másodszülött fia, Róbert kapta meg. Károly Róbert ennek ellenére érvényesíteni szerette volna jogait a nápolyi örökségben, ezért 1334-ben fiát, Andrást, nagybátyja, Róbert nápolyi király unokájával, Juhannával jegyezte el. Károly Róbert 1342-ben Július 16-án halt meg.
Erős és stabil országot és telik kincstárat hagyott hátra. Székesfehérváron helyezték öröknyugat. Köszönjük az adományokat Patreon támogatóinknak! Külön köszönjük császári adományozónknak, Kertész Ádámnak a nagy lelkű támogatást!
Ha tetszett a videó, lájkold, hozd meg barátaiddal, és kommentben írd meg, hogy mit látnál még szívesen ezen a csatornán! hogy ha nem maradj a következő videókról, iratkozz fel! és kapcsold be az értesítéseket is. Sziasztok!