1. tétel
A középkori magyar állam megerősödése I. Károly idején
1301-ben III. András halálával kihalt az Árpád-ház. Interregnum, tehát király nélküli időszak következett az ország életében. Három jelölt is bejelentkezett magyar királynak azzal az indokkal, hogy egyik ősanyjuk Árpád-házi hercegnő volt: Pŕemysl Vencel, Wittelsbach Ottó és Anjou Caroberto. Az érvényes királykoronázás 3 feltétele volt, hogy az esztergomi érseknek kell a jelölt fejére tennie a Szent Koronát Székesfehérváron. Ez végül 1308-ban Károly Róbert esetén teljesült.
Első feladata a hatalom megerősítése volt: a kisirály-tartományurak egy része mellé állt, másokat fegyverrel győzött le. Kiskirály-tartományurak voltak: Csák Máté, Aba Amadé, Borsa Kopasz, Csák Ugrin, a Kőszegiek. A kiskirályok között a legveszélyesebb Csák Máté volt, akit 1312-ben a rozgonyi csatában győzött le, de csak annak 1321-ben bekövetkezett halála után lett nyugalom az országban.
Felszámolta a feudális anarchiát. Az Árpád-kor végén a királyi hatalom azért volt gyenge, mert kevés föld a király tulajdona és sok a tartományuraké. Károly Róbert az elkobzott földekkel jutalmazta híveit, de vigyázott, hogy ne halmozódjon fel túl sok vagyon a kezükben.
A királyi kincstár a korábbi években kiürült. Nem származott elég jövedelem sem a királyi birtokokból, sem a váruradalmakból. Ő nekilátott új jövedelemforrásokat keresni. A fő bevételi forrás a regále (királyi felségjogon szedett) jövedelmek voltak: az évenkénti pénzbeváltásból származó kamarahaszna, a sókereskedelem és nemesfémkereskedelem haszna, a vámbevételek.
A nemesfémbányászat eddig királyi monopólium volt, tehát a bánya hasznának egésze a királyt illette, ezért ha egy nemes lelőhelyet talált birtokán, eltitkolta. Károly Róbert a bányászat hasznának 1/3-át átengedte a földesuraknak, ez volt azt urbura bányabér). Ezzel érdekelté tette a földesurakat a bányanyitásban. A következő évszázadokban Magyarország Európa legnagyobb nemesfémlelőhelyévé válik.
Firenzei mintára aranypénzt veretett, a forintot, mely a hátoldalára vert Anjou-liliomról kapta a nevét (fiore olaszul virág). Megszüntette a kamarahasznát, a pénz időnkénti beváltását, ezzel a forint értékálló lett.
A kieső kamarahaszna pótlására új adót vezetett be: ezt minden olyan telek után beszedték, amely kapuján egy nagyobb szénásszekér átfért, ezért volt a neve kapuadó. Értéke 18 dénár (1 aranyforint = 100 dénár)
Új vámot vezetett be, mely a szállított áru értékének harmincadéval egyezett meg harmincadvám. Vámot nem csak az országhatárokon, hanem a nagyobb városokban is szedtek.
Bécs árumegállító joga akadályozta a kereskedelem fejlődését, ezért az 1335-ös visegrádi találkozón János cseh és III. Kázmér lengyel királlyal kerülőútvonalat jelöltek ki. Magyarországról főleg nyersanyagot és élelmiszereket, bort, élőállatot, sót vittek ki, és ipari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és kölni posztót, fegyvereket hoztak be.
Külpolitikájában erősítette a dinasztikus kapcsolatokat: kisebbik fiát, Andrást a nápolyi király unokájával jegyezte el, idősebbik fia pedig III. Kázmér halála után a lengyel trónt is örökölte.
A békés viszonyoknak és az erős királyi hatalomnak köszönhetően fejlődött a gazdaság: a céhes ipar teret hódit, és megjelenik a városok három fajtája: szabad királyi városok, bányavárosok és mezővárosok. Ez utóbbiak a másik kettőtől eltérően, nem a király alá tartoztak, hanem a földesúr alá, de voltak kiváltságaik. pl. évi egy összegben adózás.
Károly Róbert 1342-ben halt meg Visegrádon. Egy nyolcfelé szakadó, anarchikus, gyenge királyi hatalommal rendelkező országból egy emberöltő alatt egy erős királyi hatalommal rendelkező, gazdag országot csinált.