Jelenleg évente 5 millió ember hal meg valamilyen dohányzás okozta meg betegedésben. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzései szerint 2025-2050 között előreláthatóan évi 10 millióan hallag meg majd dohányzás következtében, ha nem sikerül visszaszorítani a dohányzást. Napjainkban a dohányzás miatti halálozások részaránya 70 év alatt a férfiaknál 24 százalék, míg a nőknél 7 százalék.
De miért is kezdünk el dohányozni? Sokan a társadalmi nyomás, a kíváncsiság vagy éppen a stressz kezelése végett. Sok ember számára a dohányzás valamilyen fajta megküzdési mechanizmus lehet, amely segít az idegeskedés vagy a stressz csökkentésében. Továbbá a nikotin az idegrendszer több pontján is hat. Többek között az agykéregre is.
Ennek következtében az ember megélénkül, jobban tud figyelni, javul a koncentráló képessége és rövid távú emlékezete is jobb lesz. Szeretnénk fejtegetni, vagy megérteni, mert azért most így több generáció összeült a stúdióba, hogy miért kezdett el az emberiség, vagy miért kezdett el egy személy dohányozni, mi tulajdonképpen a dohányzás huszonéves, meg negyvenes-ötvenes szemmel. És egyébként hol tartunk vele, mert nem tudom, hogy utána számoltatok-e, de talán 2013 volt az az év, most már több mint tíz éve, amikor a nyilvános éttermekben, szórakozó helyeken betiltották a dohányzást, és az előtte lévő néhány méteren sem. lehet azóta rágyújtani, és már vissza sem tudok emlékezni, hogy milyen volt az, és a lehető legtermészetesebb az, ahogy most élünk, és amikor olyan országban járok, ahol az iken a nyilvános helyeken még simán lehet cigizni, akkor ilyen egészen furcsa formában érzem magam. Nem zavar, meg nem is szeretem, csak egyszerűen így észreveszem a különbséget, és ezt akkor is észrevettem, amikor nálunk lehetett bárhol a étterem egyik fele, avigyázzon.
dohányzós volt, a másik meg állítólag nem dohányzó, de hát ugye a füst nem olvasta ezt a szabályt, hogy amikor nálunk még ez a világ volt, és elmentél egy olyan helyre, ahol már nem lehet, az is egészen elképesztő volt. Egyúttal a például A skandinávoknál, valamelyik skandináv államban a fiataloknak az alkoholfogyasztással való kapcsolata gyökeresen változott meg valami két-három év alatt, tehát egyszer csak ki felébred egy generáció, aki más viszonyban van ezzel, és a dohányzással kapcsolatban nyilván ezek az elektromos nikotin termékek, meg az elektromos nem nikotin termékek, legyen az bolti, vagy pedig illegálisan beszerzett, mert mindig jön egy-egy új szemét, mindenfél évben van valami start. termék, ami akkumulátorral együtt megy a kukába. Ezek nem hagynak olyan tartós szagot az emberen, és azok, akik most elkezdenének valami ilyet, azoknál nincsen meg mondjuk egy 19 éves embernél, az ő generációjában nem áll meg az, hogy műtzi, azt a hűzi, mű, nem tudom mit szívolt, hát milyen matróz, milyen katona vagy te.
Érted? Nincs az, hogy Te azt szívjad, amit idehoztak nekünk az új világból a XVI. században, ne szórakozzál nekem, hogy itt egy elektromos izé van a kezedben.
Ezért eleve ahhoz nyúl, és azt gondolom, hogy egy látványos fordulat várható mondjuk ebben a tíz évben, ahogy az idős dohányosok így vagy úgy abba hagyják, kényszerből vagy meghalnak, vagy leszoknak, vagy tovább akarnak élni, vagy nincs rá pénzük, és a fiatalok pedig már nem a dohányzást, használják, de közben meg ez ugyanaz a dolog. Az, hogy elektromosan működik, attól még ez ugyanúgy kíváncsisággal indul, azt gondolom, tehát hogy szeretnék igazodni a társasághoz, náluk van olyan, akkor nálam is legyen, és abból lesz egy manuális és egy orális fixáció, vagy az, hogy birizgálj valamit a kezeddel, vagy az, hogy a szádban legyen valami, mert szopizásra emlékeztet, vagy addig se beszélsz, vagy valami, és ez a két... Már csak pusztán ez a két pszichológiai ilyen játszanivalód, ez is függőséget okoz, nem hogy esetleges nikotintartalma ezeknek, szóval a ránézésre az is dohányzik, aki nem cigarettát szív.
Én nem tudom, hogy hogyan kezdődhetett el, tehát az első ember, aki azt mondta, hogy én most ezt a dohányt így dohányfüstöt belélegzem. az nyilvánvalóan ezt nem egy cigaretta formájában valósította meg, hanem felgyújtotta aztán oda áll fölé. Pipa, selő volt, ezek általában szerintem szellemet idézni, vagy gyógyítani próbáltak az bárminek a megevésével, és felgyújtásával az összes ilyen sámán mindenfélét összegyűjtött, és aztán ha valamelyiktől valaki rosszul lett, vagy jól lett, akkor... akkor azt megjegyezte, hogy na, akkor ezzel ezt lehet csinálni. De az égés az mindenképpen benne volt, és lehet, hogy ezért olyan nehéz egy csomó ember számára ezekkel az elektromos cigarettákkal, vagy akár ilyen gőz alapú cigarettákkal ezt kiváltani, vagy...
Adott esetben bármi mással, tehát nyalóka fogyasztásával, rágózással, vagy buborékfújózással, tehát ki lehet menni a cégnél cigiszünetre buborékot fújni is. Az első infarktus után könnyebb. Mit csinál? Leszokni a donájzásra? Hát kiváltani nyalókával, vagy buborékfújóval, vagy akár sárkarépával, tudod, az első infarktus, az hozzásegít.
Egy időre. Mert hogy ugye ezek a kórházi élmények, ezek nem mindenkinek élethosszígtartó ijességek, hanem van, hogy három-négy hónapon keresztül az ember egy picit megújul, és aztán szépen lassan visszaköltözik az előző éjjébe. Hát, de ebben az esetben...
mert az esetben már senkinek nem tehet szemrehányást. Hogyha jön a második infarktus, vagy jön egy jó trombózis. Az a helyzet, hogy megkapta a figyelmeztetést.
Átvette a levelet. Még azt is tudta, hogy mit kell vétni el. De úgy tűnik, a következő néhány évben, a következő néhány évben azért mégis úgy gondolta, hogy az élete nem ér annyit, mint amennyit az az élmény, amikor beleslukkol.
Ismered a Móricz Zsigmondnak a tragédiáját, hogy abban kis János is először még sikerül kiköhögnie a gombócot, aztán csak máshogy jár a hal vele. Igen, igen. És ott nem is abba hal bele, hogy annyit eszik, hanem abba, hogy nem rágja meg rendesen mielőtt lenyeli.
Mert annyira habzsolja, mert most kell bepótolnia a sok éhezést. Ez most az alkalom. És a tragédia, tudod, az, hogy nem az éhezésbe hal bele, hanem az evésbe, hanem abba, amikor lehet.
Szerintem mindig az volt ennek a sztorinak a tragédiája, ez csak zárójeles, hogy nem veszik észre, hogy meghal. Folytatják a bulizást. Nemzedékek haltak bele. a dohányzásba, de nekik volt mentségük, mert nem tudták, hogy halálos.
Nem tudták, hogy a dohányzás okozza. A nemzedékek halála felderítetlen maradt, mert nem tartott ott az orvostudomány, hogy be tudja azonosítani, hogy a szívésérrendszeri halálok, vagy a tüdőrák, a gégerák, stb. ez mind-mind a dohányzással függ össze. amikor még az ötvenes években a nagyszüleinknek a nemzedéke, hát a ti nagyszüleiteknek a nemzedéke, én nekem inkább a szüleimnek a nemzedéke dohányzott, akkor ők még, ott még úgy árulták a cigit, meg úgy ajánlgatták egymásnak, meg úgy beszélték rá egymást, hogy nagyon jót tesz az emésztésnek.
Nagyon jó, serkenti az anyagcserét. Ők ezt talán észrevehető voltak. Ez volt, ez volt, tehát hogy a kifejezetten egészséges.
Tehát, hogy ennyit tegyél meg magadért, hogy elszívod azt a szál cigarettát. Ennyit te is megérdemelsz. És hát az a helyzet, hogy ők, ezek a nemzedékek, ezek áldozatnak tekinthetők. Méghozzá nem a saját hülyeségük, hanem a korszellem, illetve az ember alapvető tudatlansága az, ami az ő áldozatukat megkövetelte.
Most a mai ember, aki a ma hal bele a dohányzásba, már csak a saját hülyeségének az áldozata. Ma már senkinek nem telt szemrehányás, mert pontosan tudjuk, hogy mit okoz a dohányzás, és pontosan tudjuk, hogy a dohányzás a legsúlyosabb luxus a halálokok közül, ugyanis tényleg nem kapsz érte semmit. A legtöbbet követeli meg tőled, úgy, hogy a legkevesebbet adja.
Nagyon sokan halnak bele az ivászatba. De az tagadhatatlan, hogy ők azért kapnak valamit. Megkapják azt a mámort, ami az ivással jár. az alkoholos befolyásoltságot, ahogyan a rendőrbácsi mondani szokta.
Ehhez képest az, aki dohányzik, mit kap a dohányzástól? Mert hogy amit elvesz a dohányzás, hogy amivel fenyeget a dohányzás, az brutális. Tehát Tehát a szív-és érrendszeri betegségek, a trombózis, a tüdőrák, a gégerák.
És még többféle rák típusú betegségek, amire nem is gondolom. Amit valójában nem is a nikotin okoz. Mert a nikotintapasz.
Nem egészségtelen, nem ártalmas az egészségre. A kátrány letüdőzése az égés terméknek, ami szilárdanyag, tehát nem gáz, illetve nem folyékony, tehát nem hasonló... Nem hasonlítható sem a gőzhöz, sem a levegőhöz, hiszen szilárd részecskéknek a tömege, amit ilyenkor belélegzel, ez az, ami lerakódik a tüdőben, és ez az, ami nagyon durván karcinogén, ez okozza a tényleges bajt.
Na most! Ez nem is elég. Nem is elég a cigarettagyáraknak, hanem a Benfentes című film, amiben a Russell Crowe meg az Al Pacino játszik, tanúskodik arról, és az tényleges, tehát itt egy dokumentarista igényű játékfilmről van szó, tehát itt megtörtént esetet dolgoz fel, hogy a gyógyszergyárak azok a nikotin mellé még...
Dohánygyárakak? Vagy gyógyszergyárak? Dohánygyárakak.
A nikotin mellé még olyan anyagokat, adalékokat tesznek bele a cigarettába, amelyek a függőséget még továbbfokozzák. gyógyszergyárakat mondtam? Igen, és azért kérdeztem vissza, mert nyilván ott is keletkezik egy érdek, hogy a dohányzásról való leszoktatószerek nem ugyanolyan jó biznisz, de szintén jó biznisz. De tudod, nem volt elég. De nem akarok ezen kótehozni, csak rám van egy ilyen érdek.
Nem volt elég. hogy a nikotinba belehalnak nemzedékek, hanem hozzáadtak, és nem volt elég, hogy a nikotin már így is elég súlyos függőséget okoz. És nem volt elég letagadni évtizedeken keresztül azt, hogy ez a két dolog, ez összefügg. Ugye azért volt egy olyan szakaszaladó ányzásnak, hogy azt sem gondoltuk, hogy ez ártalmas. Ez egy sik, mondjuk, tudod, 1700-as, 1800-as évek.
Aztán volt egy olyan... Talán lehet, hogy ez nem olyan egészséges majd esetleg, meglátjuk, ezzel elment további 50-100 év, vagy 50-60, és akkor ezen belül volt egy időszak, ahol nyilván a Dohánygyárak érdeke szerint ezt tagadta, de még akkor is tagadta, amikor már tudta, hogy nem igaz. Utána jött az a szakasz, és erre mondja a Robi, hogy ugye kevésbé áldozatnak tekinthető, főleg az, aki soha nem dohányzott, akkor miért kezdi el? Hiszen azt adja a dohányzás, amit mindig is megvolt, de azt adja vissza, amit elvesz. Pontosan, a homeosztázist, egyedül a homeosztázist adja.
Most már az a szakasz van, hogy tudjuk, hogy mik a következményei, és ennek a fényében mérlegül. Nektek nem szokott olyan érzésetek lenni, amikor így vagy dolgozni kéne, vagy valami más csinálni, és így nincs hozzá kedvetek, de mégis valahogy motivált titeket az, hogy struktúráljátok a folyamatot, a délutánt, azt az időszakot azzal, hogy megvan engedve az, hogy mit tudom én, akkor most nem tudom, eszem egy joghurtot. Csak amikor nem a joghúrtevés struktúrálja így, hanem a munkahelyeden a dohányzás, amihez ráadásul ki is kell menned, mert bent nem lehet, de hát sajnos kint meg nem tudok dolgozni az irodai gépen. Nálgódjások, ilyen lehet.
Dohányozni vagy dolgozni? Dohányozni. Na hát, tehát hogy én azt is el tudom képzelni. Értem, hogy nem szabad, de...
El tudom képzelni azt, hogy ez egy ürügy arra, hogy valami struktúrát adjon egy olyan napnak, ami mondjuk szétesőben van. Egy mentés, egy bank, mint a Máté Krisztáv is sorában, hogy most megtörtént az előző nyolc perc, mert újra rágyújtottam, tehát végeztem azzal. Igen, de tudod, annyi mindent csinálhatnál. De kiállásra pont alkalmas a joghúrt. Pont alkalmas a nyalóka.
Kimehetsz addig, amíg a többiek dohányozni mennek, hiszen az a dohányzás nyiszünet, az neked is jár, de ezért nem muszáj a tüdőrákkal fizetni. Tudod? Nem muszáj...
Mert azért ennek nagyon súlyos árat kell fizetned érte, és tudod, arról van szó, hogy amíg az alkoholista, vagy a marihuana függő, vagy a kokainista, és a heroinista, az opinista, és rengeteg-rengeteg-rengeteg drogot föl tudunk sorolni, mind-mind-mind kap egy mámort azért a... Nagyon súlyos árért, amit befizet, a dohányos valójában nem kap semmit, hanem van egy elvonása, és azt az elvonást, azt nullára fölhozza, de a nullától egy centit nem emelkedik. De valamit kap egy olyan egyszerű, hozzáférhető ilyen fidgetet, ami egy karnyújtásnyira van, és nem csak azért nyugtatja meg, mert kémiailag bejut a szervezetébe valami, hanem... Nem gondolta arra, hogy egy valami más bab rájön, vagy sose próbálta azt, hogy nem tudom, rágogumizással levezetni azt, hogy úgy történjen a hosszan elnyúló monoton folyamatok közben is, mintha történne és befejeződne valami. Ugye ez a gyerekenységre való...
Most a nyolóka vagy a rágógumi ezt nem tudja? Nem, a rágóguminak és a nyolókának, vagy a buborékfújásnak nincsen rituália. Most amikor a heroinos tűt...
Várj, de hogy nincs tud lenni. Várjál, figyelj, amikor a heroinos tűt beleszúrod a karodba, az egy folyamat, amit el kell végezned, és utána a jól megérdemelt eredményét csinálod. Amikor tekersz egy cigit, akkor ugyanezt, vagy ugye azt élvezed, akkor ugyanezt a rituálét végzed el. viszont ezzel a rituáléval még funkcionálni tudsz a nap hátralévő részében.
Tehát nem beállsz tőle, nem berúgsz, nem valami olyasmi a rituálénak az eredménye, ami a továbbgépezés alkalmat. Hát időben elhatárolod azt a, nem mámort, de gyakorlatilag. De mégiscsak az, hogy meggyújtasz valamit, és látod, hogy leég.
Látod, hogy füst keletkezik belőle, ami pont ez a furcsa... valójában igen, ahogy a Robi mondta, hogy sok szilárd részecskéből áll, tehát nem úgy légy. Meg tényleges égés, tehát a tűz körülüléséhez van valami mikroszkopikus köze ennek.
Az, hogy az utolsóbb még benne lévő élet abban a növényben, ami annyira szárad ki, hogy valamennyi még van benne, nem él, de tudod, az még egy szerves anyag, és az benned válik egy szerves hulladék, szénné gyakorlatilag. és az ő életének az utolsó fél százaléka a te halálod fél százalékát okozza. Lehet így értelmezni, de az ára, amit be kell fizetned, ez el kéne, hogy lehetetlenítse ennek a...
De rejtett. De rejtett, és ez a nehéz. Arról van szó, hogy az emberiség a pillanatba zárva él, nincs jövőbelisége, nincs jövőbeli kiterjedése, egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy az időben él. Ilyen értelemben úgy él, mint az állatok.
Ez iszonyatos, de tény. a pillanatban. Tehát ő most rágyújt.
Ő neki ez most egy élmény, hogy két év múlva, öt év múlva, tíz év múlva mi lesz vele. De Robi, akkor a te esetedben meg az idegeskedés, vagy a hűtőajtó nyitogat, de jó, tudom, hogy személyes, de száz éve tök fegyelmezetten. elszámolsz azzal például, hogy mi teszel. De gondolj bele, hogy van olyan dolog, amire nekte elesel, hogy felhúzod magad valamin, vagy belétkötnek és vissza kell válaszolnod. Vannak ilyenek, amihez valaki kívülről, aki mondjuk egy békés ember, vagy aki nagyon sovány, az most előadhatná, hogy de hát Puzsér, az életed vége, meg ezt igazából észre föl lehet fogni, de Az ember esendő, és valaki a dohányzás, valaki a drogok, valaki az alkoholok, valaki a viselkedés, valaki a túlfogyasztással szemben esendő.
Én azt gondolom, hogy mindegyik esetben megáll, amit mondasz, hogyha racionális lenne az ember, akkor egyikbe sem gyalogolna bele. De mi van, hogyha van valami? A racionalitással csak pózolunk, amikor másokat kell elemezni, míg mi magunk a viselkedésünkben az értelmezést, azt mindig az érzelmi reakciónk utára tesszük, és majd ideologizálunk, nem pedig elé, és azt szerint is viselkedünk.
A legritkább esetben racionális valaki annyira. Mi van akkor, hogyha ez összefüggés mutat azzal? hogy az emberek fölvesznek olyan hiteleket, amiket aztán nem tudnak törleszteni, és csődbe juttatják magukat, meg a családjukat, pusztán azért, mert nem gondolnak a jövőre. Tehát itt ebben a helyzetben is, itt a pillanatban történik valami, és a jövőre vonatkozóan nincsen a dolognak kimenetele. Egy remény, hogy nem én.
Nem lehet látni előre, ezért azt gondolom, hogy... Jó, hát ez még belefér. Olyan, mint a pirosra vagy a feketére tenni, hogy tulajdonképpen amíg nem dől el, addig én akár nyerhettem is volna.
És ezért mondom, hogy nem elég pillanatnyi. Ha valami annyira káros, hogy ájultam Fetrenc tőle, akkor azért lehet, hogy az első után elgondolkodsz. Itt meg az első jelei majd 22 év múlva.
Azzal a tudattal kéne rágyújtani, hogy most ezzel én potenciálisan megölöm magam. Igen Erre szokták mondani, hogy koporsószög. Hogy ez valójában...
Ez az öngyilkosságomnak egy bizonyos része, hogy most én öngyilkos vagyok. És ezzel a tudattal, és hogyha még mindig így-így is jól esik, hogy öngyilkos, hogy igen, én most öngyilkos, milyen jól esik az öngyilkosság. Csak hívja így.
Csak hívja így a rágyújtást. Hívja így a dohányzást. De akkor hívd így a zsíros ételeket. Hívd így a nem testmozgást. Hívd így azt, hogy mondjuk nem csinálsz egy labort magadnak éven.
Tehogy nem mész el egy pecét ére két éven. Te minden olyan aktus... minden, minden.
Igazából a halálod felé vezet az is, hogy a másodperc mutató odébb megy. Ja, persze, persze, persze, így is lehet értelmezni. Csak tudod, nagyon nem mindegy, hogy az illető azért kap-e valamit, vagy semmit nem kap, és a mindent fizeti be. Ez a döntőkérdés.
Egyrészt nem a mindent fizeti be, hiszen nem tudja, hogy ebbe ha lebele. Van olyan tragikus végkimenet, amikor úgy lesz valaki tüdőrákos, hogy soha nem dohányzott, és van olyan is, hogy valaki két meg három dobozokat szív el, és 97 évesen valami teljesen független dologban hal be, és mindenki ebben reménykedik, akkor, amikor épp rágyújt. Igen, de ezekre nagyon csekkéjám az esélye. Na, de ez van. Valamennyi, tudod, egy százalék.
Mondjuk egy százalék. De ehhez képest, meg az, hogy ő itt és most rágyújt, azzal így kvázi potenciálisan megöli magát. Persze lehet rohadt nagy szerencséje azzal, hogyha nem teszi. De valójában most érdemes egy mérleget föltenni.
A mérleg egyik serpenyőjében mi van? Valójában mit kapok érte? Az, hogy 20 perc alatt elvesz tőlem valamit, és utána vissza tudom a tüdőrák árán, meg a gégeráknak, meg a trombózisnak az árán, vissza tudom egyenlíteni a mérleget az egyenlő állásban.
Tehát 20 perc alatt elvesz tőlem valamit? Hát 20 perc alatt megvonja tőlem a homeosztázisomat az, hogy nem dohányzom. De egy életre. Tehát most nem arról van szó, hogy a dohányzás közben.
hanem aki már dohányzik, attól lett ez megvonva, és azt kapod vissza, amit előtte megvolt. A nem dohányzás vonja meg tőled a homeosztázisodat, amit aztán visszaad. Hát azért ennél többet a zsíros étel, ennél többet a heroínos tű, ennél többet minden más.
De tényleg jó formán minden más. És az idegeskedésért mit kapsz? Jó, hát te pénzt, de hogy így mások.
Én nem is értem más, miért csinálja ezt. Na, de, és az hogy van, hogy ezeket a cégeket, amely cégek szanaszéjjel reklámozták a dohány termékeiket a 20. században, század széltében hosszában, hogy nem számolták fel, amikor kiderült az, hogy adalékanyagként plusz olyan hozzáadott anyagokat adtak a nikotinhoz, amelyek még inkább függővé teszik azokat, akik szívják. Gondolom fizettek.
Nincs, hogy felszámolják olyanban, hogy nagyon kemény büntetés kapnak. Na de hogy nincs olyan? Többre nem mentek vele.
Na de hogy nincs olyan? És a retorzióban nem érezték azt, hogy betiltjuk holnaptól, senki nem lehet ilyet. azért, mert akkor meg megbuknak a választáson.
Tehát aki ezt megmeri hozni, pont olyan, mint az alkoholt betiltani, hogy utána elköszönhet a politikától. Így az gyakorlatilag mindenki abban érdekelt, hogy mindenkinek rossz legyen. Hát tudod, volt egy olyan döntés még az ezretforduló előtt, hogy fölszámolják és fölosztják a Microsoftotot, aztán jött az ifjabbik buss, hirtelen megállapodtak a Microsoftot vezérrel, és hirtelen kiderült, hogy mégsem. Mégsem hagyják végre a jogerős bíróítéletet.