Szeretettel köszöntünk benneteket, és személy szerint engem nagyon meghat ez a létszám, és kicsit elfogódottan állok itt. Nem csak a személyed miatt, Zsuzsa, akit nagyon nagyra tisztelek, és köszönöm szépen, hogy elfogadottad. hogy megváltoztatottad a debreceni antropozófia körünknek a meghívását, hanem miattatok is, hiszen egy olyan fontos lépés történik, azt gondolom, itt most Debrecenben, amire nagyon szükség van a jelen időben. Mihály Impulzusáról fog nekünk Bistei Zsuzsa beszélni, és szerettem volna megkérni téged arra, nem udvariatlanságból, de megkérni, hogy gyújtsd meg a gyártyád, de úgy hallottam, hogy ezt már megtetted. Már megtettem.
Ha én jól vagyok informálva, akkor a Mihály Impulzus a görög kultúrában is jelen volt, nagyon intenzíven. Még a hindúban is. Még a hindúban is, tehát több világ korszakban is megjelent, most is ugye egy nagyon intenzív.
és egy picit a tűzgyújtáson keresztül ahhoz a görög hagyományon szerettem volna kapcsolódni, ami a hessziához, a spirituális láng őrzőjének feladatköréhez kapcsolódott, hiszen nekem az, hogy te meggyújtottad ezt a lángot itt Debrecenben, ez ezzel a fajta szellemi üzenettel is felér. Köszönjük szépen nagyon, hogy megérkeztél ide hozzánk. Bízom benne, hogy tudunk élni azokkal az impulszusokkal, amelyeket itt általad kapunk, hiszen az itt formálódó közösségünknek is ez egy nagyon fontos.
lépés. Akik jöttetek és regisztráltatok, meg aki nem regisztrált és kaptatok egy kis, remélem mindenkinek jutott kis könyvjelző, és ha érdekel benneteket a debreceni közösség, akkor találtok rajta egy e-mail címet, ott tudtok érdeklődni és jelentkezni is. És át is adnám Zsuzsának a szót mindjárt azzal, hogy Makovec Imrét látjuk, megjelenik itt van közöttünk, úgy gondolom. Szelemi értelemben is, és az tőled sokat hallott Makovec gondolattal szeretném átadni neked a szót, hogy remélem, hogy mindannyian olyan kérdésekre is ma válasz fogunk itt kapni, Zsuzsán keresztül.
amelyeket nem is gondoltuk, hogy azok kérdések a számunkra. És köszönöm szépen, átadom a lehetőséget. Köszönöm. Egyetlen egy mondatot engedjetek meg.
Lesz egy szünet. Jó, Zsuzsa fogja jelezni, hogy mikor jut oda a mondandójában, hogy egy körülbelül 15 perces szünetet fogunk tartani, és akkor átadom neked a szót. Nagyon köszönöm.
Kedves barátaim, nagy megtiszteltetés. után újra Debrecenben lenni. 32 évvel ezelőtt, 1991 őszén kaptam egy felkérést Vitrai Tamástól, biztos ismerős a név, aki akkor körülbelül a Magyar Televízió főistene volt. hozott engem Debrecenbe, és a Debreceni Csokonai Színházban egy esti úgynevezett népszerű matinén három csodabogarat mutatott be a debrecenieknek.
Az első volt Gárdai Gábor, operaénekes, Második, csak a kereszt nevére emlékszem, Krisztián, egy gyönyörű arcú és felépítésű ifjú ember, aki úgy fütyült, mint egy pacsirta. És a harmadik volt Bistei Zsuzsa, aki olyan őrületekről beszélt, hogy az ember újra és újra visszatér a földre. És folytatja, amit egy korábbi életében elkezdett.
És így a világsors ezeken az individúmokon keresztül épül. de mindig életek sorozatában. Ez volt a harmadik szám, utolsóra hagyta Vitrai Tamás, azt mondta nekem, hogy tudja Zsuzsa, ez igazi csemege lesz. Tehát csodabogárként indult a dolog. És ha megengeditek, eleve úgy terveztem, hogy ha valami, akkor a Mikhály ünnep azt kéri az embertől, hogy nézzen vissza.
Nem fogom megkérdezni, hogy ki hogyan került ide, és miért, mert az a lényeg, hogy itt vagytok. De valamit el kell mondani magamról, mert milyen alapon állok én itt, és beszélek nektek arról, hogy milyen egy Mikhaelita. Igaz? Tehát, mivel nem vagyunk időhöz kötve, remélem, hogy nem, én nem sietek. A szünetet csak azért gondoltam, mert az eddigi gyakorlat...
korlat. Azt tanította meg nekem, hogy egy olyan, kb. egy óra, másfél óra után a tekintetek üvegesek lesznek. És ilyenkor meg szoktam állni, ez azért van, mert a téma olyan, az emberek belemerülnek, és egy kicsit úgy elborítja őket.
És akkor föl kell állni, mozogni, hogy mindaz, ami itt befogadódott, ezen az öt nyomorult érzékszermen keresztül, az átmenjen az akaratiszférába, a végtagokba. És ilyenkor egy kicsit mozogni kell. meg némi oxigént is hozzátenni a vérkeringéshez. Tehát lesz szünet, és akkor meg lehet nézni a könyveket, amúgy is fogok róluk beszélni, és ha vannak kérdések, annál nagyobb boldogságom nincs, mint amikor kérdéseket kapok.
Makóec Imrével 14 évig dolgoztam együtt, Ispánkot, az őrséget rendkívüli módon szerette, értette, és egy írott testamentumban ránk parancsolt, hogy ennek a kápolnának meg kell lennie. De nem ezzel akarom kezdeni. Úgy gondoltam, hogy a visszatekintés első mozzanata, hogy Makovec Imrét indirekt módon szeretném bemutatni annak a temetési bejegyzéseket, beszédnek egy részével, amit egyik tanítványa a koporsójánál mondott.
Utána szeretném elmondani, hogy Ispánk a keletkezésétől addig az évig, amíg Makóhe címre először megjelent, és történetesen megtartotta az első Szent Mihály előadást az Ispánki Arkánumiskola épületében, hogyan alakult Ispánk. Ispánk élete és munkája. A kettő ugyanis egy. A sorsnak az egyik legáldottabb kegyelme és állapota, amikor az embernek a munkája és az élete úgy fonódik össze, hogy a kettő egyé válik.
Ezt Hanvas Béla úgy fejezte ki, hogy ami őt repíti, azt repíti ő. Most nagyon ritkán kap az ember egy olyan kegyelmet a sorstól. hogy ez megeshet, de én úgy gondolom, hogy a mai korban sokkal gyakrabban fordul elő, mint azelőtt bármikor. Mert annyira szellemiek feszült, hatalmas áramlatok keresztüzében zajlik az életünk, amiből alig észlelünk valamit, mert a hozzávaló érzékszervek még szunnyadnak bennünk.
De a szellemi áramlatok felerőségével... éppen úgy korparancs, mint ezeknek az érzékszerveknek az individuális ember munkája általi felébresztése. A mikhelitaság tulajdonképpen innen indul, és a végtelenbe megy.
Tehát, ha megengeditek, akkor először indirekt módon szeretném Bemutatni Makovec Imrét. Nyilván a nevét mindenki ismeri. 2011 óta már odaátról súg nekünk.
Talán fokozottabb erővel, mint amikor itt volt velünk a földön, ugyanis az egyéniségéből adódóan ő ritkán suttogott. Elég gyakran kiabált és néha ordított, amikor nagyon dühös volt a világ sötétségei miatt. Nem az emberre haragudott, hanem mindig a lustaságra, a hanyagságra, a kényelmességre, az álmosságra, és amit legjobban utált, a hazugságra. Amikor temették őt, 2011. októberében a következő hangzott el a koporsója mellett.
Hadd kérdezem, elég erős hangon beszélek? Igen. Nagyszerű.
Áldott ez az atmoszféra itt. Azt hallottam, Makovec Imre meghalt. Azt is beszélik, hogy eltávozott és itt hagyott bennünket.
Ez különös. Hogyan is hallhatna meg? meg az, aki halhatatlan. Hogyan is hagyhatna itt az, akiben nap mint nap belebotlik az ember? Belebotlik a Puskás Akadémia kollégium épületében, a Katolikus Egyetem auditoriumában, vagy éppen csíksomjón, ha arra veti a jósorsa.
Ugyan miképpen szünhetne meg létezni az, aki a világ kivételes szellemeinek titkos gyülekezetéhez Hát startozik. Köszönöm, hogy Azokhoz a szellemekhez, akiket összeköt egy rejtélyes szál, mely korokon, politikai rendszereken és múló irányzatokon ível át. Összeköti őket valami titkos elhivatottság, ami nem szakad el évszázadok múlásával, nem feslik az idősodrásában, összeköti őket a cél, a küldetés, a kötelesség.
Az aranykor emberei ők, akik kezdettől fogva alkotni jönnek, formálni jönnek a földre. Építeni azt az egy házat, megfesteni azt az egy... megfesztményt, megfaragni azt az egy szobrot, megírni azt az egy költeményt, tehát megépíteni, kifaragni, megfesteni, megírni, amely már az emberiség megszületése előtt fenn...
A Fent a Magasban létezett. Kedves Imre bátyám, mi tudtuk, hogy te tisztában vagy a Fentről kapott feladatoddal és tehetségeddel. Tudtuk, hogy az aranykor világának ereje lakik benned. Értettük, amikor azt mondtad valakire, lakik benne valaki.
Értettük, de nem mondtuk, mert valahogy illetlennek éreztük volna. Nem mondtuk, de... de tudtuk, hogy hányadán is állsz te az ember előtti világgal. Ezért valahogy természetesnek vettük, hogy sohasem láttunk tolakodni vagy kérkedni. Melletted állva oly nyilvánvaló volt, hogy csak a középszer törtet, csak a tehetségtelenség hetvenkedik.
Láttuk, ahogy méltósággal vársz, ha nem a te időd járja. Láttuk, hogy nem hajolsz meg a te időd. a tovatűnő évek sürgetésétől, sem a hatalom szavától, sem az anyagi teher alatt.
Ezért is vettük természetesnek, hogy szavaid mindig az örök mércéhez igazítottad, és sohasem voltál hajlandó őket mézbe mártani, se hízelgés, se fenyegetés hatására. Sokan vagyunk, akik tőled lestük el, hogy az élet a maga egészében becsületügy. Nem szabad megvetni, nem szabad elprédálni, nem szabad elprédálni, nem szabad elprédálni.
szabad eladni, vagy eldobni, mert az az Istené, amit a mi becsületünkre bízott. Tartozunk hát a ránk testált élet egész tőkéjével, és minden lehetőség Ezért kötelesek vagyunk azt részletekben és híven törleszteni. Köszönjük az egyenes, kertelés nélküli beszédet, köszönjük a szigorú intelmeket.
Nem felejtjük, a haza nem eladó, az ördöggel nem cimborálunk, a küldetésben nincs alkú. Tudjuk, úgy kellene nekünk is keresnünk az igaz és erkölcsileg járható utat, ahogy te tetted. Köszönjük.
Konokul világszínvonalon és megvesztegethetetlenül. Most megadjuk neked a végtisztességet, de ha holnap valaki azzal hozakodnék elő, hogy te meghaltál, csak legyinteni fogunk. Szegény ember nem tudja, mit beszél.
Ezért most úgy köszönök el tőled, ahogy akkor szoktam, amikor még testi valódban is itt voltál közöttünk, és kifordultam a Kecske utcai házat kapuján. Viszont látásra Imre bátyám. Azért szántam ezt a temetési beszédet az első mondandómnak, mert ebben nagyon érzékletesen leíródik, hogy milyen is egy Mikaelita. Igaz? Amit itt elmondtak Makovec Imréről.
Azt maga Makoesz olyan időkben is deklarálta, amikor ezért még az emberért eljöhetett a fekete autó. Én most 75 éves vagyok, és ezért az iskolás éveimet először, hát... A Rákosi rendszerben, utána a Kádár rendszerben élvezhettem végig, amíg aztán el nem szöktem 21 évesen, hogy hazajöhessek 42 évesen, és elkezdhessem ezt a munkát.
Imre a 80-as években interjúkban közölte, Az ő életének gerincében Rudolf Steiner szellemtudománya áll, és amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt mondta, hogy első gondolattal azt válaszolhatnám, hogy azért, mert amikor megismerkedtem vele, ebben a folyamatban olyan válaszokat kaptam, amelyekkel kapcsolatban még kérdéseket se tudtam azelőtt megfogalmazni. Tehát, ha beszélni kell a Mikhalita ember jellegzetességeiről, akkor első helyen mindenképpen a bátorságot kell említsem. Ez a bátorság a mai világban éppen olyan...
időszerű, mert látszólag szabadságban él az ember az eszmék áramlásában, de semmi sem áll távolabb a valóságtól. Amikor én hazajöttem... Az idén lesz 33 éve, hogy az első előadásomat tartottam szombathelyen. Én két alapvető érzülettel érkeztem haza. Ugye 14 évig éltem az Egyesült Államokban, előtte pedig három afrikai országban.
Így mondhatni, hogy nagyon sokféle életet, életmódot, kultúrát, atmoszférát megismertem. Egyben bizonyos voltam, az, ami a magyar lélekben mint alap létezik, sehol nem találtam meg. Éltem koloniális angolok között, Kenyában, Tanzániában, Dél-Afrikában, és aztán 14 évig az Egyesült Államokban, Kaliforniában, Penszilvániában, amit nem találtam.
Azt Makol cimre úgy fogalmazta meg, hogy az ütvképesség, hogy a magyar léleknek van egy talabzata, amire a szellem rá tud kapaszkodni. Van egy olyan... alap, amit az utolsó 500 év hányattatásai, nyúzattatásai gyönyörűen, gyönyörűen kifaragtak. Teherbíró, és rá lehet építeni akár a kor legnehezebb követelményeit is, mert elbírja.
Amikor én hazajöttem, A polgári foglalkozásom a klinikai pszichológus nevet viselte, ahogy a férjem is, ő is magyar volt, és együtt praktizáltunk az Egyesült Államokban. Nagyon későn született két gyermek, és őket szerettük volna európai kultúrában felnevelni. Ez volt az elsődleges ok. A másodlagos pedig az, hogy úgy gondoltam, hogyha...
A szellemtudományban az ember meghallja azt a kifejezést, hogy az európai közép misztérium tér, ahol egy új szellemi kultúrát kell kiépíteni, éppen a Mikháll korszak második felében, akkor ez logikusan következett a számomra, hogy hiszen ezek szerint ez a feladat az enyém is, hiszen itt születtem. Az, hogy elmentem, és 21 éves koromtól 42 éves koromtól, két éves korom, még máshol éltem, az lehetett egy előkészület. Bár amikor hazajöttem, álmos óránban nem gondoltam volna, hogy mi történik.
Én el voltam készülve egy csendes falusi, vidéki praxisra, tiszta levegő, gyönyörű természeti környezet, a két gyerek cseperedik, petőfén, aranyon, hát ahogy kell. És én a férjemmel együtt foglalkozunk, falubeliekkel, szomszédokkal, hamar elterjedt a híre. Különösen azért, mert soha nem fogadtunk el pénzt a szolgálatainkért. Ellenben valami egészen más történt, ugyanis én írtam egy kis könyvecskét, Bizöntökori újjászszületés címmel, és a sors úgy adta, hogy mire megérkeztem letelepedésre készen, egy magyar asszony, akivel addig nem is találkoztam, megkapván a kéziratot kiadta. És amikor hazaértem, ott vártak ki.
kész könyv, és elindult a könyvnek az útja. Amire nem számítottam, hogy 1991-ben az országban, mint rugóra ülve, úgy várt mindenki valamire a szellemi élet kapcsán, hiszen itt nem volt semmi. Sokan közületek emlékezhetnek, de még többen nem, hogy a szocialista embernek nincsenek lelki problémái, mert nincs lelke. Kösz Tehát, és akkor berobban a szabadság, és egyszer csak megjelennek ezek a különböző lehetőségek. Agykontroll, emlékeztek rá, rejki, végre valami, ami megpróbálja odatolni nekünk a valóság hiányzó felét.
És akkor ebben a várakozó állapotban berobbant a vizöntőkori újjászületés, és egy olyan kis faluba telepettem le, ahol telefon eszünkbe se jutott, hogy majd egyszer lesz. Út már volt. Víz és villany is volt, de aztán körülbelül ennyi. És ebbe a kisfaluba az első két évben a könyv kapcsán 9600 ember jött el. Elképesztő, igaz?
Nem a könyv miatt, és nem a könyvért jöttek, hanem ami elhangzott abban a könyvben. Válaszolt egy keresésre, egy várakozásra, de most ez az a várakozás, amit nevezhetünk a Mikhaeli kor legjellemzőbb vonásának. És még jól emlékszem, hogy az első előadásom nem Rudolf Steinerről szólt, hogyan is szólhatott volna. Arról szólt, hogy az emberi tudatnak két mezeje létezik. Az egyik az a tudatosság, amivel látunk, hallunk, tapintunk, ízlenünk, beszélünk, halljuk egymást, figyeljük egymást, érzünk egymás irányába, és elraktározzuk, ami velünk történik.
De van egy másik tudatmező, egy hatalmas, mély tudatosság, amiről viszont semmi nincs nekünk. A legalkalmatlanabb pillanatban feltűr egy érzés, egy mondat, egy váratlan hangulat, és mi is csak nézünk. Na most ez a kettő...
az Atlantisi katasztrófa utáni emberiségben végig el volt választva, egészen addig a pontig, amikor körülbelül fél évezreddel ezelőtt a hosszú-hosszú tudatfejlődés menetében felfejlődtünk annyira, hogy az ember igazi szellemi magva, a halhatatlan szellemi én végre hosszú kísérőút után fokozatosan belépettünk. az emberi lénybe, a különböző finom testi burkokba, itt nem kell magyarázzam, hogy ezek milyen burkok, ismeritek az alapokat, és elkövetkezett az a pillanat, amikor az ember képessé vált, túlfejlett, talán túlzottan túlfejlett és túltisztelt intelektuális, logikus, racionális gondolkodása mellett, hogy végre ismét felvegye a szellemi realitást. De mire ez elkövetkezett, A világ fölött már nagyon sötét volt az ég, rendkívül sötét, mert hiszen a teremtés törvényéből tudjuk, hogy az egész emberi élet első pillanattól kezdve egy halhatatlanul magas cél érdekében született meg a teremtő szellemek lényében, mint gondolat, és az emberiségnek valami olyan különleges. A szellemi kozmoszban eddig nem ismert képességet akartak adni, amihez szükség volt egy poláris világ megteremtésére. És így lett ez a világ körénk teremtve, és meg ismertük.
Ismertük a sötétséget és a fényt, megismertük az egészséget és a betegséget, láttuk a férfit és a nőt, a fiatalságot és az öregséget, minden polárisan jelentkezett a mi tudatunk számára. Miért? Mert a teremtés céljában benne volt egy olyan képesség oda ajándékozása az embernek, amely világajándék, de az ember közreműködése és munkája nélkül nem valósulhat meg.
Ez pedig a szabadság. Tehát a legmagasabb teremtő lények, a naphierarhia, a trónok, a kerúbok, a szeráfok, az angyalok, az arkanyalok, az árkhék nem rendelkeznek a szabadság képességével, lehetőségével. tükrözik a világ számára, ami teremtett természetükből fakad.
Nem tudnak máshogy lenni, mint ahogy megteremtették őket. Ezt a privilegiangomlat egyedül az ember. Na de hogy függ ez össze egy poláris teremtéssel?
Miért kell ehhez sötétség? Miért kell ehhez öregség? Miért kell mindennek az ellentétébe is beletenni az embert?
Azért, mert az embernek fel kell nőnie évezredes fejlődés során arra, hogy lelki életében a gondolkodás, az érzés és az akaratszint. képes legyen dönteni, hogy mit választ. Szabadságában áll tönkretenni egy inkarnációt.
Nem, hogy kamatos túl vissza nem adni az Isteni ajánlást. az életet, hanem belemarni az életbe, eldobni az életet, eldobni saját lényét, elveszteni az emlékezetét, beleesni egy olyan beteg monomániába, amiben ma az egész világ... világ fürdik, és egész jól el van benne, aminek röviden szólva az van a cég táblájára írva, hogy minden az anyag.
Tehát az emberiség beleszerethetett egy ős hazusságba, elfogadta, és most próbálunk kikecmeregni belőle. De a teremtéstörténetből azt is megtanultuk, és ezt Dr. Steiner maga hozta le a földre, pontosan abban az időpontban, amikor erre szüksége volt az emberiségnek, hogy az ember... sem különbözhetett volna az angyaltól, az arkangyaltól, vagy az árkhétól, egészen föl a szeráfokig, ha nem kap valamiféle olyan behatolást a legmagasabb morális erőből felépített csodálatos lényébe, amely megzavarja ezt az isteni harmóniát. Tehát az embert ki kellett tenni bizonyos kísértéseknek.
És így születik az a folyamat, amit a bizonyos kísértéknek. A Bibliában is bárki elolvassat, hogy az embert kiűzik a kozmosz hazai tájairól, lenyomják. Egy olyan közegben, ahol évszázadokig, ezredekig idegenként fog mozogni, fokozatosan süpped bele, miközben fogalma sincs róla, hogy hol van és miért, és évszázadokon, évezredeken keresztül beavatottak papkirályok, emberiség vezetők viszik az életét, ő pedig együtt.
engedelmesen a lelki áramlataiba befogadva a finomabb szellemi áramlásokat, így viszi az életét a földön. Ennek vége. Ennek vége. A reneszans csúcspontján, tehát kb. fél ezer évvel ezelőtt az ember megérlelődött arra, hogy értelmén keresztül, nem hipnózisban, nem misztikus állapotban, nem három és fél napig egy kőszarkofákba feküdve tesz.
a terc halott állapotban a finom testeivel a kozmoszba kilépve vegye föl ezt a tudást, hanem ébertudati állapotban jelenlegi érzékszerveit egy kicsit félretolva, finomabb érzékszerveit kitartó, ritmikus, fegyelmezett munkával kifejlesz-e úgy, hogy saját maga eredetéből fakadóan felismeri, hogy miért van itt, Hogyan jött az előtt a Földre, miért különleges és mindennél különbözőbb ez a jelenlegi inkarnáció, és mi múlik azon, hogy valaki a Mikhel korszak égiszében oda kéri magát a Földnek arra a pontjára, amelyet a beavatottak évszázadok óta készítettek és érleltek Európa kellős közepére. Tehát itt fel sem... Mesejlik az emberben az, hogy az akadályoztató erők, az egyik, amelyik illúziókat kelt az emberben, őt nevezzük fényhozónak, Lucifernek, aki viszont megadta nekünk a szépség, a harmónia iránti érzéket, megadta a művészi ihlet lehetőségét, hogy egy kicsit kiszakadjunk az anyagi testből. Az ő ellenfelű jelenléte legyűrhető az emberben. A mai korban vele már tudunk mit kezdeni.
Nem. De ott a másik, egy idegen kozmosz boldogtalan szelleme, Arimán vagy Ármány, ő pedig azt hazudta bele a finom testeinkbe, hogy minden az anyag. Ő a hazugság, a halál szelleme. Intelligencában, egyszinten van napkozmoszunk teremtő szelleme. életelemének intelligenciával.
Tehát úgy áll szemben Krisztussal a teremtésben, hogy ismeri a teremtés tervét. De a teremtés tervében az élet és a szeretet az, ami az ember tulajdonképpen... felépítette a földi világra. Ariman ennek az ellenkezét hozza.
A halál az attól való rettegés, és a szeretet helyett a hideg közöny, ami aztán könnyen gyűlöletbe is torkolhat. Tehát ezzel a podgyásszal eresztettek bennünket alá azért, mert bíztak az emberben, hogy a két kis... és a vele járó szenvedések kicsiszolják az emberből azt az abszolút autentikus vágyat, hogy na most elég volt, most tudni akarom, hogy ki vagyok én.
És az emberi fejlődés... a kezdetektől, az ős kezdetektől, amikor még a Föld meg sem sziládult. Krisztus mellett a kozmoszban ott állt egy különleges arkangyal, Mikael.
Minden korszak, minden kultúrkorszak ismerte a nevét. Indra, Vahumánó, Elmarduk, Főbusz Apolló és Mikael. Mindig azt a vonást... hozta nekünk a földi inkarnációba, amelyen múlik az ember szellemi fejlődése. A kozmikus intelligenciából lassan alárezve annyit csepegtetett az emberiség gondolati életébe, amiből később az ember akaratából és az ember munkája által a gondolkodás egy szellemi látószervé válhat bennünk.
Ennek az ideje nem olyan régen. következett el, 1879-ben kezdett hozzá a munkájához Mikhael, de én őt kivenném az arkanyalok sorából, és legalábbis abból a szempontból, amiről eddig beszéltünk, azt kell mondanom, hogy ő a hierarchia fejedelme. Minden korszakban, amikor nem az ő uralma zajlik, nem az ő 350 éve atmoszérájában mozog az emberiség, akkor is ott van.
Állandóan együttműködik a másik hat arkangyallal. De végső soron az ő általa földre bocsájtott erők döntik el az ember közreműködésével, hogy az ember végül is birtokba veszi magasabb képességeit, ember voltában megjelenik egy magasabb értelem, egy inspirált, intuitív, lényeglátó, mélyrelátó, állatállatú, folyamatban gondolkodó, mintakereső gondolkodás, vagy marad a jéghideg intellektus, a számító ész, amelyik szeretetlenül, haszonelvűen használja fel azt, amit megtud a világról. Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez a két vonulat az, amiben most élünk. És egymásnak feszülve két világképpen élünk. Az egyik...
amit én az iskolában tanulnom kellett, az volt a dialektikus materializmus, amit talán úgy tudnék egy kicsit poétikusan elővezetni, hogy a materializmus is egy hitvallás. aminek a krédója úgy hangzik, hogy a szándéktalan véletlen valamikor a semmiből gigászi detonációval teremtett valamit. Emlékszünk erre a nagy búm?
Én még ezt tanultam. Gigászi detonációval teremtett valamit, és az ember a tápláléklánc csúcsán mohó majom, semmivé robbantja majd megint. Ez a materializmus. Vele szemben áll. Az a nézet, amelyet a bennünket szeremtő szellemi hierarhia állandóan áraszt a földi világ felé, de igazából csak az 1900-as évek kezdetétől nyíltak meg úgy a kapuk, hogy ez az áramlat ismét eléri az ember gondolkodását, megmozdítja érzékszerveit, mert hosszú-hosszú sötétedés után eljött az idő, amikor az ember felveheti ezt a másik áramlatot.
Ez pedig a különbség. pedig úgy hangzik, hogy az ember az ige erejéből létbe gondolt szellem. Az Isten fiúság jelöltje egykor a mélybe zuhant, és földi testet öltött magára. Azért van itt, hogy a megbánás műhelyében a tükör hosszú vaksága után A tükör hosszú vaksága után magára ismerjen, és sorsa helyére szökkenve szabadon alakítson önmagán.
Ez az utolsó három sor a Mikháli korszak követelménye. Az embertől mai képességei alapján megkövetelődik, hogy lehetőség szerint megismerje a teremtés igazi történetét, a napkozmosz teremtőjének. nevét és személyét, függesben bármiféle vallási hovatartozástól, megismerje az emberi életben munkáló sorstörvények eredetét, működését, megismerje annak az arkangyali kórusnak. az egyéniségeit, akik 354 évenként a történelm hátterében szellemi erőikkel létrehozzák azokat a sorskörülményeket, amelyek az emberi fejlődést tovább viszik. A mai gyerekek nem nagyon...
nagyon kedvelik a történelmet. Hát hogy a fenébe kedvelnék, amikor egy csomó nevet és dátumot kell megjegyezni, és semmit nem értenek a folyamatból. De amikor megismerik a hét arkangyal kórusát, ahogy egymásnak adva a kávé, a karmester pálszát, ugyanakkor mégis együttműködve erőkkel látják el, szellemi atmoszférát teremtenek egy három és fél évszázadnyi korára az emberiségnek.
És lásd csodát, abban a században, amikor az emberiség már teljesen elfordult a szellemtől, megadta magát az anyagnak, elhitte az őshazugságot. Ennek persze az volt a következménye, hogy az ember is elsüllyedt. És addig, amíg a hazugság meccsére... metafizikáját meg nem ismerem, addig nem tudok szabadulni a hazugságtól sem, mert ez is egy hatalmas szellemi erő.
Én 22-23 éves koromban jutottam el oda, hogy a Dél-Afrika Egyetemen elkezdhettem pszichológusnak tanulni, és ott rögtön azt tanultam, két dologra emlékszem nagyon-nagyon élesen és tisztán. Az egyik, hogy minden felnőtt ember életében átlag 40 ezer szer hazudik. És sokkal többre, mint ahhoz, hogy... hogy ugyanezt kimérte le. Mert a statisztika az egy óriási dolog, de nincs mögötte semmi.
Ahogy a komputerizált modelek mögött sincs semmi, és ma az emberi gondolkodás nagy részét adatvezérelt modelek irányítják. Ugye? Holott a gondolkodás, az az isteni képesség bennünk, amelyet egy olyan szintre kell felfejlesztenünk, hogy szabadon, partnerként segítsünk a bennünket teremtő hierarchus lényeknek a teremtés további fenntartásában, hiszen a teremtés nem befejezett mű, mindenki látja, ahogy a kereszténység sincs befejezve.
Amikor az ember elkezdi tanulni Dr. Steiner kozmológiáját, azzal a meglepő mondattal találkozik, hogy a megváltás előbb volt, mint a teremtés. Aztán a következő mondatok jönnek. Törekedj a gondolat megragadására a világmindenségben, törekedj a végzett feltámadására az énedben.
Hát azért elég erős kívánalmak ezek, igaz? Na de itt állt a világ tényleg hihetetlenül mély sötétségben. És akkor a Mikhál korszak hajnalán megnyíltak az égi kapuk.
És különösen Európa szívében hatalmas folyamatok indultak el. Most ha a mai állapotunkból tekintek vissza, akkor azt kell mondanom, hogy az égi hatalmak rendelése szerint az emberiség azelőtt is, a jelenkorban is mindig mindent megkap ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az emberi vállás folyamatában. De emlékszünk, mivel a teremtésnek... A tulajdonképpen értelme és célja a szabadság megteremtése a szellemben, az embernek kell dönteni, hogyan, mikor és milyen körülmények között és milyen döntés alapján viszi tovább az életét. Ebből a szempontból nem állunk túl jól, mert a materializmus az emberiség nagy részét már úgy elborította, hogy hát méretekről ilyenkor nem illik beszélni, de azt mondhatnám, hogy ma rég nye ember az, akinek gyanús ez a sötétség, gyanús ez az üresség.
És mégis az utolsó 33 évben, amikor itthon dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy az emberek elképesztő erővel keresik a szellemi kapcsolódás lehetőségét. Aztán van ilyen út és olyan út, van minden ízlésnek megfelelő ilyen mágia, olyan beavatás. Ez csak az az. A szaj, a felszín. Ez azokból az erőkből származik, akik segítenek azzal, hogy gátat vetnek az ember elé.
Gyakorold a gondolkodást, de addig gyakorold, amíg ítélőképes. Na de hát mi a baj az emberi gondolkodással? A 18. században Kant mester megbonta a határokat, igaz? Azt mondta, hogy az emberi tudat eddig elmehet, oszt ennyi. Tehát a valóság megismerésben eddig megyünk, és kész.
És akkor, 1893-ban, egy 32 éves ifjú férfi leteszi a világ asztalára a szabadság filozófiáját. Egy vékony kis könyvecske. Óriási csend követte a szabadság filozófiáját, szerintem azóta is csend övezi. Ez az ifjú ember egy gőte tudós, szinte szerzetesi magányban sajtó alá rendezi gőte tudományos írásait. A világ nagy része meglepődik, hogy gőte nem csak verseket írt, hanem komoly szellemtudományos téziseket hozott ki a saját lényéből, a saját tapasztalásából.
Mert ő volt talán az első ember abban a korszakban, aki a gondolkodást egy magasabb... szintre fejlesztette magában. Ez azért fontos, mert bármilyen szellemi képesség, ha egyszer egyetlen emberben kifejlődik a földön, az megnyílik mindenki más előtt. Valakinek le kell hozni a földre. Nos, a Mikhál korszak szellemi alapjait és követelméjeit dr. Rudolf Steiner hozta le a földre.
Pontosan akkor az időben, amikor ennek itt volt az ideje, pontosan akkor. Amikor Mikhael a föld közvetlen közelében óriási harcban legyőzte az arimánikus sötét erőket, és egy hatalmas gesztussal lerugdalta őket a földre, hogy beköltözhessenek az emberi lelkekbe. Ennek nyomán a földön óriási fejlődés indult, iparosodás, tömegtermelés, gyárak, tőzsde, piacok, piac, kapitalizmus, bolshevizmus, és ma itt tartunk, ahol tartunk. Akkor első pillantás, ez elég meglepő, nem?
Hiszen ez a hatalmas fejedelmi szellem, ez a Mikhel arra készül, hogy odaadja az embernek azt a lehetőséget, hogy ebben az elhidegült, kétfelül is támadott intellektusban felébredjen, és gyakorlattá váljon a képesség, hogy az értelem túlemelkedik az eddigi szinten. És elkezd inspiráltan gondolkodni, elkezd összefüggésekben gondolkodni. Azt senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz.
De ha így tekintjük a dolgot, akkor nyilvánvaló, hogy a hierarhia fejedelme a legmagasabb szinten megbízott az emberi képességekben, hogy az ember képes lesz rá. És az ember valóban képes rá, de talán soha ilyen nyomorult helyzetben nem volt az emberiség, mert felépített egy szinten. egy civilizációt, ami nem egysebből vérzik, hanem az egész egy nyíltsebb most már a kozmosz testén.
Felépített egy olyan civilizációt, ami három az emberrel együtt földre és föld alá bukkott éteriségen épül. Amikor az ember a megszilárduló földet megközelítve leérkezik, és a fizikai testét éltető étertesthez, ugye a világ éter szolgáltatja a szubstanciát, és az éter négy felé hasad a maga halhatatlan naptermészetéből alászál az emberrel együtt, hogy nekünk legyen élet, formaképző erőnk, gondolkodási és emlékező képességünk. És ezekből a velünk bukott éterekből, amelyek egy része a föld alá költözik, a bukott fényéterből lesz az elektromosság, a bukott hangéterből a mágnesesség, és az alábukot. ott életéterből lesz az atomenergia.
És mi felépítünk egy hatalmas civilizációt erre a három bukott erőre, és akkor tartunk ott, ahol tartunk. Igaz? Nos, a szabadság filozófiájára néma csend volt a válasz, többé-kevésbé ma is ez a helyzet. Pedig van egy csodálatos vonása.
Bárki, aki a kezébe veszi és elolvas tíz sort, a saját bőrén fogja megtapasztalni, hogy az intellektus nem képes... befogadni a szellem valóságát. Mert elolvashatod, de nem tudod visszamondani.
Még csak meg se tudod magattól fogalmazni. Ezzel munka van. De a gondolatokat ez a 32 éves ifjú férfi 18 éves korában magának megfogalmazza, és az elkövetkező években kikísérletezi a legszigorúbb tudományos elmével, pontosággal, figyelemvel. fegyelemmel, odaadással és alázattal. Most ha ezeket a tulajdonságokat így felsorolva most csukorba kötöm, akkor felmerül a kérdés, hogy a XXI.
század embere ezekből tart még valami. amit a lelki világában. Ebben a mai civilizációban, ahol többé nem kell semmire várni, minden gombnyomásra azonnal a kezünk ügyébe kerül, mindenből annyi van, amennyi elborítja az embert.
Az erőfeszítés az majdnem egy szitokszóvá vált. Gyermekkortól kezdve elvesszük ezt a lehetőséget az érkező fiatal szellemektől, ugye? És mégis, abban a pillanatban, amikor fölmerül a lehetőség, annak, hogy itt valami szellemiről fogunk hallani vagy olvasni, az ember ugrik.
Tehát a mélytudat, amely eddig is minden inkarnáció, minden élményét begyűjtötte bennünk a Földön, a mélytudat megindul. a feltudat felé, és nincs az az erő, ami ezt a két mezőt többé el tudja választani. Tehát tetszik, nem tetszik.
Meg fog változni a gondolkodás, meg fog változni az emlékezés, mint képesség. De az ember egy szakadékszélén billeg, mert ha nem az ő munkájából születik meg egy magasabb gondolkodás, egy éretebb értelem, egy összefüggéseken, magas összefüggéseken edzi. egyszer felismerő erő, akkor majd elintézi a kísértő a számunkra.
És fonkörénk egy olyan energiaörvényt, amiből nagyon nehéz kiszabadulni. Ha megnézzük ma, a világ egyik fele teljesen átadta magát a technológiának. Minden olyan képességét, ami isteni ajándékként a miénk lett, amikor eljöttünk, a töprengő, elmélő gondolkodás megszűnőben van. hiszen nem kell tudni semmit, nézd meg a Google-ban, nyomd le a gombot, ott lesz az információ.
De az információ nem tudás. A tudás az, amit az ember magába fogad, és a lény tagjaival átél, és ez vonatkozik az antropozófiára is. Meg kell mondanom, hogy a szellemtudomány, mint ajándék itt van, de úgy nyúlni hozzá, hogy na, akkor Steiner is megvolt, akkor az ember szemelődik.
téveszti azt, ami az antropozófiában teljesen egyedülálló. Ez egy olyan szellemi disziplina, amely mögött maga Mikhel, a kor szelleme áll. És ha azt mondtam, hogy a Mikheliták azok, akik valahol beleütköznek ebbe az antropozófiába, meghalljanak egy könyvcímet, egy nevet, egy előadást, vesznek egy veled a kozmetikon, mindegy, bele fognak ütközni. Na ők azért jöttek a földre. a sorstörvények alapján, hogy ezt megismerjék, és elkezdjenek vele dolgozni.
Csak hogy aki évek óta tanul, és van, aki évtizedek óta tanul, az tapasztalni fogja, hogy milyen irdatlanul nehéz magában a már megszerzett összefüggéseket életben tartani. Vagyis életté változtatni. Nem nagyon megy az embernek, és ezért vigasztalásul újabb információkat gyűjtünk hozzá.
Tehát mége... Még egy előadás, még egy könyv, még többet tudni, és közben az ember érzi, hogy hiányzik egy elem. Tehát ez egy olyan disziplina, amikor az ember mondhatja azt, hogy igen, foglalkozom az antropozófiával, de elfelejtő, hogy az antropozófia is foglalkozik vele.
Ez egy eleven szellemi áramlat, és én sokszor elmondtam, hogy ha én ezzel kezdtem volna, Rudolf Steinere-rel és az antropozófiával 33 évvel ezelőtt, a második előadásomra nem jött volna el senki. Mert akkor mindenki megnyugodni jött, egy kicsit kirázni magából a szocializmus áldásait, és mindenki szeretett volna beavatódni, és nem textilipari értelemben. Tehát igen, de az antropozófia, mint a kor érvényes szellemi áramata megragadja az embert. És akinek nem volt kapcsolata elmúlt életei során valamelyik földi misztérium áramlattal, annak bele kiabálható a fülébe, hogy antropozófia sose fog eljönni.
Nem halja meg. Aki meghalja... az viszont a Mikháli áramlathoz tartozik, és ez még egy adalék a Mikhálita meghatározáshoz. Tehát, ha nézem ezt a rapid módon növekvő népességet a Földön, akkor mondhatjuk, hogy a töredék, töredék.
De nem szabad elfelejtenünk, hogy minden váltó korszakban, és ma váltó korszakban élünk, az Atlantis utáni 5. korszakban fog eldőlni, hogy lesz-e 6. Hogy tovább tudunk-e menni, és a Mikháli korszak idején kell megvalósulnia az emberiség egy hányadában annak az új ismerett képességnek, amelyel tovább tudjuk emelni az egész cégeket. civilizációt, és hogy ebből mi lesz, az nagyon kérdéses egyelőre. Tehát amit mi érzünk, a fokozódó sötétség teljesen törvényszerűen így kell lennie.
Több mint száz éve, lassan százhúsz éve itt van az antropozófia. Na de mit kezdtünk vele? Még csak az akadályaink, a nehézségeink értékét se tudjuk felfogni. Még nem értjük, hogy amikor... amikor a sorsban akadályokat kapunk, akkor figyelnek ránk legjobban, mert akkor hozzák belőlünk elő azt a pluszerőt, amit mai állapotunknál fogva magunktól nem hoznánk elő.
Tehát minden akadály, amit a sorsban akadályokat kapunk, egy erőforrásról beszél. És a sorstörvényekben soha nincs aránytalanság, soha nincs büntetés, mindig méltó és igazságos erők foglalkoznak az emberrel. Ettől még én érezhetem úgy, hogy sújthat a sors.
És millió olyan terület van az életemnek, amit még nem tudtam bejárni az antropozófia alapján, pedig erre nagyon nagy szükség van. Nem egy elméleti anyagról van szó, hanem ez maga az emberi élet jövője. Ezt... Ez tart meg bennünket azon az ösvényen, ahova szántak azok a magas lények, akiknek az adott áldozati energiáiból egyáltalán mi emberek létbe léphettünk. Tehát óriási változások előtt állunk, haldoklik valami, ami azért elég erősen méghat az emberekre, hiszen az ötérzékszerv nem tud mást üzenni, mint hogy itt van az anyag.
Hát például... Persze, hogy anyag, és anyag, amit megeszem, és anyag minden körülöttem, de ha csak annyit megengedek magammal, ami az antropozófia krédojában rögtön ott van, hogy az ideák világa minden élet ősforrása. Az őstisztaságú világrendben örök nyugalom, békesség és szellemi boldogság honol. Az emberek eltávolodtak ettől felsőbb akarathatására. kellett, hogy egy új, a kozmosz által még soha nem tapasztalt képesség érdekében elveszítsék azt a tudatosságot, ami ösztönös látlókiságon, passzív befogadáson alapult.
És most eljött az idő a szakadék mélyén, mert azt hiszem, hogy senki által nem vitatott tény, hogy erősen elértük a szakadék alját, és most lehet visszafordulni. És a szakadék mélyéről lehet a legjobban felemelkedni. Nem vélesz.
hogy a keleti bölcsek mindig azt mondták, hogy boldogtalan, aki eljutott a csúcsra, mert onnan már csak lefelé vezet az út, igaz? Na hát nekünk erről szó nincs. De itt állunk a XXI.
század harmadik évtizedében, egy túl hamar bejelentett XXI. század harmadik évtizedében. És hol tart bennünk az antropozófia?
Ugye Steiner életét, missziójának sorsát a földön, mi ispánkon évekig tanulmányoztuk. Valójában ispánk élete alapjaiban akkor változott meg, amikor Makovec Imre először eljött egy Szent Mihály előadására. és körüljárta az épületet, egy erdős területen lakunk ott, körülnézett, aztán leült, és tele volt a terem, legalább három vagy négy falu lakossága jött el.
Kevesen jöttek Pestről, de ezek könnyékbeli emberek voltak. Baján-senyéről, kondorfáról, kis őrségi falvakból. És minden tartózkodás nélkül elkezdte mesélni a hierarhiát, az arkangyalokat, az időszellemeket. És aztán elkezdett beszélni arról, hogy ezt a tájat nagyon meg kell becsülni. Négy és fél ezer év misztérium története sűrűsödik össze az őrség ételében.
éteri atmoszférájában. Mert ami a Földön megtörténik, annak az éteri lenyomata, éteri energiája, Ott marad a hely fölött. Ezért volt az, és a régiek nyilván tudták ezt az Atlantis utáni korszakokban, hogy csak oda építettek templomot, ahol már volt valami, ahol már emberek végeztek szellemi munkát.
Nos így mutatta meg Makoec Imre, hogy ez az a hely, ahol fel kell építeni egy szigetet, egy kultúrszigetet, hogy a Mikháli-ták, akik nem tudják magukról, hogy Mikháli-ták, pedig azok ébertudattal, felvehessék azokat a szellemi alapokat, amik nélkül nem fogják tudni ellátni azt az életfeladatot, amivel jöttek. És az ő belépésével az a munka, amit én úgy elképzeltem, hogy jó, hát a könyvek megjelentek, szellemi tudást jönnek, kérnek az emberek, de Makóesz megjelenésétől fogva ez egy olyan iránymutatássá vált, hogy innentől kezdve az ő jelenléte, aztán az átlépése 2011-ben, egyszerűen mintha Ispánk ösvényére egy ilyen hatalmas fénycsóva lobbant volna, hogy na akkor most kezdődhet a munka, mert hiszen aki hátra hagyja a fizikai testét, és egy ekkora inkarnáció után lép a szellemvilágba, nyugodtan mondhatjuk, hogy napszekéren távozott. És most ott ül az égi kerekasztalnál a mesterek között, akik közép-európa...
Európa sorsát gondozzák. És erősebb, mint valaha. Ez egyenesen következik abból, hogy belső képességeit egész életében fejlesztette, a szellemtudományt élete gerincének tekintette, de nem elméletileg, hanem maga volt a morális gyakorlata a szellemtudománynak. Úgy élt, ahogy itt a temetési beszédben elhangzott. Egy ilyen lény távozásával óriási erő szabadul fel a szellemvilágban, hiszen nem szigeteli többé a fizikai test.
Igaz? És az ő távozásával... A mi munkánk is elég erősen hatásfokában, tartalmában, hogy úgy mondjam, sokat tudott fejlődni és erősödni. Ez a hatás azóta is tart. Az ember a szellemtudományt nem műveli.
A szellemtudomány műveli az embert. Mielőtt elment, már betegen írt nekem egy levelet, csak pár sorát idézem. Oda tettem belőle jó néhány példányt, vigyétek, mert érdekes őt olvasni. Azokat a szikár lényegre törő mondatokat, amik mögött akkora fény van, hogy az ember egyszerűen nem tudja felfogni, hogy hogy lehet egy ekkora szellemi erőt négy szóba belesüvíteni.
És ő meg tudta csinálni. Tehát az ő szellemisége, az szinte lebegett a korszak felett. Ehhez képest embervoltában nagyon sokszor megalázták. Az ember meg tudja csinálni. első olyan organikus építészeti terveit, amiket a 80-as években beadott, még a szocialista Magyarországon, úgy dobták vissza, hogy ilyet otthon rajzoljon a 8 éves kisfiának.
És mégis mit hagyott maga után? Tehát a korban azért lassan érvényesülnek ezek a szellemi tulajdonságok. Nos, akkor, amikor már tudta, hogy beteg, meghívtam 2007-ben, hogy mivel 10 évvel korábban ő tartotta...
Mikael Elodást, közben a közbőlső években mi publikáltunk együtt országépítő füzeteket, készültünk együtt politikai fordulatokra, választásokra, az Imre az élet minden szegmentsében gyakorolta a szellemtudományt. Amire ránézett, azt nem csak látta, de láttatta is a másik emberrel. Ez egy olyan ritka tulajdonság, hogy hihetetlen. És akkor lemondta ezt a találkozót, és akkor mondta, hogy...
Sajnos nem tudok jönni 29-én, mindegy. És akkor írta azt, hogy egyet biztosan tudok, fennmaradásunk alapjait a maga környezetében, elszánt almatermelők között, életre való és agyafúrt vállalkozók között, azon a tájon kell keresni, sehol máshogy. Na ez volt a genezise ennek a kápolnának.
Tehát utolsó évben fejezte be a rajzokat, és előírta, hogy ennek az épületnek vörös fenyőből kell felépülnie, tiszta gerendából. Európában nincs gerendakápolna. A vikingek voltak az utolsók, akik ilyet építettek, és a vörös fenyő azt jelenti, hogy ezer évig is áll egy ilyen épület.
És ennek az épületnek a belső kiképzését úgy hagyta ránk, hogy aki belép a nyolc szögletű terembe, amit csak egy kupolán keresztül ér fény, és végigmegy a falak mentén, az egy teljes áttekintést, átélhető élményt kap. négy és fél ezer év kulturális korszakainak, teremtéseinek, forduló pontjainak szellemi eszenciáiról. Tehát akár Hallott Steinerről, akár nem, akár ismétlenül, ismeri az antropozófiát így vagy úgy, akár nem, végigmegy, és úgy fog kilépni ebből az épületből, hogy a tudat mélyéről felemelkedik.
Az a bizonyos ide tartozom érzet, a történelmi lelkiismeret, hogy ezt a korszakot választottam, feladattal jöttem, és most megkeresem ezt a feladatot. Megtalálom a helyemet ebben a folyamatban, ami engem képekben körülvesz. Bár volt egy ilyen épület Európa közepén, bizonyára tudjátok, a Goetheanum ugyanúgy fából készült, bár nem abból a nemes fából, mint ez az épületfog, ennél sokkal nagyobb volt, de a lángok martaléka lett 22. december 31-én, és ezért Európa szívéből hiányzott egy misztériumközpont.
Ez a misztériumközpont 72 négyzetméteres lesz, illik a korhoz. az méretben, és a belső kiképzése a valamikor eltűnt misztérium templom metamorfózisa, ahogy kell. Tehát minden, ami valaha volt a Földön, annak a nyomai ott vannak energiában, az étervilágban.
Amit eltüntetnek a Földről, vissza lehet hozni az emberek szellemi akaratából. De hogyan vagyunk erre képesek? Megint visszatérve arra a képességre, a gondolkodásra. Mi kell ahhoz, hogy az ember gondolkodni képes legyen?
Hát elsődlegesen kell egy képesség, ami előbb alakult ki, mint a gondolkodás. És ez az emlékezés. Gondoljátok meg, a két éves gyerek beszalad a szobába, és csacsog.
Egyáltalán nem gondolkodik, de beszél, mert emlékszik arra, amit hallott, de még nem gondolkodik. Tehát az emberiségben előbb... Először az emlékezet ébred fel, az életerők energia testében ott van ma is az emlékezet.
Az agykutatók legalább 40 éve pontosan tudják, hogy a fizikai agyban még egyetlen gondolat nem született, és egyetlen emlék se született, de azért makacsul keresik tovább, reménykednek, hogy hát ha mégis nem fog sikerülni. Mind a kettő szellemi áramlat, amely bizonyos körülmények között ugyan igénybe veszi az agyat, mint a szellemi áramlat. mint közvetítőt, de az iskolázott ember esetében már erre sincs szükség. Tehát az a gondolkodás, ami a Mikael-korma az emberiségnek szánva van, nem feltétlenül veszi igénybe az agyat, hanem az ember életteste egyenes úton kapcsolódni tud a világéterhez, hiszen abból vétetett. Tehát a naptermészetünkből nyerünk erőt, formaképző erőt, hogy a gondolatokat ebből formáljuk.
És ha jól... jó öreg agy, hát ott van a helyén. És amikor a mai világban arról beszélek, hogy valaki agyas, és hogy a gyereket annak alapján kell felmérni, hogy az intelligenciája milyen egész kiskorában. És akkor arról beszélünk, hogy azért olyan nehéz a mai világban, mert kimossák az ember agyát. De hát a zoknit lehet kimosni, az agy vízben úszik.
Emlékszünk? Hát nem lehet. Nem lehet erre hivatkozni.
A teremtés zsenialitásából következik, hogy ez a másfél kilós agy 25 dekát nyom, mert nem vonatkozik rá a gravitáció. Igaz? Tehát ne hivatkozunk arra, hogy kimossák az agyat.
Annak mossák ki az agyát, idézőjelben, aki elveti a gondolkodást, aki lemond a gondolkodásról. Ez egy olyan Isten adta képesség, amit nekünk kell most egy magas agy. szintre munkálni. Erről szól a szabadság filozófiája.
És a legmegdöbbentőbb mondat, amely közli velünk, hogy ez a fajta gondolkodás, ez már morális cselekvés. És ez a fajta gondolkodás világprincipium, teremtő erő. De mivel kísérettel jöttünk, kísértő, segítő erőkkel jöttünk, hogy kipréseljenek valamit az ellenállásainkból, ezt elmondhatjuk mindkét irányba.
Tehát teremthetek én sötét. ha úgy gondolom, íme a szabadság, mint lehetőség. Az ember eldobhatja az ajándékokat, amit kapott, íme, vagy felismeri. Nem tudom hányszor hangsúlyozni azokat, Azt az óriási kegyelmét az individuális emberi sorsban, amikor valaki a XX-XXI.
században rátalál Európa közepén, arra a szellemi disziplinára, amely Európa közepén egy új szellemi kultúrát fog felépíteni. Ezen múlik a világ további fejlődésének a sorsa. Még egyszer mondom, ma még nem lehet elgondolni és átérezni a mai képességeinkkel, hogy ez mekkora kegyelem. Imre halála után az elsődleges téma, amit ugye már két ével korábban elkezdtünk Ispánkon, a tanatográfia volt. Elkezdtünk a halottakkal való kapcsolat kiépítéséről, kultivációjáról, dinamikáról.
politikájáról, hatásáról beszélni az egyéni sorsban és a világsorsban, a világfejlődésben. Nem tudom hány száz ember végezte el, ezek egyhetes tanfolyamok voltak. Eránusznak neveztem el ezt a sorozatot, a névjelzőknek, jelentése a szegények pénze. Hát a szellem koldusai vagyunk, nem de.
És egy hétig tanultuk, hogy miféle módon lehet gondolatban felvenni a kapcsolatot azokkal a sorstársakkal, akik már a jövőt építik, amihez én fogok csatlakozni a szellemvilágban, ha én is levetettem a testet. A következő etapban Steiner életét mutattuk be. Élete, működése, hátrahagyott életműve és jelen helyzete a szellemvilágban. Annak a különös ténynek a tükrében. hogy ma egész egyszerűen Omerta veszi körül.
Tudjátok mi az Omerta? A maffia hallgatási fogadalma. Tehát Rudolf Steinerből és az antropozófiából lett a 21. század legjobban őrző titka. Mert bizonyos Erőknek érdekében áll, hogy na hagyjuk csak ezt, ez nem aktuális, idejét múlta, meg egyáltalán nincs is. De amit így eltolnak, amit így el akarnak rejteni, az ember megszokja, hogy ott kell keresni.
Amit elét tolnak, azt az a bizonyos két kísértő erő fogja odatállani, gyönyörűen feldíszítve, és csak később fogod észrevenni, hogy hol van benne a kor hazugsága. Nos, Steiner-t félreállították. Einar ma nem szerepel az európai műveltségben. Nem tananyag gimnáziumokban, nem tananyag az egyetemeken.
Holott mindent itt hagyott a következő 5000 évre, ami ahhoz kell, hogy lelkileg egészséges, morálisan, kifogástalan módon fejlődj a szellem felé. De könyörgöm, ezért jössz a földre? Ezért jössz a földre.
De vannak bizonyos tervek, olyan hatalmak kezében, akik a kezdetektől fogva fellépnek ez ellen. És nagyon-nagyon erőteljesen meg kell ismerkedni a sorstörvények. hogy az ember ne utálkozva, ne gyűlölködve, ne rettegve, ne félelemmel tekintsen az akadályoztató erők irányába, hanem tekintse őket szövetségesnek.
Mert előbb-utóbb kiváltják beőlem azt a... a plusz erőt, ami nekem ahhoz kell, hogy átlépjek rajtuk. Megfosszam őket a funkciójuktól. Ők sötétet tudnak adni, én a fényt választom. Ez munkába kerül, a sötétséget sokkal könnyebb elnyerni.
Sőt, az ember észre se veszi, hogy sötétben van. Azt hiszi, hogy ő úszik a fényben. Tehát az illúziók, a hazugságok, az álnokságok, a maszkok világában élünk. A Steiner élete után a következő Eránusz, itt is több száz ember végezte el egy hetes tanfolyamok ispánkon, bentlakásos.
A következő etapban az európai lélek higiéniája. Mitől európai egy ember? Mit jelent európainak lenni a mai világban?
Ez is egy hosszú tanulmány volt. Aztán ennek a levonható következményei, hogy ha megismerjük az arkangyalok működését, és fölvesszük az antropozófiát, akkor ugyan mi a mi feladatunk ebben az impulsziónak. Tehát hogyan lehet beleilleszteni azt a megismerést, amit a sors ajándékaként megkaptál, hogyan lehet életre váltani? Mert biflázni fölösleges, úgysem tudod betanulni, nem létezik, nem engedi magát.
Viszont gondolatokat alkotni belőle gyilkosan nehéz, mert ahhoz az automatizmus, amit megszoktál az iskolában, akár az egyetemig bezárólag, az itt kevés. A másik. megismered az összefüggéseket, és ezek a szellemi összefüggések az életed során újra és újra megjelennek, és elmész mellettük, nem veszed észre, hogy íme én erről tudtam, és most ez történik.
Tehát nagyon gyakran nem tudom bevezetni az életbe, amit megtanultam, csak utólag jövök rá, hogy hoppá, hát ezért engem erről volt szó. Tehát itt nincs mese, el kell érni azt, hogy az ember a lelkébe visszahozza a régi egységet. erényeket.
A fegyelmet, a figyelmet, a kitartást, az alázatot, az áldozatkészséget. Mert ettől vagyok ember. Az ember annyira félreértette magát az utolsó, mondhatnám, fél ezer évben, hogy nyomokban sem emlékeztet arra a teremtett lényre, akit elengedtek a szellemvilágból.
Az ember addig kereste magában az állatot, amíg megtalálta. Így van? Hát az iskolában az embert, hogy is tanítják. Tanítják?
Kivétel természetesen a Waldorf iskola. De egy szokatlan nagy agytérfogatlan rendelkező főemlős. Ennyi az ember. És gyerekek százai, ezrei, százezrei lépnek úgy a kamaszkorban, hogy amikor fölébred bennük a magukkal hozott életterv első halvány jelzése, és a szellemet keresik, akkor ezt kapják.
És akkor dühöngeni kezdenek, és motorbiciklire ülnek, és leisszák magukat, és drogokat szüksége van. mert kétségbeesetten keresik azt, aminek az ügyében ők jöttek munkálkodni, de se az otthon, se az iskola nem tudja megadni. Ugye? Szóval óriási a hiány és a keresés.
És ez az antropozófiát magába építő ember feladata. hogy szolgáltassa ezt a lehetőséget. Az Eránuszok gyönyörűen folytatólagosan mentek, aztán nyertünk egy pályázatot, és egy olyan két tucatnyi fiatalt egy évre tudtunk fogadni.
ispánkra. Minden hónapban, minden két hónapban tíz napot töltöttek az arkánumban. Az iskolában tanultunk, a vendégházban laktak, a kertben dolgoztak, és ez a kozmológiától a karmataig mindent megkaptak tőlünk.
Csodálatos volt a fiatalokkal. Szemtelenek voltak, hitetlenek, de nem tűrtek semmiféle mellébeszélést, rizsát, és a kérdéseik, amikor kibomlottak az első pár hónap után, egyszerűen csodálatos volt velük dolgozni. Aztán akiktől kaptuk a támogatást, azok észbe kaptak, hogy a pályaválasztási tanácsadás címén én mit csináltam velük, és soha többé nem kaptam ezt a támogatást.
Tehát, hogy úgy mondjam, a fősodatuk úgy... Kulturának nem kedvence az antropozófia. Ugye ebből is lemérhettük.
Ettől függetlenül megtörtént. Aztán jött a holokaszt emlékév, és én beadtam egy pályázatot, hogy beszéljünk már arról, hogy mit jelent a világkarmában a holokaszt. És belebotlottam egy olyan kulturális államcitkárba, aki rám förmett este fél tízkor a parlamentba, hogy nem rajongok Steinerért.
Mondtam, hogy ennek örülök, mert én sem. Steinerért nem rajongani kell, hanem elolvas. és dolgozni a gondolataival. És valami megpendült benne, mert a legmagasabb összegű támogatást kaptam egy évre, és az országot járhattuk, a holokaszt, azzal a címmel, hogy pernyéje a bőrünkbe égett.
És ez a sorsvállalás, a múlt, ami rajtunk keresztül a jelenbe lép, ez is az emlékezés egy formája, hogy az ember mire képes a másik emberrel, hogy én Így létezik olyan lelkiállapot a szellemtelen, materialisztikus sötétségben, amikor egy magasan művelt ember délután, vagy este felé, Beethoven-t hegedül a kisfiának Auschwitz igazgatói szobájában, és másnap kimegy a platformra, és eldönti, hogy kimegy a gázkamrában, és kimegy dolgozni. És ez elfért egy emberi lélekben. Na, a holokaszt igazi emberi sorsvonásait. A megörökölt karmáját, amit mi hordozunk magunkban, és a jövő, mert a múlt nem múlik el. Dőresség azt hinni, hogy a múltat el lehet törölni.
Ugyan miből épül a jövőd, ha nem abból, amit a múltban felhalmoztál. Hiszen ha magadra nézel, még a fizikai tested is inkarnáciúk sorozatának a végső formája most erre az életre. A tulajdonságaid, a képességeid mind a múltból jönnek. És te a jelenben elkezdesz dolgozni.
és jövőt formázz belőle. Tehát a múlt emlékezését, ha felébreszted, akkor emlékezni fogsz a jövőre is. És ez rendkívül fontos lesz.
Most viszont nem tudom, fél hat van. Gondoltok, hogy egy tíz perc szünetet csináljunk? Az én szemem még nem üveges.