Beregi ház Az 1879-i szegedi árvizet követően elbontott vár területén egy kis kaiba állt. Az épületet Kótai Pál tervezte, aki az észak-német szeszesszió jellegzetességeit ötvözte a magyar népművészet elemeivel. A két utcára nyíló homlokzattal 1902-1903-ban épült fel a különlegesen gazdag és reprezentatív épület. Az emeleteken a korszak elegáns polgárainak igényeihez szabott lakásokat alakítottak ki apró cserédlakásokkal. A mosókonyhákat a tetőtérben tervezték elhelyezni, ám Szeged belvárosában a városi vízhálózat csak a második emelet magasságáig tudott vizet feljuttatni.
A második világháború idején a pincében szükségóvó helyeket alakítottak ki. A beregi ház homlokzatát világos kerámia téglákkal borították, amelyeket vörös téglasávok tagolnak. A vörös sávok által közrezárt kisebb felületeken a magyar népművészetekből főként az alföldi pásztorok öltözetének díszítéséből kölcsönzött motivumok tűnnek fel. Ha fölnézünk az épületre, mind gazdagabban és finomabban csipkézett formákba ölt alakot a díszítmény.
A párkányok pazar kivitelének, a tetőzet díszítményeinek és főként az épület sarokrészét megkoronázó keleties jellegű torony sisaknak köszönhetően az épület olyan, mint egy ékszer doboz. A Beregi ház homlokzatának legszembetűnő beleme a saroktorony, amelynek alját karcold díszítéssel látták el. A bádokfedési toronysisak síkdomborítású mustrája a szűr rátétek világából ered. Kótai pál stílusérzékét dícsérik a kovácsolt vas elemek, rácsok, amelyek a népies szecesszió jegyében fogantak.
A lépcsőház, a belső homlokzat és a körfolyosó ma is igazi századfordulós környezetet idéz föl.