Ezek mind-mind hozzátartoznak a több mint ezer évet felől elő középkorhoz. Látni fogod, hogy ez a sötét kor bizony nem is annyira sötét és ismeretlen. Minek a közepén is járunk? Mire utala közép elnevezés? Az 1400-as években a reneszáns korában használták ezt a fogalmat a IV.-től a XIII.
századra. A mintának tartott antik és sajátkoruk közti időszakot jelölték a reneszánskori emberek, közbeeső kor kifejezéssel. Két dátumot érdemes megjegyezned.
A történeti középkor kezdetét a nyugat-római birodalom bukásától 476-tól, a végét pedig Amerika felfedezéséig 1492-ig számítjuk. Hogyan jellemezhetjük ezt a majd ezer évet? Nem egyszerű feladat. Nagyon színes, változatos arcát mutatja nekünk ez a kor. Leginkább a keresztény hit és a vallás határozta meg az akkor élő emberek mindennapjait.
Emiatt a középkor legjelentősebb és máig is nagy számban fennmaradt épületei is a vallás gyakorlásához kapcsolódnak. Jártál már ilyen több száz éve épült templomban? Például Tihanyban, Lébényben vagy Jákon?
Ha még élőben nem is láttad ezeket, nézd csak meg a következő képeket a korban épült templomokról és katedrálisokról. A vaskos, zömök falak, a kicsiny, lőrésszerű ablakok szinte erődítményként hatnak. Akkoriban valóban erőtként is használták őket, ha támadásért egy várost, a lakosok ide húzódhattak be. Ezt az építészeti stílust románnak nevezzük. A Jáki templom az egyik legszebb hazai románkori emlékünk.
Ezek a katedrálisok szintén a középkorban épültek, mégis számos eltérést vehetsz észre. Sokkal kecsesebbek, könnyedebbek, díszítettebbek és világosabbak, hiszen a nagyméretű rózsa ablakok jóval több fényt engedték. Ez a gótikus stílus a középkor végén, a 13. század környékén terjedt el, de a mai napig megtekintheted legszebb darabjait Európa szerte.
A Kölni Dómot, a Párizsi Notre-Dame-ot, vagy a Budapesti Mátyás Templomot. Képzelj el egy fiatalt, amint egy ilyen hatalmas székesegyházból kilépve, elmerengve, sietősen hazafelé tart. Mint gondolkodhat? Talán a pap beszéde jár a fejében, aki a mennyről és a pokorról prédikált.
A keresztény hit egyik alapja ugyanis a földi és túlvilági létben, a mennyországban és a pokolban való hit. A középkori ember világképe geocentrikus, vagyis földközpontú. Úgy gondolták, hogy a világ közepén a lapos föld áll, alatta van a pokol, felette pedig a menny.
Ide kerül az ember a halál után. Mégsem mindegy, hogy melyik szféra vár rá. A földi tetteink határozzák meg, hogy halálunk után a Menyország békéjében vagy a pokol bugyraiban lesz részünk.
A korban alapított szerzetesrendek képviselői, a szerzetesek nem csak ebben a hitében erősítették a hívőket, hanem a tanítás, gyógyítás és a kultúra terjesztése is a feladataik közé tartozott. A vallásosság, a túlvilág, a lelkibéke, Isten tökéletessége, A lelki szenvedés tehát a középkori ember létének részévé vált. Ez természetesen az irodalom kedvelt témáit és műfajait is meghatározta.
A bűnös ember megtisztulásának útja, a lelki béke megtalálásának lehetősége sokat foglalkoztatta az egyszerű embereket is. A vallásos tárgyú epikus művek közül Szent Ágoston Vallomások című lelki önéletrajza Vallomása emelkedik ki. Ez a negyedik századi mű éppen ezt a lelki békét kereső utat ábrázolja. Az epikus alkotások közül kedveltek voltak a szentek életét bemutató legendák is. A leghíresebbek közé tartozik a Margit legenda, amely Árpádházi Szent Margit életét, halálát és különböző csodáit mutatja be.
Már a középkori ember is felismerte, hogy a valahová tartozás a közös tevékenység erőt és lendületet adhat. Éppen ezért válhatott népszerűvé a szertartásokon közösen énekelt himnusz. Általuk Istenhez, szentekhez fordulhatnak az emberek. Ám volt egy alkotó, aki nem csak Isten dicsőítette, hanem ehhez a természetet is segítségül hívta.
Assisi Szent Ferenc naphimnuszában a teremtés elemei a nap, a hold és a szél Isten mindenhatóságát és gondoskodását hirdetik. A természettel való harmonikus együttélés és Isten teremtésének tökéletessége nyilvánul meg a költeményben. Bár még nem következetesen, de a rímek használata is fellelhető benne. Áldjon, Uram, mi földanyanénénk, ki tart és táplál minket, hogy megélnénk, ki füvet hajt és gyümölcsött terem, és sok színes virággal élénk. A nő az anyafájdalmát is gyakran ábrázolták nem csak képeken, hanem lírai alkotásokban is.
A saját fiának Jézusnak halálát végignéző édesanya Mária fájdalma megrendítő, intenzív érzéseket váltott ki a hívőkből. Ezek a művek a planktuszok, azaz a Mária-siralmak. A középkor legismertebb Mária-himnusza Jakopone da Todi Stabat Mater című műve. Benne Mária nézőpontjából követhetjük nyomon Jézus keresztre feszítését.
A lírai én azonosul a fiát elvesztő megtört anyával. Most már te is látod, hogy a középkori emberek is hasonló célral élték életüket, mint a maiak. Törekedtek a jóra, a szépre és a boldogságra. A tökéletességre.