Üdvözöllek benneteket! Ebben a videóban a Rákosi korszakról fogunk beszélni, és arról, hogy hogyan zajlottak a mindennapok ebben a korszakban. Milyen volt az élet az 50-es években. Ehhez először is meg kell vizsgálnunk az akkori politikai helyzetet.
Ugyanis ugye 1944-ben a szovjetek felszabadították Magyarországot, és így Magyarország újra megszállásra került, azonban ezúttal szovjet megszállás alá. És 1945-ben a választásokon egy koalíciós kormány alakult. Ugyanis hiába nyert döntőtöbbséggel a kis gazdapárt azon a választásukon, a Szeb nyomására, ami a szovjetek ellenőrző bizottsága volt Magyarországon, egy koalíciós kormányt kellett alakítani a parlamentnek a négy legnagyobb pártjával.
Azonban ezt az idők során a szalámi taktikával a kisebb pártokat tulajdonképpen megszüntették, és így egyetlen egy párt maradt, amelyet a szovjetek támogattak. Így az 1947-es választásokon, melyet kék cédulás választásoknak is neveznek, végül is a kommunista párt került hatalomra. és egy éve később, 1948-ban megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, az MDP. A szövetségi pártokat azonban egyetlen egy pártba, a Magyar Függetlenségi Névfrontba tömörítették be, és a következő választásokon kizárólag rájuk lehetett szavazni, így 1948-ban, 1949-ben.
Májusban a választásokon ez a párt nyert. Illetve ekkor új alkotmányt is hoztak létre, melyben a címert is megváltoztatták. Ezt lehetett látni a videó elején, a Rákosi címert.
És a párt főtitkára Rákosi Mátyás lett, akit a jobboldali portrén láthatunk az első képen. Illés neki korlátlan hatalma volt ekkoriban az országban. A kommunisták rögtön átalakították a gazdaságot is. Ugyanis meg akarták szüntetni a magántulajdont, így a vállalkozásokat elkezdték folyamatosan állami tulajdonba venni, azaz államosították őket.
Ez több lépcsőben történt. Először 1948-ban még csak azokat az üzemeket, illetve vállalatokat vették államirányítás alá, melyek 100 főnél többet foglalkoztattak, azonban később már azokat is, akik 10 főnél több dolgozót foglalkoztattak az üzemekben. És amikor megtörtént ez az államosítás, akkor utána a dolgozók közül nevezték ki az új vezetőket, a a vállalata élére. Bevezették a tervgazdálkodást is szovjet mintára, ami azt jelentette, hogy állami tervek irányították a termelést, és pontosan meg volt határozva, hogy miből milyen mennyiséget kell termelni, és mennyi idő alatt. Így a piaci törvények nem érvényesülhetek Magyarországon, hanem kizárólag a tervek nyomán zajlott a termelés.
És itt látható egy olyan plakát, amely ezt a tervgazdálkodás népszerűsíti, ötéves terveket hoz létre. és ez előirányozta, hogy 5 éves periódus alatt mennyit kell teljesítenie egy vállalatnak. A kommunisták a vas és acél országával akarták tenni Magyarországot, és emögött a célkitűzés mögött a harmadik világháborús tömeghisztéria állt, ugyanis Sztálintnak meggyőződése volt, hogy bármikor kitörhet a harmadik világháború, és ezért a tömjében lévő összes országban megkövetelte azt, hogy fejleszték a nehéz ipart, ugyanis a fejvetgyártáshoz vas és acél kell.
Ezért... Ugyan Magyarországnak nem voltak meg ehhez a természeti adottságai, de azért túlzott mértékben fejlesztettük a kohászatot és a nehézipart. És így alakult ki Sztálinváros is, ami egy kohászati központ volt a Dunaparton, és semmilyen más célt nem szolgált, csak azt, hogy minél jobban tudjuk kihasználni a kohászatot és a nehézipart Magyarországon.
A forrásokat mindenre használták fel, így a lakosság ellátása veszélybe került, és Gyakran rosszabb volt az életszínvonal, mint például a háborús időkben. Egy átmeneti időszakra újra be kellett vezetni ők a jegyrendszert, illetve az emberek gyakran éheztek, de nem csak az étel, hanem például a cipő is hiányciknek számíthatott. és a képeken pedig újabb propaganda plakátokat láthatunk, amelyek az acél és a vasgyártás népszerűsítik. A parasságnak sem volt sokkal jobb a sorsa, mint az ország többi részének, ugyanis a kisgazdapártos, Földosztás után sem javult a helyzetük, ugyanis hiányoztak a gépeik, kis területen művelték a földjeiket, és így nem javulta az életkörülményük egyáltalán.
Erre ráadásul 1948-ban megkezdődött a kollektivizálás is. A mi során Rákosi termelőszövetkezetekbe kényszerítette a parasztokat, tehát innentől már nem a saját földjüket művelhették, és nem saját maguknak, hanem tulajdonképpen mindent be kellett adniuk a közösbe. És aki nem tudta teljesíteni ezt a termelési tervet, attól mindent elvettek.
Ezért alakult ki a padlás söprés jelensége is, ami azt jelentette, hogy a szovjetek emberei még a padlásra is felmentek, és ott kutakodtak egy rejtett gabona után, hogy mindent állami tulajdonba tudjanak venni. amit a termelési tervek előírtak. A módosabb parasztokat, a kulákokat pedig különösen súlyosan üldözték, ők például nem léphettek be a TÉSZ-be, és a gyermekeik sem járhattak iskolába, így nagyon súlyos hátrányba kerültek, illetve sokakat közülük internáló táborokba is szállítottak. Azonban Rákosinak, Sztálinhoz hasonlóan az volt a meggyőződése, hogy az ellenség akár a párton belül is bomlaszthatja a rendszert, és azon dolgozhat, hogy ez a párrendszer megszűnjön. Így elkezdték üldözni a rendszer ellenségeit, és sorra indultak a koncepciós perek a különböző emberek ellen.
Például a korábbi belügyminiszter Rajk László is erre a sorsra jutott, és őt több társával együtt végül 1949-ben ki is végezték. A perek mindig ugyanúgy zajlottak. A letartóztatakat megkínoszták, így az is bűnösnek vallotta magát, aki tulajdonképpen lehet, hogy nem is volt ez.
A tárgyaláson pedig mindenki előre megírt és betanult szöveget mondott el, így... semmi esélye sem volt a vállalatnak arra, hogy védekezzen, főleg mivel az ítéletet már előre meghozták. A perek kivitelezője mindig az AVH volt, a szovjeteknek a rendfenntartó szerve. És az egyházis ellenségnek számított ebben az időszakban sorra államosították az egyházi iskolákat, illetve megszüntették a kötelező hittanoktatást is, és sok egyházi méltóságot köztük, mint Szenti Józsefet is bebörtönözték.
És ilyen plakátok voltak szerte az országban, amelyek arra figyelmeztettek, hogy A rendszer ellenségeit el fogják kapni, és a lakosságot is arra biztották, hogy ha ilyesmivel találkoznak, akkor az jelentség. Ez hozzátartozott a tömegterról jelenségéhez, ugyanis az AVH, a párt ökle, az egész országot rettegésben tartotta. Minden társadalmi osztályt érintettek ezek a szörnyűségek, a régi uralkodó osztályok tagjait például kitelepítették, gyakran vidékre vitték őket, és ott földet kellett művelniük, illetve a régi villáikba pedig a pártnak a befolyásos tagjait költöztették be.
Bárkit elszállíthattak egy névtelen bejelentés alapján, és bárkit perbefoghattak bármi alapján. Az is elég volt, hogyha nem éltette eléggé Rákosit vagy Sztálint a két vezetőt. Így alakult ki a csengőfrász jelensége is, ami azt jelentette, hogy az AVH-sok általában éjszaka csengettek be azért, akit végül elvittek, és ezért hívják csengőfrásznak, mert az emberek folyamatos félelemben éltek, hogy mikor jön értük a fekete autó.
Sokakat közülük munkatáborokba szállítottak, a leghírhettebb ezek közül Recsken működött, ahol a raboknak egy kőfejtőben kellett dolgozniuk, ezt lehet látni a képen egyébként. 1949 és 53 között több mint egy millió ember ellen indult ilyen eljárás, és mivel a perek általában ugyanúgy zajlottak, így azt is könnyen megtudhatjuk, hogy milyen végkimenetele volt ezeknek az eljárásoknak. A lakosság életkörülményei azonban nem mindig voltak annyira rosszak, ugyanis 1960-ra már 9,9 millió lakosa volt az országnak, ami azért nőhetett meg ilyen mértékben, mert az egészségügyi körülmények például javultak, ugyanis új gyógyszerek jelentek meg az országban, illetve bevezették az ingyenes orvosi ellátást is. Azonban voltak olyanok, a rendszer ellenségé, akiket nem láttak el az orvosok, ilyenek voltak például az egyéni gazdák, akik nem léptek be a TSZ-be, vagy a kisiparosok, akik szintén nem hagytak államosítani a vállalatukat. Azonban élelmezési nehézségekkel küzdött az ország, mivel folyamatosan a nehézipar fejlesztésére költöttük minden forrásunkat.
Azonban hamar kialakult. Az üzemi étkeztetés jelensége, ami azt jelentette, hogy az üzemekben dolgozókat... Étkeztették, és így könnyen lehetett ebédhez jutni, illetve a gyermekétkeztetési programok is hamarosan beindultak. Illetve kialakultak a vállalati üdülőknek a rendszere, ami azt jelentette, hogy a párt befolyásos tagjai gyakorlatilag szinte ingyen nyaralhattak bizonyos helyeken az országban. A divat ebben az időben szegényes volt, ugyanis nem olyan jutottak el ide a nyugati divatok, sőt azok egyáltalán nem.
És az is szegényesebben és egyszerűbben öltözködött, aki megengedhette volna magának, hogy valami ízesebbet vegyen. A tömegközlekedés pedig olcsóvá és mindenki számára elérhetővé vált, ugyanis valahogy el kellett jutni a munkahelyükre, és ez már nem volt járható út, hogy órákig gyalogoljanak az üzembe. A társadalomban emiatt viszont eltűntek a nagyobb vagyoni különbségek, ugye mivel a régi uralkodóosztályok tagjait kitelepítették, a kulákokat üldözték, és így a kádereknek, akik a pártbefolyásos tagjai voltak. azoknak sem hatalmas vagyonuk volt, hanem inkább különböző juttatásokkal jutalmazták meg őket, tehát például az ingyenes üdvültetéssel, és a bérek az egész országban nagyon csekélyek voltak, tehát nekik sem volt sokkal nagyobb a fizetésük, csak több juttatást kaptak. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 10%-ra csökkent le, azonban a hivatalnokok száma nagyon gyorsan nőtt, ugyanis felszabadult egy hatalmas mennyiségű munkáról, aki nagyon olcsó volt, így könnyen munkára lehetett őket fogni, és ezért végül csökkent a munkanélküliség a korszakban.
Azonban a nőket is munkába állították, tőlük is elvárták, hogy dolgozzanak, ugyanakkor azt is, hogy egy tökéletes családot tartsanak fent. A képen egy nőmunkát népszerűsítő plakátot lehet látni. Ugyanakkor felgyorsult a modernizálás is, például vidéken addigra már a legtöbb helyen bevezették a villanyt, tehát voltak jó vonásai is ennek a korszaknak a fejlődés szempontjából.
A vezetők körül pedig személyi kultuszok alakultak ki, ugyanis szinte isteni magasztalták mind Rákosit, mind pedig Sztálint. Hatalmas szobrokat emeltek nekik, illetve a portrék ott díszelektek az összes osztályterem falán, és a legtöbb házban is ezért elvárás volt, hogy egy-egy portré jelen legyen. És a képeken ugyanígy láthatunk egy nagy Rákosi szobrot, illetve a Rákosi 60. születésnapját ünneplő tömeget is.
A korszakban az oktatás és a kultúra is... átalakult, ugyanis bevezették a kötelező nyolcosztályos képzést, azonban az iskolákat államosították, az egyháziakat szinte teljesen megszüntették, és mivel a kötelező oktatás miatt egyre több volt a diák, illetve akik eddig egyházi iskolában tanítottak, azok közül sokan nem voltak hajlandóak állami iskolákban tanítani tovább, így pedagógus hiány alakult ki. Illetve jellemző volt akkor az oktatásra a kommunista tudatformálás, NAMASTE és arra nevelték a gyerekeket, hogy minél jobban higgyenek ebben a kommunista eszmében. A kultúra is átalakult ebben a korszakban, felendült például a színházátokatás, bár igaz, hogy a darabok nagy része propaganda volt.
És sok írót elhallgattak ebben a korszakban, hogyha rendszer ellenes gondolatokat közöltek a műveikben, de más írók művei ugyanakkor nagy példány számban megjelentek és eljutottak a közönséghez, így megnőtt az olvasóknak az aránya is tulajdonképpen. Ezeken a képeken pedig Sztálin személyi kultuszának a bizonyítékait lehet látni, és mindjárt megfigyelhetjük, hogy Rákosi ezt mennyiben próbálta utánozni. Tehát a jobboldali képen lehet látni, hogy ő azzal azt erősíti meg, hogy ő is a nép egyszerű gyermeke, illetve a baloldali képen pedig ugyanúgy boldog asszonyok körében látható, mint az előzőeken Sztálin volt. Ez pedig a hatalmas portréja Rákosinek, ami szintén a személyi kultúra.
jelenségéhez tartozik hozzá. Tehát összefoglalva az eddigieket, a korszak legfőbb vonásai az egypártrendszer volt, az, hogy mindent a kommunisták irányítottak az országban, így a gazdaságot is, ezért indult el az államosítás, amiben állami tulajdonban vonták a legtöbb vállalkozást, illetve a tervgazdálkodás, ami a mezőgazdaságot érintette főleg, és előírta, hogy bizonyos időn belül... bizonyos mennyiséget kell megtermelni.
Illetve a parasságnak is ez meghatározta a sorsát, ugyanis náluk termelési terveket irányoztak elő, és bizonyos mennyiségeket be kellett szolgáltatniuk, így nem tarthatták meg, amit termeltek, illetve őket is központosították és államosították, és be kellett lépniük a TS-be. Jellemző volt még erre a korszakra a tömegterről, és nem csak a civil lakosságot, hanem a rendszer ellenségeit sújtotta a legjobban ez a terror. Ennek az eszköze az AVH volt, és sorra indultak meg a koncepciós perek, amelyekben ezeket az embereket végül elítélték. Illetve jellemző volt erre a korszakra még a személyi kultusz, ami a vezetők feltételnélküli éltetését és imádását jelentette.
illetve az oktatás és a kultúra is szintén átalakult ebben a korszakban. Azonban, mivel szinte minden forrást arra küldtöttek, hogy a nehéz ipart és a kohászatot fejleszik, így az életkerülmények nem sokat javultak ebben az időben az országban. Köszönöm a figyelmet!