Noé bárkájának lenyűgöző történetét szinte mindenki ismeri. De vajon igaz, ami a Bibliában áll? Három amerikai férfi hitte, hogy igen.
A hit azonban kevés volt, bizonyíték kellett. Az Agrit Dág azt jelenti a fájdalom hegye. Volt egy török férfi, aki nekünk dolgozott.
Őt lelőtték. Teljesen összezúzták a testét a sziklák. Ez a három férfi bátor volt.
Még az életüket is képesek voltak kockára tenni azért, hogy igazolják a Biblia valós eseményeken alapul. És azt is tudták, ezt csak egyféleképp lehet bizonyítani. Úgy, hogy megkeresik Noé bárkáját. A bibliai történetek közül Noé Barkájáé az egyik leghíresebb. Hollywoodi rendezőket és számos képzőművészt is megihletett.
Az alapkonfliktus jól ismert. Isten úgy dönt, hogy megtisztítja a földet a gonosz emberektől. Noé azonban jó ember, így ő és családja megmenekülhet.
Isten azt parancsolja Noé-nak, hogy építsen egy hatalmas bárkát, és gyűjtsön össze egy párt a föld valamennyi állatából. Így, amikor az özönvíz véget ér, Noé és családja teljesen új életet kezdhet. Vajon lehetséges, hogy ez a történet valós alapokon nyugszik? Élt egyszer egy férfi, aki mélyen hitte, hogy a Biblia igazat szól.
Ám azt is jól tudta, hogy elméletét csak úgy tudja bebizonyítani, ha megkeresi a bárkát. Ez pedig kimerítő feladatnak ígérkezett. Álló képessége szerencsére átlagon felüli volt.
És az Apollo 15 elhagyja a kilövő állomást! James Irvin ezredes, az űrhajózás egyik úttörője volt. Jó ég, gyönyörű látvány! 1971-ben Irvin leszállt a holdra, és ezzel egyike lett azon nyolc embernek, aki sétált ezen a bolygón. Ez hihetetlen.
El sem hiszem, hogy itt vagyok. Elképesztő! Irvin kőzetmintákat gyűjtött a holdon, melyek között ott volt a genezisköve is.
Érdekesen néz ki. Mintha gyémántuk le. jól lehet az avatatlan szem számára, ez csupán egy átlagos kődarab, a valóságban nem az. Ez a kődarab ugyanis a szakértők szerint a naprendszerünk történelmének hajnalán keletkezett, és így módon sokat elárul arról, hogy miként keletkezhetett a Hold, a Föld és a többi bolygó. A kődarab, amely híresítette Irvint.
A világ teremtését leíró I. Mózesi könyvelőt tisztelegve a Genezis köve nevet kapta. Noha a Biblia szerint Isten megközelítőleg 6 ezer éve alkotta a világot, a követ megvizsgáló tudósok ezt az eseményt ennél jóval korábbra, több milliárd évvel ezelőtredatálják.
Irvin életét azonban nem a kő változtatta meg, hanem valami más, ami a holdon történt vele. Valami gond van a holdjáróval. Vettük!
James olyan dolgot élt át a holdon, amely teljesen megváltoztatta az életét. Ez az élmény volt az, ami a későbbiekben erőt adott neki a kutatáshoz. A holdjáró azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse a hold hepehupás felszínén való közlekedést.
Ám Irvin holdjárójának elromlott a kormánya. Így nem tudunk tovább menni vele. Valahogy meg kell javítani.
A küldetés sikere és Irvin élete veszélybe került. Nem akarom itt hagyni a fogam. A kormány meghibásodása miatt irányíthatatlanná vált a jármű. Próbálták megjavítani, de nem jártak sikerrel. A Houstoni irányítóközpontban sem tudták, mit kellene tenni.
Irvin végül Istentől kért segítséget. Azért jól esik egy kicsit sétálni. A férfi imái meghallgatásra leltek. Ez Irvin és Scott második napja a holdon. A holdjáró kormánya elromlott, de csodával határos módon éjszaka megjavult.
Nincs itt semmi csoda. Szerintem a marslakók éjjel titokban meglátogattak minket, és megbütykölték a holdjárót, hogy újból működjön. A holdjáró újra rendesen működött, pedig senki sem csinált vele semmit.
James azt mondta, másnap reggeltől folyamatosan érezte Isten jelenlétét. Elképesztő látvány tárul elénk. Hihetetlen, hogy milyen csodálatos a holdfelszíne. Ami még hihetetlenebb az az, hogy a holdjáronk működik.
Tegnap még kormányozhatatlan volt, de most semmi baja. James azt mesélte, hogy úgy érezte, mintha egy láthatatlan, oltalmazó lényült volna mögötte. És ő tudta, hogy ez a lény nem lehet más, mint Isten. Ez az élmény teljesen megváltoztatta a gondolkodását. Isten bevetett hite megingathatatlan lett, és amikor visszatért a földre, annak szentelte életét, hogy az Úr igéit hirdesse az embereknek.
Irvin úgy döntött, felhagy az űrhajózással. Ettől kezdve csak a vallás érdekelte. Ő abban hitt, hogy a Bibliában leírtak szószerint értendőek és igazak.
Az volt a célja, hogy minél több embert meggyőzzön elmélete helyességéről. James Irwin kreacionista lett. Isten hatalmasabb minnyájunknál, és oltalmazó szeretete mindenkit körülöl el! Imádkozzunk hát őhozzá, aki megalkotta a világunkat. Imádkozzunk hozzá, hogy boldogságot hozzon a bolygóra.
A tudósok évtizedek óta támadják a kreacionistákat. Ám a hívőket ez cseppet sem zavarja. hogy megkeresik Noé bárkáját. Tudták, ha sikerrel járnak, azzal megdöntik az evolúciós elméletet, és egyúttal igazolják Isten létezését.
James Irvin egyáltalán nem riadt vissza a feladat nehézségétől. Épp ellenkezőleg. Élvezte a kihívást. Irvin alaposan tanulmányozta a Bibliát.
James szó szerint értelmezte a Bibliát. Amikor tehát a teremtéskönyvében Noé bárkájának történetét olvasta, ő mélyen hitte, hogy az a bárka valóban létezett. És ő eltökélte, hogy megkeresi a maradványait. Nagyon tetszett neki annak a gondolata, hogy megtalálhat egy ilyen nagy jelentőségű dolgot.
És ha egyszer James elhatározott valamit, akkor mindent meg is tett azért, hogy elérje a célját. Ismert asztronautaként Irvinnek számos meghívásnak eleget kellett tennie, de ez nem akadályozta meg abban, hogy elkezdje szervezni a bárka felkutatását célzó expedícióját. Emlékszem, akkor...
A kolorádói boldörben találkoztunk, amikor azt mondta, figyelj John, elmennék megkeresni Noé bárkájának maradványait. Volna kedved velem jönni? John Christensen gondolkodás nélkül igent mondott.
Egy percig sem hezitáltam. Elvégre, ha az embert ilyen izgalmas kalandra hívja valaki, aki nem mellesleg a holdon is járt, arra csak igennel lehet felelni. Volt űrhajósként, James jól tudta, hogy az expedíció sikerének kulcsa a megfelelő felkészülés.
A frissen verbuválódott kutatócsapat munkához látott. Az indulást megelőző egy évben rengeteget edzettünk. Szépen lassan beszereztük a szükséges felszereléseket, és akkurátusan megterveztük az utunkat.
Jó mokga volt. Irvin azonban nem szórakozásként tekintett az előtte álló feladatra. Ő nagyon is komolyan vette a dolgot.
Bár nagy fába vágta a fejszéjét, legalább azt tudta, hogy hol kellene elkezdeni a keresést. A Bibliában ugyanis ez is benne van. A teremtés könyvében az áll, hogy az özönvíz után Noé bárkája az Ararat hegyen feneklet meg. Az Ararat nem épp emberbarát hely. E vulkanikus hegyen nyáron 32, télen viszont mínusz 20 fok van.
Ilyen körülmények között nem könnyű kutatni. Az Araratot megmászni sem könnyű. Egyes helyeken 45 fokos emelkedőket kell leküzdeni, és nincs kitaposott út.
Csak a legerzettebbek juthatnak fel a tetejére. A mászók legnagyobb ellensége a hideg. Már többen meghaltak hipotermiában. A szélsőséges időjárás csak habatortán, hiszen a terep önmagában is nagyon veszélyes. Ráadásul az Araraton medvék és farkasok élnek.
Az Ararat nem kegyelmes senkinek. Törökül Agridag a neve, és az Agridag azt jelenti a fájdalom hegye. Azt hiszem, ez a név magáért beszél. Mindezek dacára sokan vannak, akik megkísérlik legyőzni az Araratot.
A világ minden tájáról érkeznek ide kalandvágyó mászók. Vannak, akik csak azért jönnek, mert egyszerűen szeretnek hegyet mászni. Az Ararat jó kihívás, hiszen 5137 méter magas.
Mások viszont azért jönnek, hogy megkeressék Noé bárkáját. Irvin elhivatottsága mindenkién túltett. Szüksége is volt erre, hiszen embert próbáló feladat várt rá.
A 380 négyzetkilométeren elterülő ararat ugyanis 40 kilométer széles. A bárka pontos hollétét homály fette. Szerencsére voltak nyomok, amiken Irvin elindulhatott. Kétezer évvel ezelőtt egy Józefusz Flávius nevű zsidó történész azt írta, hogy a bárka maradványai az araráti parasztok birtokában vannak. A VII.
században a spanyol Szevijai Szent Izidor is hasonlót állított. Később, a XIV. században pedig Márko Póló volt az, aki az ararát mellett elhaladva azt mondta, Ez itt Noé bárkájának hegye. Természetesen akadnak újkori bizonyítékok is. Az 1950-es években a francia Fernand Navarra is megmászta az ararátot.
Állítása szerint rátalálta bárka maradványaira, és sikerült famintát vennie az állítólagos hajóból. A fát megvizsgálva az eredmények nem voltak meggyőzőek. Volt, aki úgy gondolta, a fa a bibliai időkből származik. De a radiokarbonvizsgálat az időszámításunk előtti hatodik századra datálta a fa keletkezését. Navarrán kívül sok más ember is úgy vélte, hogy rálelt Noé bárkájának maradványaira.
Többségük az Ararat közelében élő gazdálkodó volt. Ők a hegyvonulat északi részén, 4-5 ezer méter magasan lévő helyeken vélték megtalálni a bárka maradványait. Irvin tehát tudta, merre kezdje a keresést.
1982 nyarán James Irvin és kis csapata nekivágott az Ararat hegynek. Első este felvertük a sátrakat az alaptáborban, ma nyugovóra tértünk. Másnap reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső.
Aggódtunk, hogy így nem fogunk tudni elindulni, de aztán nem sokkal később elállt az eső, és gyönyörű szivárvány jelent meg az égen. Ezt mind isteni jelnek tekintettük, elvégre Noé-nak is egy szivárvány jelezte, hogy elhatjatja a bárkát. James Irwin elemében volt.
Emlékszem, hogy James szóba elegyedett az egyik hegyi pásztorral. A férfi idős volt már, és elmesélte, hogy az egész életét a hegyekben élt ele. Szegénynek nehéz sors jutott osztályrészül, James nagyon kedves, előzékeny volt a férfival, mintha mindig is barátok lettek volna. Jó volt látni, hogy az űrhajós sikerek miatti hírnév nem tette őt beképzelté. Az első napok kudarcal végződtek.
Irvin és csapata minden lehetséges helyen kereste a bárkát, de úgy tűnt, szerencsecsillaguk leáldozott. Sokkal nehezebb dolgunk volt, mint azt korábban hittük. Hepehupás sziklákkal és szakadékokkal teli terepen kellett mozognunk, és ez jelentősen lelassított bennünket.
Minden egyes lépésünkre ügyelnünk kellett, nehogy kisusszon a lábunk alól a talaj. És ezt most szó szerint értem. Nem akartuk otthagyni a fogunkat. A csoport egyetlen fa maradványra sem bukkant, amelyről azt feltételezhették volna, hogy egykor Noé bárkájának szerkezetét erősítette. Irvin kezdte elveszíteni lelkesedését, de nem ez volt a legrosszabb, ami vele történt.
James azt mondta, hogy visszamegy az alaptáborba. Egyedül indult útnak, pedig ő maga mondta az út elején, hogy senki sem mászkálhat egymagában, mert az veszélyes. Szóval James elindult, de nem érkezett meg az alaptáborba, pedig már alkonyodott.
A csapat jól tudta, hogy barátjuknak kevés esélye van átvészelni az éjszakát. Mi is elindultunk lefelé abban a reményben, hogy talán megtaláljuk James-t, de aztán, amikor besötétedett, jobbnak láttuk visszatérni a táborba. A keresést másnap reggel folytattuk.
Végül rábukkantak Irvinre. A hajnal első fényeinél láttuk meg. A földön feküdt.
A testét a felismerhetetlenségig összezúzták a sziklák. Minden egy csurombér volt. Borzalmas volt az állapota.
A szakszerű orvosi segítségre sokat kellett várni. Alkohollal mostuk ki a sebeit. Jamesnek borzasztó fájdalmai lehettek.
Máig a fülemben cseng a hangja, ahogy sóhajtozott. Aztán megjöttek a mentősök, és kórházba vitték. Irvinnek szerencséje volt. Rengeteg vért vesztett.
Nagymázlia volt, hogy túlélte. James Irvin a haláltorkában volt. Ám megmenekült, és a kudarcok ellenére továbbkutatott a bárka után. Sokan mondták neki, hogy ne adja fel, mert meg fogja találni, amit keres. És bevallom, mi mind hittünk benne.
Úgy gondoltuk, hogy ha valaki megtalálja a bárka maradványait, akkor az ő lesz. A barátok és a rokonok azonban tévedtek. A férfi, aki meghódította a világ, Őrt, kudarcot vallott a földön.
Irvin 61 évesen hunyt el. Szíveléktelenség végzett vele. Nagyon hiányzik. Annyira jól tudott nevetni. Annyira felszabadulta.
És nagyon szerettem benne azt is, ahogyan az emberekkel bánt. Nagy veszteségért minket. Nem sokkal halála előtt Irvin a következőket mondta.
Én megtettem mindent, de Noé kifogott rajtam. Könnyebb volt a holdon sétálni, mint megkeresni a bárkát. James azt hitte, hogy azért élt át vallási élményeket, mint a holdon, mert Isten azt a feladatot szánta neki, hogy prédikáljon az embereknek, és ő így is tett.
De tudom, a szíveméjén úgy vélte, az élete akkor lenne igazán teljes, ha megtalálná a bárka maradványait, és így módon megkérdőjelezhetetlenné tenné Isten létezését. Irvin nem kutathatott tovább, de mások megtették helyette. Őket mind ugyanaz a cél vezérelte.
Befejezni azt, amit Irvin elkezdett. A bárka maradványainak felkutatása divatos hóbort lett. Olyas valami, amelynél többre alig ha vágyhatott egy fiatal kreacionista. A legeltökéltebb David Fassold volt. Bő egy éven keresztül semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy megtaláljam a bárkát.
Fassold még gyermek volt, amikor véget ért a második világháború. Szülővárosában egymást követték a templomok. Faszolt később csatlakozott a tengerészgyaloksághoz, és hajóroncsok után kutatott. Ez volt az, ami bogarat tett a fülébe. Elhatározta, hogy megkeresi Noé bárkáját.
Faszolt gyermekként a Plemusszi testvérek névre hallgató keresztény szekta tagja volt, és számos bibliai történetet meg kellett tanulni a fejből. Noé-ról is mindent tudott. Felnőttként már csak annyi volt a dolga, hogy felelevenítse emlékeit. Fasshold izgalmas eredményre jutott.
Rájött, hogy a teremtés könyvében nem az áll, hogy a bárka az Araraton kötött ki, hanem az, hogy annak közelében. Az Ararat több dologra utalhat. Van ilyen nevű hegysúcs, hegység, fensík, város és síkság is.
Szó sincs tehát arról, hogy kifejezetten az Ararat hegysúcsán kellene keresgélni. A Bibliában az áll, hogy Ararat-hegység, és ez nem ugyanaz, mint a hegy egyik Ararat nevű csúcsa. Fassolt szerint Noé bárkája két háromezer méteres magasságban feneklett meg. A Durupinar nevű képződmény megfelelte paramétereknek. 1959-ben egy Dörupinár nevű török pilóta egy különös formájú földkupacot vett észre a magasból, amit később róla neveztek el.
Amit látott, pont úgy nézett ki, mint a bibliai történetben szereplő bárka. Mi több, mérete is akkora volt. Többen úgy vélték, a pilóta megtalálta Noé bárkáját.
Fassold elhatározta, hogy igazolja a feltevést. De volt valami, amivel nem számolt. Az Ararat hegység három ország határán helyezkedik el. Törökország, Irán és Örményország határán.
A hegynél élők többsége kurd, akik nem vallják magukat töröknek. Az itteni kurdok hivatalosan török állampolgárok, de ők úgy érzik, ez sérti a kulturális identitásukat. Nem is beszélnek törökül, ragaszkodnak a saját nyelvükhöz. A bárkátkeresők azoknak a kultúrának, A Dogubejazidban található alaptáborból szoktak útnak indulni. Ám ez a hely nem túl barátságos.
Az itteni biztonságra ügyelő török rendőröknek gyakran meggyűlik a baja az iráni csempészekkel és a kurd lázadókkal. 1984-ben a kurdisztáni munkáspárt, a PKK függetlenségi harcba kezdett, amely során 40 ezer ember vesztette életét. Az ararát lejtői békét sugároznak, pedig nyugalomnak nyoma sincs. Az itteni kurd szeparatisták elszántan küzdenek a törökökkel, hogy kivívják maguknak a függetlenséget, és saját országuk lehessen. Egyelőre azonban úgy tűnik, a törökök vannak erőfölényben.
A PKK, hogy felhívja magára a figyelmet, olykor turistákat is túlszul ejtett. Dagubeyáz itt sok látogatót vonzott. Ezek az emberek nem tehettek semmiről, de a kurdok nem kímélték őket. A kurdok több ártatlan embert is megöltek. Volt például egy török férfi, aki nekünk dolgozott.
Őt lelőtték. Hagadtak olyanok, akiket csúnyán megvertek, megkínosztak, majd kifosztottak. Ez van, az én munkám kockázatos. De nem adom fel.
Ahogy a legtöbb amerikai, úgy David Fasshold is keveset tudott a kurdokról. Volt azonban egy honfitársa, aki másként volt ezzel. Egy férfi, akinek a neve híressé vált.
Ron Wyatt ápolóként kezdte, de aztán felcsapott erekekutatónak, és egy idő után teljesen otthonosan mozgott dogu bejazitban. Ron nem csak Noé bárkáját kereste, hanem például az Istenek kertjét is. Wyatt sokáig úgy hitte, hogy a bárkát nem az Ararat hegységben kell keresni, hanem a Durupinár képződménynél.
Erre haladhatott el a bárka. Faszold mérnökember volt, és ez nagy előnyhöz juttatta Wyatt-tel szemben. Fasshold a maga verbuváltakutató csapattal indult a bárka keresésére.
Biztos volt a sikerben. Láttál már ehhez hasonlót? Én soha! Fasshold maga biztos volt. Úgy gondolta, hogy a bárkát alkotó fadarabokat bizonyára vasszögek tartották össze.
Mindezek tükrében tehát csak annyi volt a dolga, hogy vasat keressen a földben. A sikert az jelentette volna, ha egy régi hajóra bukkan. Az pedig mi más lehetett volna, mint Noé bárkája. Az expedícióról készült videókon jól látszik, amint az emberek egy vélhetően molekuláris frekvencia generátorral a Földet pásztázzák. Faszold végül talált valamit.
A szerkezet vasat jelzett, méghozzá a bárka állítólagos hosszának megfelelő 137 méter hosszú tartományban. Vajon tényleg ez volt Noé bárkája? Ron Wyatt és David Fassold meggyőződéssel hitte, hogy igen, és erről a túravezetőjük is tudott.
Biztosak voltak benne, hogy Noé bárkáját találták meg. Az örömhírt megünneplendő, vettek egy bárányt a faluban. Először imádkoztak a saját vallásuk szerint, majd úgy döntöttek, a muszlimok istenének is hálát mondanak a sikerért. Feláldozták a bárányt, majd a darabjait odaadták a rászarulóknak. Ez a gesztus meggyőzte a helyieket, de Faszold és Vajet jól tudta, hogy a nemzetközi elismertséghez több kell.
A két férfi megtalálta a perdöntőnek vélt bizonyítékot. Az ararat egyik falujában ugyanis horgonykövekre bukkantak, amelyek szerintük csak Noé bárkájáról származhattak. Nyolc kereszt van a köveken. Ezeket bizonyára az első keresztények vésték a kőbe, méghozzá azért, hogy ilyen módon tisztelegjenek a vízözön nyolc túlélője előtt. Faszold és Wyatt szerint a kövek őket igazolták.
Méghozzá azért, mert a Biblia szerint nyolc ember volt a bárkán. Vajon lehet ennyi egybeesés a véletlen műve? A törökök úgy vélték, hogy nem, és tudták, hogy nem.
Ták ebből pénzt csinálhatnak. Durupinárt nemzeti parkányilvánították. Egy látogatóközpontot is építettek.
A kurdok nem nézték jó szemmel a törökök sikereit. Bosszúból elrabolták vajettet, illetve a kutatócsapat négy másik tagját. A kurdok hosszú heteken át fogvatartották túlszaikat.
Ron Wyatt is fogságba került, de szerencsére nem esett baja. A túlszok szabadon engedése világszerte vezető hír volt. A fogvatartóink nem beszélték a nyelvünket. Kíméletlenül bántak velünk. Fegyverrel fenyegettek bennünket.
Aztán kivittek minket a hegyekbe. Wyatt attól félt, hogy meg fogják ölni. Kegyetlenek voltak. Wyatt nem tört meg a történetet.
és azt mondja, hogy tovább fogja keresni a bárkát. A kiszabadult úszokat fősként tisztelték. Wyatt és Fassolt híres lett, könyveket írtak és interjúkat adtak.
Azonban, míg Wyatt megelégedett az eredményekkel, Fassolt úgy határozott, hogy visszamegy Durupinárhoz, hogy további ásotásokat végezzen. Faszold arra számított, hogy sokan akarnak majd vele tartani. Sajnos csalódnia kellett.
Én is ott voltam 1985-ben, amikor feltárták a bárkát, pontosabban az állítólagos bárkát. Már akkor sejtettem, hogy ez a földkupac nem bárka, csak egy földkupac, egy szimpla, természetes képző. Mi több, nekem az a véleményem, hogy Nui bárkája valójában egy hatalmas doboz volt, nem egy igazi hajó.
A nagy felfedezés hallatán számos tudós durupinárba utazott, és miután felmérték a terepet, minnyájan Richard Bright véleményét osztották. David Fassold azonban hitte, hogy vasat talált. Ez vás, igen az! Ám ez nem megerősítette, hanem cáfolta Fassold elméletét. Noé ugyanis a vaskorszak előtt élt.
Noé korában még nem volt vas, vagyis képtelenség, hogy Noé vasszögeket használt volna a bárka megépítéséhez. Fassold és Wyatt nagy felfedezése tehát fabatkát sem ért, és az egészben az a mókás, hogy a saját eredményük árulta el őket. Nem is értem, hogy nem gondoltak arra, hogy noé, ha csak ugyan létezett, akkor jóval a vaskorszak előtt élt.
A bárkának hit valamiről bebizonyosodott, hogy természetes képződmény. A horgonykövekből pedig még több tucatnyit találtak az araráton. Ráadásul ezek pogány keresztek. A törökök nem repestek a hírek hallatán, hiszen rengeteg pénzt költöttek a látogatóközpontra.
Mindezek dacára a Nemzeti Park ma is nyitva áll a látogatók előtt. A Noé-bárkája nemzeti park kellemes hely egy kis sétálásra. Noé-bárkája ugyan nincs ott, de van egy hajóra hasonlító képződmény. Sok turista látta már, de egyikű sem értette, hogy arról a fölkupacról, hogy asszociálhatott bárki is Noé-bárkájára.
A történtek után David Fassordnak is be kellett látnia, hogy Durupinár egyszerűen nem lehet Noé-bárkája. Fászold sosem tudta feldolgozni a kudarcot. 59 éves volt, amikor végzett vele a bőrrák.
A sors iróniája, hogy valószínűleg azért betegedett meg, mert túl sokat volt a napon az áshatások idején. James Irvin is megfizetett az elvesztegetett évekért. Méghozzá szó szerint?
Hiszen a bárka felkutatására költötte minden pénzét. Nem sokkal a halála előtt azt mondta, hiába, a zsenialitás nem garantálja, hogy az ember nem fog tévedni. Volt azonban még egy erekjebadász, aki Noé bárkájának keresésére indult.
Richard Bright. Noha Bright keresztény nevelést kapott, sokáig nem tartotta magát vallásosnak. Ám 1966-ban Vietnámban szolgált, és ami ott történt vele, egy életre megváltoztatta. Ugyanis az egyik harc során Isten szólt hozzá.
A csatatéren voltam, amikor egyszer csak azt mondta egy hang, menj innen. Azt hittem, a katonatársam szólt hozzám, de nem így volt. Aztán megint ugyanazt hallottam, menj innen, és megint nem a társam volt az. Amikor harmadszor is megismétlődött a dolog, már engedelmeskedtem a szavaknak.
A társammal elhajtottunk, és pár perccel később szétlődték a rejtek helyünket. Bright biztos volt abban, hogy Isten szólt hozzá. Ő mentette meg az életét.
Bright később megismerte James Irvingt, akinek szintén Isten változtatta meg az életét. James és én 1986-ban immár harmadszor vágtunk neki az arra rátnak. A Vietnamban történtek kétségtelenné tették számomra Isten létét.
Richard Bright nem csak Isten létében hit vakon, hanem James Irvinhez hasonlóan abban is, hogy Noé bárkájának maradványai valahol az Ararat hegységben vannak. Irvin halálakor Bright a Continental Airlines főállású pilotája volt. Amikor azonban nem dolgozott, a bárkát kereste.
Soha, egyetlen percig sem kételkedtem a bárka létezésében, és szerencsére ezzel nem csak én vagyok így. Az elmúlt évek kutató munkája során rengeteg olyan embert ismertem meg, aki osztja az álláspontomat. És ennek nem a Bibliába vetett hitünk az oka, hanem az, hogy az eddigi kutatások azt igazolják, hogy Noé bárkája igenis létezik. Bright sejtette, milyen lehet a bárka. Egy hatalmas bárkaszerű tárgyat kell keresnünk az araráton, ami régi korhatfából van.
A belsejében több kisebb helyiség van, aféle kabinok. Bright több mint húszszor mászta meg az ararátot, és sokszor csak egy hajszálon múlt az élete. Szerinte minden alkalommal Isten mentette meg. Egyszer, ahogy két sziklafal között meneteltem felfelé, észrevettem, hogy hatalmas kövekesnek le a sziklaperemről.
Nem volt a közelben egyetlen búvóhely sem. Legugoltam egy nagyobb szikla mögé, de ettől még veszélyben voltam. Aztán felnéztem, és láttam, hogy egy óriási szikla felém zuhan. Imádkozni kezdtem Jézushoz, hogy segítsen nekem, hogy ne hagyjon meghalni.
Borzasztóan féltem, de az imáim meghallgatásra találtak. A szikla ráesett a kőre, ami mellett meghúztam magam, majd lepattant róla, és mögöttem esett le. Három-négy centire ment el a fejem mellett. Ha a szikla eltalált volna, én biztos, hogy meghalok. A legtöbb ember nem merészkedne vissza arra a helyre, ahol majdnem meghalt.
De Richard Bright-ot más fából faragták. Ő folytatta a bárka keresését. Fáradozása azonban hasztalannak bizonyult.
Semmit sem talált. Már kezdte azt hinné, hogy talán okosabb volna feladni. De ekkor megcsillant egy reménysugár.
Az amerikai kormány nyilvánosságra hozott egy kémrepülőgép által készített fényképet. A fotográfián lévő abstrakt forma az ararát azon részén volt, ahol a feltételezések zöme szerint Noé egykor kikötött. Vajon ez volna a bárka? 2003-ban aztán történt még valami.
Az egyik műhold felvételen észrevettek valamit, ami úgy nézett ki, mint egy hajú. Bright hitte, hogy megtalálta, amit keresett. Mi több, még egy szemtanút is talált.
Az egyik kurtpásztor ugyanis váltig állította, hogy gyerekkorában látta a hegy tetején a bárkát. A férfi megmutatta nekem azt a helyet, ahol 41 néhány évvel korábban meglátta a bárkát. Bright a csapatával ment vissza a hegyre.
Végül elérték azt a jég és hóborította helyet, ahol a pásztor elmondása szerint anno felbukkant a bárka. Izgatottan haladtak előre, várva, hogy mit fognak találni. Szomorúan nyugtázták, hogy a helyet, ahol állítólag a bárka állt, most hatalmas sziklák vették. Elkezdtünk ásni a sziklák mellett, és a pásztor, aki útmutatást adott, segített nekünk. Nem akarta, hogy azt higgyük hazudott, és mi nem is hittük.
Bright úgy érezte érdemes energiát fektetni az ásatásba. Csak hogy ekkora már konkurenciája is volt. A riválisok kreacionisták voltak, de nem amerikaiak, hanem hongkongiak.
Mindenkit meglepet, hogy a kínaiak képesek voltak pénzt fektetni egy erekje felkutatásába. A Noé Barkája Nemzetközi Lelkészségek névre keresztelt hongkongi kutatócsoport munkához látott. Nem sokára egy a számítások szerint 4800 éves megkövesedett fadarabra bukkantak.
Sajnos nem mindenki hit nekik. Voltak, akik úgy vélték, hogy a hongkongiak által talált lelet valóban egy megkövesedett fa darab. Akadtak viszont olyanok is, akik szerint az a valami nem is fából van, hanem kőből.
Utóbbiaknak volt igaza. Ha a kínaiak magukkal vittek volna egy geológust, az egyből megmondta volna, hogy amit találtak, az nem fa, hanem egy sima kő darab. A kínaiak ragaszkodtak az igazukhoz, és azt bizonyítandó mindenféle vizsgálatnak vetették alá a követ.
Úgy volt, hogy a munkálatokban Richard Bright egyik kollégája is részt fog venni, és bár az illető kiutazott Törökországba, a helyszínen nem sikerült együttműködnie megbízóival. Így végül haza kellett mennie. A kínaiak saját szakálukra a helyi törökökkel dolgoztak tovább.
És csodák csodájára találtak valamit. Egy gletcser alatti víznyelőben leltek rá a bárkára. Még le is filmezték. Amikor megtudtam, hogy a hongkongiak azt állítják, hogy rátaláltak a bárkára, csak annyit mondtam, ó, Istenem, megint kezdődik.
A felvételen jól látszik, amint a kínaiak az egyik hasadékban másznak. Elképesztő kevés hely van itt, de a lényeg az, hogy itt vagyunk a bárka mellett. Hallgassák csak, ez fa!
Bent egy hatalmas jég borított a bárkafeküt, amely méretében megfelelt a bibliai leírásnak. A hatalmas hajó szinte teljes egészében fából készült. A kínaiak büszkén újságolták a sajtótájékoztatón, hogy nagy valószínűséggel megtalálták Noé bárkáját.
Elképesztő, hogy micsoda média felhajtás övezte a kínaiak felfedezését. A telefonom megállás nélkül csörgött, és a különböző tévécsatornák mind az én véleményemre voltak kíváncsiak. Felfoghatatlan, hogy az embereknek elég néhány homályos fénykép ahhoz, hogy elhiggyenek valamit, pedig egy fotó semmit sem bizonyít. A kínaiak titokban tartották a lelőhelyet.
A nagy titkolózás sokakban ellenérzést szült. Amy Beam volt az első, akinek sikerült kiderítenie a bárkahollétét. Sok török és kurt túravezető ismerősöm volt, és nekem elárulták, hol van a bárka.
Elindultam hát megkeresni, és még egy kamerát is vittem magammal. De Amy Beam semmit sem talált. És ennek hallatán egyre többen megkérdőjelezték a kínaiak felfedezését. Én soha egyetlen percig sem hittem el, hogy a kínaiak tényleg találtak valamit. A dolog túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
Túl szép volt hozzá. Furcsa móda nagy bejelentés óta egyetlen cikk vagy tanulmány sem jelent meg a megtalált bárkáról. Ennek ellenére a bárkát keresők nem adták fel.
Mindenki a maga előtti bárkáról. elméletét bizonygatja, és közben becsmérli a többiekét. Olyan ez az egész, mint valami szappanopera, és ez szerintem méltatlan Noé történetéhez, még akkor is, ha esetleg nincs valóság alapja. A kínaiak megígérték, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák felfedezésük részleteit.
Persze benne van a pakliban, hogy az fog kiderülni, tévedtek. A bárkát kereső keresztények többséget tehetős ember. Ezzel szemben az őket segítő kurt túravezetők szegényebbek a templomegerén él. Ebben a kisfaluban élnek azok a férfiak, akik helyismeretükkel a bárkát keresőket segítik.
Mivel mindnek nagy családja van, szükségük van a pénzre. Azt már megtanulták, hogy a bárkavadászok hajlandók sok pénzt fizetni nekik. És a jó fizetség reményében a kurdok még arra is képesek, hogy egy-két elejtett megjegyzésükkel híjú reményeket tápláljanak a kutatókban, hogy azok tovább keresgéljenek a hegyen, és kénytelenek legyenek tovább foglalkoztatni őket. Ez nagy kihívás a kutatóknak.
Beköszöntött a nyár. Az ararát lejtőjén olvadásnak indult a hó. A bárka kutatók megérkeztek az alaptáborba.
És persze a turisták is. A kínaiak tehát visszatértek nyáron, hogy folytassák az áshatást. Brightuk kívül számos kreacionista erekjevadász, köztük Richard Bright is kihasználta a jó időt.
Ez alkalommal tudósokkal indult a múltnak. Olyan fantasztikus emberekkel, akik mind hisznek abban, amiben én. Hálás vagyok az égnek, hogy összehozott velük. Bright csapatának volt egy prominens tagja is, aki nem volt más, mint a Virginiai Egyetem judaiztika tanszékének egyik legelismertebb professzora. Randall Price.
Az ő segítsége felbecsülhetetlen volt Bright számára. Price több bibliai erekje felkutatásában részt vett. Ott volt, amikor megtalálták a holttengeri tekercseket.
Bright biztos volt benne, hogy Price segítségével sikerrel fog járni. Hittem benne, hogy megtaláljuk Noé bárkáját, hanem így lett volna, nem csináltam volna végig ezt az egészet. Inkább nyaralni mentem volna. Ez a mélyről fakadó hit máig erőt ad a bárkátkeresőknek ahhoz, hogy soha ne adják fel.
Ez a hit az, aminek hála a kutatók, nem törődve az expedícióval járó veszélyekkel, rendületlenül küzdenek a céljukért. A James Irwinhez, David Fassoldhoz és Richard Brighthoz hasonló hívők sosem kételkedtek az igazukban, és fittyet hájtak az őket érő kritikákra. Richard Bright még mindig kitart, és hiszi, hogy létezik a bárka.
Ha így van, akkor ő meg is fogja találni. Amikor megismertem Richardot, folyvást azt hajtogatta, hogy nyissam meg a szívem Jézus előtt, még mielőtt túl késő lenne. Én meg mindig azt mondtam neki, Richard, ha megtalálod Noé bárkáját, esküszöm, hogy megtérek. Minket nem érdekel, hogy ki találja meg a bárkát.
Csak az számít, hogy valaki egyszer megtalálja, mert létezik. Én hiszem, hogy létezik. És tudom, hogy jó nyomon vagyunk.
Ez kétségtelen.