A következő tétel, amivel foglalkozni fogunk, az az ókori görög és római hitvilág, görög, filozófia, kimagasló képviselőjével foglalkozik, illetve az antik fitás kiemelkedő kulturális emlékeivel. Elsősorban érdemes említést tennünk az antik görög kultúráról. illetve a vallásról és a filozófiáról. Az ókori görögök között nagy volt a csecsemőhalandóság, így nevet csak tíznapos korukban adtak a gyerekeknek. Ha a fiú született, akkor olajkosszorút, ha lány, akkor gyapjút tettek ki az ajtóra.
Ez egy akkori szokás volt. 7-8 éves korukig a gyerekek otthon nevelkedtek, főleg a fiúk, a lányok addig, amíg férhez nem mentek. Egységes állami iskola rendszer viszont csak spártában volt, oda a gazdagabbak gyerekei járhattak csak, és tanítókat fogadtak melléjük.
Egy épületben, az agórában, vagy a tornacsarnak egyik termében oktattak írást, olvasást, számolást, geometriát, csillagászatot, zenét, táncot, illetve homérosziáposzokat is ott tanítottak. Fontosnak tartották, hogy nem csak szellemileg, hanem fizikailag is az ember legyen toppon, tehát erre mindenképpen ügyeltek. A városokban több...
tornacsarnok, úgynevezett gymnasion működött, ott a férfiak birkózással, ökölvívással, gerelyhajítással foglalkoztak főleg, a lányok viszont csak spártában sportoltak. Az ókori görögök a vallásokat tekintve politeisták, vagyis sokistenhívők voltak, az isteneik emberalakunak lettek elképzelve, vagyis antropomorf isteni alakokkal vették körbe magukat, isteneik az Olimposz hegyén laktak, ők halhatatlanok voltak, és csak ambróziát, vagyis nektárt fogyasztott. Mindegyikünknek saját képessége volt, elhetett egy vagy akár több is, de ugyanúgy akár gyengeségekkel is rendelkezhettek. Zeus volt a főisten, ő egy ilyen szerelmes típus volt, gyakorlatilag ő volt a hűtlen férj, aki mindig valakit elcsábított és tőle gyereke született. Hére a Zeus felesége, ő a házastársi hűségnek a képviselője, ő az aki általában féltékeny és igencsak megharagszik Zeusra, de aztán tudjuk nagyon jól, hogy utána folytatódik a történet tovább.
és újabb és újabb szeretőket talál magának a főisten. Palaszaténi a bölcsesség és a mesterségeknek az istene, ő egy olyan istenség, aki a férfiak számára abszolút megközelíthetetlen volt. Apollón a művészetek és a tudományoknak az istene, ő volt az, aki képes volt járványt is küldeni az emberiségre.
Artemis volt a vadászat istene, Poseidon a tengereké, ő volt az, aki ráadásul még földrengést is tudott gerjeszteni. Afrodité a szerelemisten nője volt. Héfa Isztosz egy kovács volt, Hádész pedig az alvilág istene. Az ókori görögök az isteneknek áldozatot mutattak be, általában állatot áldoztak fel, legfőképpen állami ünnepeken, tehát innentől már sejthetjük azt, hogy akkor a papok állami tisztviselők voltak, gyakorlatilag egybeforódott az állami és a vallási vezetői pozíció, olyan, hogy külön papság, egyház olyan nem létezett. A gyógyító istennek, Asklepiosnak több szentélye is volt, melyek általában kórházként működtek, itt helyezték el a sérülteket és a betegeket.
Híres orvosuk volt például Hippokrates, illetve Galénos. Hippokrates neve azért lehet ismerős, mert az orvosok a mai napig Hippokratesi esküt tesznek le. Apollón és Zeus józsdáiban tanácsat lehetett kérni, és általában kaptak is az istenektől. Ilyen volt például a Delphoi józsda.
Az isteneknek nem csak áldozatokat mutattak be, előfordult, hogy színházi előadásokkal készültek. de akár az ő tiszteletükre is készítettek elő sportversenyeket. A Peloponészoszi olimpiában Zeus tiszteletére szervezték meg ugye ezeket a sportversenyeket, ez volt az úgynevezett olimpia. Krisztus előtt 776-ban volt az első fejjelzett ilyen verseny, amiben különböző futószámok, öttusa, birkózás, ökölvivás, négyes fogatok versenye volt jellemző.
Az ókori görögök építészetéről a következő mondható el. Aténban található az úgynevezett Akropolis, vagyis Fellegvár, ahol a Partenon, Palaszaténi temploma található, illetve Niké temploma is. Különböző oszloptípusokat ismerünk, amiket itt meg lehet jegyezni.
Ilyen volt a Dór, a Jón és a Korintosi oszloptípus. Működött görögszínház, domboldalva vált félköríves építmények voltak általában ezek, amik kiváló akusztikával rendelkeztek. A nézők a lépcsőin ültek, amik félkörívben helyezkedett el.
a színészek mazgban játszottak és a női szerepeket is férfiak játszották, nők nem szerepelhettek. Több híres antik görög történetírunk van, ilyen volt Herodotus, aki a görög perzsa háborúkról írt, illetve Tokudides, aki a Pelloponészosz-i háborúról. Nagyon fontos megemlítenünk az antik görög filozófiát, ez az úgynevezett bölcsesség szeretete a filozófia, és különböző irányzatok láttak ebben az időszakban napvilágot.
A szofisták voltak azok, akik az embert vizsgálták, és a vitatkozás művészetét tanították. A szoikusok erényes viselkedésre törekvően... a cinizmus jellemezte őket, és szerintük a filozófia három részből áll, etikából, fizikából és logikából.
Aztán voltak a szkeptikusok, akik kritikusan vizsgálták, hogy az érzékek által közvetített valóság és a tekintélyelvű tudás mennyiben feleltethető meg a valóságnak, illetve ismerhetie bárki a tökéletes igazságot. Az epikúreusok jó tetteknek jutalom, a rossz tetteknek fájdalom a következménye, ők ezt vallották. Az új platonisták a természeti világ felett egy magasabb rendű szellemi erőt képzeltek el.
Ezekhez az irányzatokhoz több gondolkodót is tudunk akár. Társítani. Szokratész szerint az erény tanítható, ő nem értett egyet a szofistákkal, mert szerintem a rosszról is be akarják bizonyítani, hogy jó.
Platón szerint, aki Szokratész tanítványa volt, az igazi erények tökéletes államban tudnak csak megvalósulni, az állam című utopisztikus munkája ezt foglalja össze igazából. Gyakorlatilag egy tökéletes államot képzelt el benne, ami ugyan elméletben tökéletesen működik, de a valóságban egyáltalán nem megvalósítható. Aristoteles Platón tanítványa volt, ő bírája és önállóiskolát alapította Lycaion nevezetű ligetben.
Érdemes megemlíteni még sok más egyéb gondolkodott tudóst ebből a korszakból. Matematikusként kiemelhetjük Thales-t, akitől ismerjük a Thales-tételt, vagy Pythagoraszt, akitől a Pythagoraszt-tétel is ismeretes. Csillagászként megemlíthető szószigenész, vagy fizikusként archimédész.
Az antik római kultúra vallás tekintetében érdemes elsősorban beszélni a római család felépítéséről. A római család érén az apa áll. Ő eladhatta akár a saját fiát is rabszolgának.
A leányok, apjuk gyámsága alatt álltak egészen férjehez menetelükig, utána a férj gyámsága alá kerülnek ezek a hölgyek. A családban a feleség, gyerek mellett a rabszolgáik és a klienseik is beletartoztak. A patricius családok nemzetségbe, úgynevezett genszbe szerveződtek, Kb. 300 felnőtt férfitagból és 1000 kliensből tevődött össze, magától értetődően tehát akkor a kliensek is hozzájuk tartoztak.
A kliensek a patriciust gazdaságilag és politikailag is támogatják, ezért annak oltalma alatt álló polgárnak számítanak ők a kliensek. A római polgároknak három neve volt, volt egy egyéni, egy nemzetségbeli, illetve családi. Ezek a nevek gyakran egyéni tulajdonságokra utalnak, míg a leányok apjuk nemzetség nevének nőnemű alakját kapták meg. Például ha több leány volt, akkor előfordult, hogy számozták is őket, prima, secunda, tercia, és így tovább. A vásárlásnak a szokásához érdemes megjegyezni a emancipáció fogalmát.
Ez azt jelentette, hogy ha valaki vásárolt valamit, az akkor vált a tulajdonává, arra rátette a kezét. Tehát, hogy ha fizettél érte, az még nem jelenti azt, hogy az már a tied, ahhoz rá is kell tenned a kezedet. Emancipáció alatt értjük, ha a családtag kikerült apja fennhatósága alól, vagyis emancipálódott.
Gyakran tartottak lakomákat, ez általában evésből, ivásból tevődött össze, borozgatásból, társalgásból. Róma városáról érdemes azt megijedni, hogy ez egy eléggé nagy kiterjedésű város volt. A jómódúak villágban laktak, míg a szegényebbek emeletes bérházakban éltek.
A vizet a városba vízvezetékekkel szállították, de a házakba nem vezették be, közkutakról korsóban vitték arab szolgák a házakba a vizet, a nagyobb városokban ugye csatornát építettek. Ilyen a Cloaca Maxima. A Circus Maximus az úgynevezett kocsi versenypálya, ami szintén Róma egyik ékessége volt, így négy klub versenyzett, kékek, zöldek, vörösek, fehérek, tehát őket színnel közömböztették meg. Aztán a Colosseum, ami egy amfiteátrum volt, 70 és 80 között épült, kb. 70 ezer néző férte el benne, itt gladiátor és állatviadalokat tartottak.
A Panteon az összes istenek templomaként szerepel, Agrippa építette Krisztusélet 27-ben, és az újkorban temetkezési helyé vált. A Fórum Románum volt Róma piaca és vallási központja. Aztán továbbiakban még voltak itt könyvesboltok, könyvtárak, színházak, fürdők, tehát zajlott az élet elég jó Rómában. Fontos kianksúlyozni, hogy a rómaiaknak saját pénze is volt, kezdetben ugyan cserekereskedelem működött, de a Krisztuséleti III. században jelenik meg a pénz.
Ilyen például a Sesterciusz. Az antik római vallás tekintve igencsak érdekesen alakultak itt a dolgok. Kalandos történet nélküli istenek jellemesszék a vallásukat.
Halhatatlanok voltak, ugyanúgy sok istenhitőek voltak, minden istennek saját képessége volt. Ezt főleg inkább etruszk és görög hatása érte, tehát gyakorlatilag minden római istennek görög megfelelője van, Zeusból lett Jupiter, Hera-ból Juno, Pallas Athénéből Minerva, Aresból Mars, Afroditéből Vénusz és Artemisből Diána, de megermedhetjük még Hermészt, akiből Merkurius lett, Poszaidomból pedig Neptun. Az állam egysége gyakorlatilag a főistennek biztosított szentély, az ami atta, ez a Kapitólium dombján helyezkedett el, Jupiter szentélye.
Általában olyan áldozatokat mutattak be, amik úgynevezett bajelhárító áldozatok voltak, tehát valamit, hogyha el akartak kerülni, mondjuk egy csatának a verességét, akkor abban az esetben például bemutattak egy áldozatot. Az etruszkoktól vették át az úgynevezett jóslást, a zánatok belső szerveiből, illetve a madarok röptéből jósoltak. Az állami kultuszokat a pontifexek vezették, vezetőjük a pontifex Maximus volt, a kereszténység bevezetésével később a rúmai pápa kapja meg majd ezt a tisztséget, a Vesta szentélyekben voltak a szűz papnők, akik a város szent lángját őrizték.