Kis Judit Ágnes a műsor egyetlen dámájaként egész életében a költészet bűvöletében él. Íróként nem csak érti, de át is érzi a versek lelkületét. A mai adásban Jókai Mór művei kerülnek előtérbe.
Sziasztok! Azzal együtt, hogy az első magyar regény már az 1700-as években megszületett, igazából Jókai Mórt lehet nyugodt. a maig olvasható magyar regény, magyar próza megteremtőjének tekinteni.
Mostanában megint kiélesedett a vita arról, hogy a kötelezők között érdemese ilyen régi adott esetben nehéz nyelvezetű klasszikusokat olvasni, és én ebben most itt nem is szeretnék állást foglalni. Jókait én gyerekkoromtól nagyon szerettem és nagyon szívesen olvastam. Jókait olvasva egyébként az, hogy ilyen borzasztó hosszú a következő évben. terjengős leírásokra vetemedik, mégsem lehet emiatt egyértelműen elítélni, ugyanis róla tudni kell, hogy nem csak író volt, hanem remek festő is.
Petőfiről is készített festményt, amikor éppen jó barátok voltak. És a látvány iránti igény, ami egy képzőművészben benne van, ez ragadtatja jókait ilyen hosszú, és egyébként... hogyha a kicsit régi es nyelvezeten túl vagyunk, valóban nagyon szemléletes leírásokra.
Az első regénye 1846-ban jelent meg, aztán tevőlegesen részt vállalta a forradalomban. A magánéletéről egyébként van mit plegykálni, hogyha valaki élvezi az ilyen írókról szóló magánéleti apróságokat, mindenféle apró plegykát meg lehet tudni, mondjuk akár Jókai és a korvezető színésznője. Laborfalvi Róza kapcsolatáról is. Mondjuk az nyilvánvaló, hogy ők aztán nagyon jó házasságban éltek egészen. Nagyon jó, hát ezt nem tudom, de egy működő házasságban éltek Laborfalvi Róza haláláig.
A szabadságharc alatt született például a csataképek. Ez egy kisebb elbeszélésekből álló füzér, ami a szabadságharccal kapcsolatos. De igazán az 50-es évek regényeivel vált jókai a Magyarország. vezető prózai rójává. Amit ő csinál az írás művészetében, az a romantika és a realizmus határterületén van, sokkal inkább merném romantikusnak nevezni.
Emiatt el is marasztalják, mondjuk, a szintén 19. század második felében alkotó balzakkal összevetve. Ezen én mindig csodálkozom, miért lenne egy stílus irányzat csak azért magasabb rendű, mert később jött létre. Tehát nem gondolom, hogy a romantikát és a realizmust egymással akár szembe kéne állítani, vagy akár ebből a szembeállításból bármelyiket is a másik rovására minősíteni. Jókai valóban elsősorban romantikus. Egyrészt a hősei vagy eltúlzottan csúfak, vagy eltúlzottan szépek, vagy angyalian jóságosak, vagy ördögien gonoszak, és nem is nagyon változnak a regény során, tehát mondhatnánk úgy, hogy nincsen jellemfejlődés.
és a karakterábrázolást is akkor mondanánk árnyaltabbnak, hogyha mondjuk a rokonszenves szereplőknek is megmutatná árnyoldalait. Hogyha vannak is reálisan rajzolt figurák, azok sokkal inkább a mellékszereplők, a kis emberek, akikkel kapcsolatban azért jókai humorai sokkal jobban megnyilvánul, mint a főhősöknél, akiket azért igazi romantikus pátosszal tud bemutatni. A romantikájára jellemző az, hogy mennyire éles, váratlan, regényes fordulatokkal dolgozik. A romantika szó maga is a regény szóból ered, a román szóból.
Például a kőszívőember fiaiban maga a narrátor is szóvá teszi, hogy a fordulat az nehezen elképzelhető. Ha regényben olvasnánk, azt mondanánk rá csatány, azaz csattanó. Ez van az egyik fejezetben.
Tehát Jókai romantikus meseszövésében nagyon nagy szerepe van a váratlan fordulatoknak, a véletleneknek. Ami számomra nagyon nehezen elképzelhető és követhető mindig a nagyregényírók munkáiban, hogy hogyan képes ennyiféle szállat kézben tartani, eltávolítani és újra összehozni. Mindig azzal a csodálattal bámulom a nagyregényeket, ahogy mondjuk egy csipkeverést vagy egy makramét, hogy hogyan nem... Gabajodik, hogyan nem csomózódik össze ennyi különböző szál. Jókai regényművészetében is külön rá lehet csodálkozni arra, hogy az egészen távolról induló szálakat hogyan tudja megfelelő pillanatban egymással ütköztetni, találkoztatni.
Jókai Mór nem csak regényalkotásban volt romantikus és fűzte össze a szálakat, hanem az életben is. Az írás mellett nagyon fontos volt számára a kertészet, a közös munka. Budapesten, a Svábhegyen, jelenleg a Dunai Paj Nemzeti Park igazgatóságának tulajdonában található a Jókai kert, ahol Jókai Mól élt és alkotott. A kertben mai napig fennmaradt a Présház, amely a szüretek főhelyszíne volt, illetve az Oroszlános pad, amely a mai napig gyönyörűen látható eredeti formájában.
A nyugalom egy kis szigete ez a hely a fővárosban. A következő percekben Jókai Nur néhány nagyobb művét mutatjuk be. Idősebb műveiben, idősebbkori műveiben azért Jókai is inkább elmozdul már a realizmus felé.
Például megjelennek nála is az úgynevezett fölösleges ember, fölösleges hős típusai, amelyik jellegzetesen a 19. század második felében fordulnak elő. ez a hőstelen hős figurája, aki már semmilyen rendkívülit nem hajt végre az életben, és mégis az olvasó főszereplőként kezelés akár azonosul vele. Az első nagy regények hősei nemesek, mégpedig magas nemesi rangban lévők, később már, mondjuk ha az aranyemberre gondolunk a 70-es években, ott a főhős Tímár Mihály már polgári származású kereskedő, és az utolsó regényben a sárga rózsában már... Gulyás bolytár, meg csikós bolytár, meg csapár leány fordul elő.
Jókai nagyon sokáig élt, és nemcsak, hogy nagyon sokáig élt, hanem nagyon sokáig írt és uralta ezzel a magyar prózát. Több mint száz megjelent műve van, hogyha egymás mellé tesszük, szerintem kb. öt folyómétert tesz ki.
Épp ezért nem is vállalkozom arra, hogy átfogó képet rajzoljak ilyen rövid időben Jókairól. Inkább azt mondanám, hogy egy személyes képet szeretnék, megmutatni egy kicsit az én jókaimat, tehát azokat a műveket, amiket én nagyon szerettem, és akár mikor újraolvasok szívesen. Jókai korai regényeiben nagyon erős az anekdotikus szál, olyan anekdotákat fűz akár egymás után, amelyek a fő cselekmény sodrásába nem is kapcsolódnak bele. Aztán érdekes, hogy később majd ez az anekdota lesz az, ami a magyar regényt tovább viszi a valódi modern próza irányába.
Egyik először olvasott jókai regény az Egy magyar nábob, illetve ennek folytatása a Kárpáti Zoltán összetartozik a két mű, tehát úgynevezett dilógia, hogyha három lenne, akkor lenne trilógia. És ha mondjuk a Tomaszma József és testvéreire gondolunk, amit a szerző eredetileg novellának szánt, aztán tetralógiává hízott, akkor ezt is lehet fokozni. Érdekes, hogy öt...
Egymás után következő összetartozó regényt már nem hívnak pentalógiának, hanem onnantól kezdve úgy nevezik, hogy regény folyam. Tehát ez az egymagyar nábob, Kárpáti Zoltán, ez tulajdonképpen egy családregény, az egymagyar nábob, aki az első regény címében szerepelő Kárpáti János, Kárpáti Zoltán apja. A regény a Kárpáti Zoltán fiú megszületésével fejeződik be, és aztán az ő történetét folytatja a másik. 1853-54 körül születtek ezek a művek.
Ebben a regényben nagyon erős az anekdotikus szál. Adott esetben olyan történet, ami tulajdonképpen leemelhető lenne a regényről, anélkül, hogy a cselekmény sérülne. A kedvencem például a pünkösdi király. Valóban létező néphagyomány, hogy mindenféle versenyekkel az adott község kiválasztja a pünkösdi királyt.
Aki aztán a legjobb, akkor egy évig a község kontójára ihat, és őt pünkösdi királyként tartják számon egészen a következő megmérettetésig. A nábobb, a nagyon gazdag és meglehetősen léha életet élő Kárpáti János ebben a regényben, a győztes, legjobb lovas, kismiskát nem csak úgy támogatja, hogy őt ahogy a község támogatná, hogy annyit ihat a kocsmába, amennyi belefér, hanem nemesként viszi magával és mutatja be mindenhol, de azzal a feltételezéssel, vagy azzal a kitétellel, hogy egy év múlva, amikor ez a pünkösdi királyság lejár, akkor Kismiska elveszti az összes ilyen előjogát, és mehet vissza a maga paraszti létébe, csak hogy Kismiska túljár Kárpáti János úr eszén, és ebben az egy évben tulajdonképpen megveszi magának a nemesi előjogokat, leginkább kártyán megszerzi. és megszerzi magának azokat a barátokat, akiknek aztán roppant kínos lenne egy paraszti sorba visszazuhant egyén ismerettségét magukénak tudni, és amikor letelik az egy év, akkor Kismiska addigra már gazdag, nemes, méltó társa a mulatozó Kárpáti János úrnak. Jókai talán legismertebb regénye a Kőszívőember fiai 1869-ben jelent meg, és a szabadságharcnak állít benne emléket.
Engem mindig megdöbbent, hogy egy szemtanú az, aki leírja ezeket a csatákat. Többször olvastam ezt a regényt, természetesen, mint minden jó regényt, igyekszik az ember többször elolvasni. Volt olyan, amikor a szerelmi szállat olvastam végig, volt olyan, amikor a mellékszereplőknek a nagyon árnyalt és nagyon humorral megírt alakjaira tudtam fókuszálni, és volt olyan, hogy szinte csak a csatajeleneteket olvastam el, hogy hogyan írja le ezt egy olyan valaki, aki részt vett. a szabadságharcban. Nagyon sokféle olvasata van, mert szól a szerelemről, és szól a hazáról, és szól a szabadságról, és amit már mondtam a regény szálak szövéséről, az itt aztán tökéletesen látszik, ugyanis a három baradlai fivér három különböző szálathoz a regénybe, amelyek kettesével találkoznak, míg aztán a végén egészen összefonódik.
Az anya, a baradlai fiúk anyja egy kicsit Szimbolikus figura, mert nem csak anyát, hanem valamennyire az anyaföldet, a hazát is jelképezi, aki visszahívja a fiúkat. Ez egész regény egy nagyon hatásos jelenettel indul, amikor a haldokló baradlai Kazimír, a fiúk apja, lediktálja a végrendeletét a feleségének, hogy hogyan építik majd a karrierüket a fiúk, és az anya a férje haláloságyánál megesküszik, hogy mindennek pontosan az ellenkezőjét fogja végrehajtani. A halottnak hitt férj pedig hirtelen egy hatalmasat üvölt.
Én máig emlékszem arra a borzongásra, ami elfogott, mikor ezt olvastam. És ennek az eskünek beteljesítését követi végig a regény, ahogyan az anya mindennek az ellenkezőjét csinálja, mint amit a férje akart tőle. Tehát egy császárhűségben karriert építő család helyett a szabadságharcnak a hőseit hozza ezzel létre. A legélesebb talán az, amikor a legkisebb fiú, a kedvenc, Jenő Bécsben él, és az anyja hazahívja őt pont akkor, amikor már majdnem összeházasodna a Plankenhorst Alfonsinnal, aki Jókainak azon figurái közé tartozik, a nagyon szép és nagyon gonosz nő. Ilyen lesz később az Aranyemberben is.
Természetesen, és ez talán Jókai nézeteiről is elárul valamit, Alfonszin nem önzetlenül gonosz, hanem a gonoszságához érdek fűződik, amit a regény egyik nagyon rokonszenves mellék szereplője, a zsidókereskedő úgy mond, hogy az ördög nem dolgozik százpercenten alul, tehát a gonoszság mögött, a keresztbetevés mögött mindig valamiféle anyagi érdek áll. Ez is kiderül a regényben, hogy miféle, megint csak az örökség körül forog ez is, hogy miféle... anyagi érdekek mozgatják ezt a Plankenhorst Alfonsint a saját gonoszságában, vagy abban, hogy az unokahuga életét és szerelmét tönkre tegye. Edmund fiam!
Ödön fia! Edmund maradjon ott, ahova kiküldettem. Követségünkön a Czár Szentpétervári udvarában.
Azt a lányt, a rebellis paplányát el kell távolítani a közelünkből. Richard, fiamat katonának adtam. Katona is marad?
Ha kell, áldozza a császárnak életét. Elgény, fiam, ha úgy tetszik. Jenő, őt szeretem a legjobban, de ezt ne tudjam én.
Még soha. Maradjon Bécsben, az udvarnál. Szolgáljon tovább a kancelláriában.
Válasz a metterni het példaképül. Egy diplomata, egy katona és egy főhivatalnok. Három erős oszlop tartja majd össze, amit alkottam. Örökös főispáni székemet egyik fiam se töltse be.
Ridegvári Bence maradt továbbra is a Vármegye császári adminisztrátor. Ez a semmi érzelgés. Temetésem után, hat héttel ön férjehez megy, Ridegvári Bencéhez. Írja kérem, jegyezze az akaratomat!
Itt is szerepelnek anekdoták még, de sokkal kevésbé erős a jelenlétük. Mondjuk egy ilyen akár leoperálható anekdota lenne, amikor a legnagyobb baradlai fiú... a Dneper jegén korcsolyázva indul Magyarország felé, és farkasok támadják meg őket, vagy éppen a bajtársa beszakad korcsolyázás közben ebbe a jégbe.
Nagyon érdekes egyébként az ő viszonyuk, mert később már a szabadságharc vége felé Baradlai Ödön és az orosz jóbarátja Leonin találkoznak, de akkor Leonin már a szabadságharc leverésére érkezett orosz... csapatok vezetőjeként elfogja Ödönt, aki aztán végül meg tud menekülni, és nyitva hagyja a regény a kérdést, hogy vajon Leonin tényleg minden barátságot félretéve elfogadta Baradlai Ödönt, vagy pedig igazából még segíti is a szabadulását, mert hogyha abba az irányba ment volna tovább, amelyre indult, így az ellenkezőbe menekül, akkor biztos, hogy elfogják. A regény megoldásában megint csak nagyon nagy szerepe van a véletlennek.
Ez a bizonyos névcsere, én nyugodtan szpoilerezek, mert egy irodalmi regény nem azért jó, mert nem tudjuk a végét, tehát egy végzetes névcsere történik, ugyanis megpróbálja a császárság lefordítani a magyar neveket, ilyeneket, hogy Ödön meg Jenő, és hát az Ödön nevet Edmundnak, a Jenő nevet pedig... Eugénnek fordítják, de ezek a nevek már ilyen fordításban eléggé hasonlítanak. Tehát az a elfogató parancs, ami Baradlai Ödönnek, akinek nagyon nagy része volt a szabadságharcokban, tehát ami neki szólna, az Eugén, Baradlai Eugén néven érkezik, és Jenő az öcse.
elmegy helyette és lelövik. Tulajdonképpen ez az, ami a regény megoldását jelenti, hiszen ahogy mondtam, arról szól, hogy hogyan fejezi be pontosan ellenkező módon az apa végakaratát az anya, és minthogyha a legkisebb fiúit megbékéltetné a bosszú álló halott apát, az élő és fiait akár feláldozó anyával. Innentől kezdve ugyanis Ödön nyugodtan élhet a családjával, és a szintén kivégzésére váró Baradlai Rihárdot pedig egészen abszurd módon Plankenhort Alfonsin menti meg, azzal, hogy a hírhett bressai hiénának, Hajnaunak megviszi a hírt, hogy le fogják váltani, Hajnau pedig dühében kegyelmet ad az összes kivégzendőnek. Személyes kedvencem a kevésbé ismert Mire megvénülünk című regény a 60-as években született.
A főhőse az Áronfi család két tagja, Loránd és Dezső. A regény a kisebbik fiú Dezső naplójával kezdődik. Nekem emlékszem, hogy mekkora csalódás volt, amikor ez a napló véget ért, és egy egyes szám harmadik személyű narrációba váltott vissza.
Áronfi Loránd a nagyobb testvér igazi romantikus hősnek tűnik. A aki szinte tökéletes, és látszik, hogy nagy dolgokra hivatott, ugyanakkor tönkreteszik az életét, mert az országgyűlési naplót másolja, tehát tiltott iratokat találnak nála, és a szerelem lehetőségét is elveszik tőle. Egy amerikai párbajban pedig azt vállalja, hogy ha ő veszít, akkor öngyilkos lesz tíz éven belül, természetesen. ő veszít, és 10 év múlva öngyilkosnak kéne lennie.
És amikor eljön ez az idő, akkor az öccse lerántja a leplet erről a párbajról, hogy az ellenfél hamisan játszott, mert a kalapból, amiben a neveket ki kellett húzni, hogy melyikük lesz az, aki öngyilkos lesz, mind a két név Áronfi Lorent neve volt. Az ellenfele a saját neve helyett Lorent nevét írta föl. Szerkesztettünk a diák újságot, a féle szabadelvű hírlapot.
Tudod, olyan szelek fújtak akkor arrafelé. Kigúnyoltuk benne a tekintélyeket. Aztán egy szép napon, valaki elárult bennünket.
Ki csoda? Várt ki a végét. Attól kezdve az én barátom teljesen megváltozott.
A jókedvű, kedélyes fiúból egy komoly, hallgatag, fásult ember lett. Aztán megházasodott. Két fiai született. Mondják, szép, okos fiú mind a kettő.
Aztán sok évre rá kaptam egy levelet. Névés feladó nélkül. Az állott a levélben, hogy akkor Heidelbergben az én Lőrinc barátom titokban megütközött azzal, aki bennünket feljelentett.
Pontosabban nem ütközött össze. Hallottál te valamit az amerikai párbajról? Igen.
Na hát az a másik, az áruló. Az amerikai párbajt választotta. A cédulán, amit kihúztak, a Lohrins neve állt.
A megállapodás úgy szólt, hogy a vesztesnek 16 esztendő elteltével főbe kell lőnie magát. Ki volt az a... A másik?
Igen, a másik. Sárvöldi. Ő is ott volt akkor velünk, Heidelbergben.
Amikor ezt a levelet megkaptam, azon alatt sértem hozzá. Kértem, könyörögtem, legyen irgalmas. De ő csak mosolygott, és mindent agadott. Megesküdött, hogy semmiről nem tud, és semmi része nincs a dologban. És én olyan bolond voltam, hogy hittem neki.
Amikor aztán a 16. évforduló eljött, ismét kaptam egy levelet harmadnapra. Ott tudották velem, hogy Áronfi Lőrinc a családja körében megölte magát. Amíg a mire megvénülünk főhőse az a fölösleges ember figurája, az szintén nagyon ismert az Aranyember című regényhőse, már erkölcsileg sem az a tökéletes figura, ami mondjuk Kárpáti Zoltán volt. Timár Mihály ugyanis a hatalmas vagyonához azért mégiscsak csalás útján jut, és ez a bizonyos vörös félhold, ami egyfajta szimbólumként újra meg újra feltűnik a regényben, erre a csalásra figyelmezteti, mint a lelki ismerete, szólal meg neki újra, meg újra. Ugyanis...
Igazából ő ellopta a haldokló, vagy meghalt Ali Csorbadzsi kincseit. Eredetileg, hogy a lányát boldoggá tegye, de aztán kiderül, hogy Tímea egyáltalán nem boldog Tímár Mihály oldalán, mert mást szeret. A regényben játszódó, regényben szereplő senki szigete, ez valójában létezett, ma már nem létezik, úgy tudom, hogy már a Duna alatt van.
És egyfajta irodalmi topoz, egy olyan lakatlan sziget, ami semmilyen államnak nincs a tulajdonában, vagy ahol megteremthető a pénznél küli paradicsomi világ. Itt talál meg Timár Mihály egy olyan boldogságot egy másik nő az őt szerető Noémi oldalán, amire aztán időskorában azt mondja, volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik. A nő alakok nagyon fontosak ebben a regényben. A tiszta, romlatlan, senki szigetén felnővő Noémi, aki őszintén és odaadással szereti Tímár Mihályt. Tímea a feleség, aki valójában mást szeret.
Ő a szenvedő, hűséges feleség, aki soha nem csalná meg a férjét. És itt van a szokott szépséges, gonosz figura is, Atali, akinek megint anyagi érdekei fűződnek ehhez a gonoszsághoz, hogy Mihályt és Tímeát tönkre tegye. Ugyanis amikor a családja tönkremegy, a vagyonát Timár Mihály szerzi meg, és szerelme pedig a tönkrement nőt nem hajlandó feleségül venni. Úgyhogy teljesen jogos, hogy ő bosszút akar állni.
És megint csak elővenném a jókai happy end, illetve apró kis könycsepp hasonlatomat. Ugyanis Timár Mihálynak sikerül elszöknie abból a világból, ahol őt csak bámulták, de boldogságot nem kapott, de azért kemény árat fizett. Nincs ugyanis esélye ebből a magára zárt világból kiszabadulni, és ha véletlen hozza meg ezt az esét, mégpedig az, hogy a regény egyik nagyon-nagyon izgalmas mellék szereplője, Krisztián Tódor, meghal, mégpedig úgy, hogy Timár Mihály ruhái vannak rajta, tehát mindenki azt hiheti, hogy Timár Mihály meghalt, és el tud menekülni a... a polgári életéből erre a senki szigetére.
Mindig is nagyon szerettem jókai jellemzéseit, és a tesómmal gyerekkorunkban az egyik kedvenc játékunk volt, hogy kitalált az egyikünk egy nevet, tudom én, Viktória, és a másikunknak ezt a Viktória nevű szereplőt úgy kellett jellemezni, hogy a név minden egyes betűjéhez egy tulajdonságot társít. aztán később ezt odáig vittük, hogy egyszer a külső tulajdonságokat kellett így végigvinni, Viktóriának valószínűleg akkor vörös haja és ibolya kék szeme volt, aztán egy másik körben pedig a belső tulajdonságokat is. Hogyha van kedvetek egy ilyen szereplő rajzot csinálni, akkor választhatok ki egy nevet, akár a saját neveteket, és természetesen jókai modorában, jókai stílusában írjatok róla egy jellemzést.
Jövő héten találkozunk, sziasztok!