Sziasztok! Ez itt a Tökéletlen Történelem, és ebben a részben a mohácsi csata hihetetlenül izgalmas történetét mutatjuk be nektek. A mohácsi csatára 1526. aug. 29-én került sor. Azonban ez a Magyarország jövőjét hosszú időre megpecsételő csata, csupán az előzmények, azaz a magyarországi és a nemzetközi európai helyzet végkifejlete volt. Lássuk tehát az előzményeket: Hunyadi Mátyás egykor erős és virágzó kultúrával büszkélkedő országa az 1520-as évekre a politikai csatározások és ellentétes érdekek érvényesülésének színtere lett. A főurak leszűkítették a király mozgásterét, és céljuk 1526-ra nem volt más, mint a fiatal II. Lajos király befolyásolása. Az ország első embere -a király után- Báthory István nádor volt. Őt, valamint a jelentős hadsereggel rendelkező Szapolyai Jánost csak az érdekelte, hogy befolyásuk a királyi udvarban megnőjön, és érdekeik érvényesítése annyira lekötötte figyelmüket, hogy a Magyarországra leselkedő török fenyegetésre ügyet sem vetettek. 1514-ben leverték a Dózsa-féle parasztháborút, ami sok jobbágy kivégzésével járt, ezért jelentősen csökkent a besorozható fiatal férfiak száma is. A nemesek akkor egyként fogtak össze a jobbágyok ellen, most azonban képtelenek voltak a politikai harcaik közepette az ország valós bajaira koncentrálni. Európát is más kérdések foglalkoztatták, mint a török elleni védekezés. Ekkor zajlott a reformáció. Luther Márton tanai futótűzként terjedtek országról országra, nyomában parasztlázadásokkal és zendülésekkel. Franciaország és Németország hadban állt egymással, mivel mindketten a gazdag észak-itáliai területeket akarták birtokba venni. A harcot a páviai csata zárta le, amelyből V. Habsburg Károly került ki győztesen. Az európai uralkodóknak tehát kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint a török fenyegetés ellen való védekezés. 1520-ban az Oszmán Birodalom új szultánt kapott I.Szulejmán személyében. Szakítva apja békés politikájával, újabb hódításokat tervezett. Nem titkolt célja volt, hogy a Habsburgok uralmát megtörtje. Így tehát a Habsburgok érdekeltségi körébe tartozó Magyarországot vette célba. Magyarországgal azonban 35 éve folyamatosan meghosszabbított béke állt fenn. 1520-ban a béke meghosszabbításának ügyében, követeket küldött II. Lajoshoz - aki azt gondolván, hogy az erőskezű I. Szelim után egy gyengekezű török uralkodó jön majd -, a követeket börtönbe vetette, és a békét nem hosszabbította meg. Az uralkodó rosszul gondolta. Szulejmánban dúlt a harci kedv, és 1521-ben meg is támadta Szabács és Nándorfehérvár várát, amiket sikeresen el is foglalt. A budai uraknak eszük ágában sem volt segíteni a támadó török ellen. A magyar királynak nem volt pénze, hogy hadsereget állítson fel. Lajos tehát megpróbált -a kor pénzügyi életét irányító gazdag kereskedő családtól- a Fuggerektől védekezésre hitelt szerezni, ők azonban -a korábban bevezetett kereskedelmi vámok miatt- visszautasították kérését. II. Lajos segítséget kért az Európai uralkodóktól is. Egyedül VIII. Henrik ajánlott fel segítséget, ami egy évvel később érkezett meg. Ezenkívül a pápa -budai követe révén- 5000 zsoldos katonát tudott felszerelni. I. Ferenc francia király és I. Ferdinánd Habsburg uralkodó visszautasították a segítségnyújtást a bajban lévő Magyar Királyságnak. A magyar erők érkezését július 2-ra tűzték ki Tolnára, azonban a király csak 20-án indult el Budáról. A magyar főurak is vonakodtak csatába vonulni, mindenki a késlekedő királyra várt. Augusztus 16-án Lajos király Szapolyai György szepesi grófot és Tomori Pál kalocsai érseket nevezte ki hadvezérnek. A főurak nagy része Mohácsot jelölte meg a csata helyszínéül, annak ellenére, hogy Szapolyai János erdélyi vajda 20-25 000 fős serege még csak Szegednél járt, Frangepán Kristóf horvát bán erői pedig még csak gyülekeztek Zágrábnál. Ezenkívül még Csehországból is úton voltak katonák. A királyi sereg végül augusztus 24-én érkezett meg Mohácsra. Eközben a törökök elfoglalták Péterváradot és Eszéket. Az eszéki vár stratégiailag fontos helyen feküdt, innen tudtak csak átkelni a Dráván. A törökök alig pár nap alatt hidat építettek a folyón, és sikeresen át is keltek rajta. Ekkor a két sereget már csak a mohácsi síkot délről övező Karasica mocsarai választották el egymástól. A mocsaras vidéken csak az átjárókon keresztül lehetett közlekedni, azonban ezek kijáratait a magyarok meg sem próbálták lezárni. Még a csata reggelén is éles vita alakult ki arról, hogy megkezdjék-e a harcot, vagy várják be a még úton lévő csapatokat. A csata mellett döntöttek. A magyar haderő kb. 24 500 főt számlált. Magyar nemesekből és seregeikből, de zömében szerb, cseh és német zsoldosokból állt. Klasszikus csatarendben álltak fel. A bal szárnyon Perényi Péter temesi ispán vezette kisebb lovasság állt. A centrumban 10 000 gyalogos, valamint 85 ágyú állt, mögötte a király és testőrsége, nehézlovassággal. A jobb szárnyon Batthyány Ferenc és Tomori Pál vezette jól képzett nehézlovasság állt, akik a fő támadóerőt alkották. A török haderő 60 000 főt számlált. A terepviszonyok miatt a mocsaras átjárókon a csatatérre csak darabonként tudott fölfejlődni a török sereg. Először a ruméliai lovasság érkezett meg, ami a bal szárnyat képezte. Ezután következett a centrumban a szultáni sereg a janicsárok legjavával és a 300 ágyúval, amiket el is kezdtek fölállítani, valamint eléjük védelmet kiépíteni. Ez a 300 ágyú hatalmas fölényt biztosított a török seregnek. Utoljára érkezett meg az anatóliai lovasság, ami a jobb szárnyon helyezkedett el. A hadsereg vezérei Tomori Pál és Szapolyai György azon az állásponton voltak, hogy kezdjék meg a támadást. Úgy tervezték, hogy az ellenség haderejét szakaszonként fogják legyőzni, amíg meg nem érkezik a teljes sereg. A támadást a Batthyány vezette lovasroham kezdte, ami meglepte az éppen tábort verő törököket. A hirtelen támadás miatt a török bal szárny menekülni kezdett, és látva a sikeres lovas támadást, a magyar centrum is támadásba lendült. Mire azonban a centrum megindult volna, a jobb szárny támadása megtorpant a török ágyúsor előtt fölállított torlaszokban, és a janicsárok sortüzei miatt kudarcba fulladt. Eközben váratlanul a harctérre érkezett a törökök fő erejét képező szultáni sereg is, amit a magyar sereg maximum másnap reggelre várt. Az újonnan érkezett erőkkel és az anatóliai lovassággal a Perényi vezette páncélos nehézlovasság vette fel a harcot - sikertelenül. Így mindkét szárnyon a magyar lovasságot a törökök megfutamították. Ezután a harcoló gyalogságot, valamint a királyi sereget a törökök bekerítették, és nagy részüket lemészárolták. A király -tanácsadói javaslatára- elmenekült a csatatérről. Menekülés közben azonban a megáradt Csele patakba fulladt. A mohácsi csata teljes és megsemmisítő vereség volt az országnak, amiről még abban a pillanatban Szulejmán sem tudott. Még napokig várta a mohácsi síkon, készültségben a magyar fősereget, mivel nem tudta elhinni, hogy az egykori rettegett ellenféltől csak ekkora seregre futotta. A magyar sereg több mint háromnegyede elpusztult. A veszteségek: Min. 10 000 gyalogos, 4000 lovas katona, 700 nemes, 28 főúr, 7 főpap, köztük Tomori Pál püspök, és II. Lajos magyar király. A mohácsi csata nem csak katonailag mért csapást az országra, hanem mivel az uralkodó II. Lajos is meghalt, és nem volt kijelölt utódja, még súlyosabb következmények vártak az országra. Szulejmán nem tudott kivel tárgyalni az ország további sorsáról, így kifosztotta és fölégette Budát, majd az Alföldön keresztül -fosztogatva- kivonult az országból. A magyar állam tehát gyakorlatilag összeomlott. Ezután, ahogy az várható volt, hamarosan megindult a rivalizálás a magyar koronáért Szapolyai János és I. Habsburg Ferdinánd között. Az özvegy Mária királyné a kincsek nagy részével testvéréhez, Habsburg Ferdinándhoz menekült. A dunántúli udvarhű nemesek támogatásával Ferdinándot királlyá koronázták. A köznemesség nemzeti királyt akart, és mivel Szapolyai Jánosnak hadserege is volt, őt koronázták királlyá Székesfehérváron. Az országnak tehát két királya lett, így Magyarország kettészakadt. Az egykor erős állam végzetesen meggyengült, és csak tovább süllyedt a pártharcok és cselszövések mocsarába. Ezt a folyamatot tetőzi be Buda 1541-es elfoglalása is, amellyel kezdetét veszi a törökök -majd másfél évszázados- uralma Magyarországon. A két meglévő országrész közé tehát beékelődött az Oszmán Birodalom is. A három részre szakadt ország mindegyik kis darabkáján más vallás, más kultúra, más gazdasági és politikai érdekek jutottak szerephez, amik hosszútávon meghatározták Magyarország történelmét. Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és ha szeretnél még további izgalmas történeteket látni, iratkozz fel, és kapcsold be az értesítéseket is! Kommentben pedig írd meg, melyik volt a kedvenc részed a videóból, és mit látnál még szívesen ezen a csatornán! Találkozunk a jövő héten! Sziasztok!