Vörösmarty Mihály: A vén cigány

Bevezetés

• Személyes vallomás: A vers személyes kedvenc a katarzist nyújtó öngyógyító dühöngés miatt.
• Kései költemény: 1854-ben íródott, Vörösmarty költészetének egyik legutolsó darabja.
• Új nyelv és képalkotás: Újszerűségét a korabeli kritikusok, mint Gyulai Pál is nehezen fogadták el.

Témák és motívumok

• Komor víziók: A szabadságharc bukása, történelmi és emberi természet kételyei.
• Kocsmai jelenet: Italázás, cigányzene, de a vers elválik a bordal kedélyességétől.

Szóláshelyzet

• Háromféle értelmezés:
  1. Cigányzenészhez szól.
  2. Önmagszólító vers.
  3. Tudatos én és kreatív én dialógusa.

Stílusjegyek

• Köznapiság és pátosz: Groteszk lefokozás és látomásos pátosz keveredése.
• Refrén: Ismétlődő, de változó hangulatú, a kocsmai és kozmikus távlatok ütközése.

Szerkezet

• Felszólító mód: Erőteljes önszuggesztió, önhipnózis.
• Vihar motívum: Természeti, lelki, társadalmi, történeti viharok.
• Láncszerkezet: Anticipáció és visszautalás a versszakok között.

Képanyag és nyelvújítás

• Képzavarok: Szürrealista képek, mint a vak csillag, a csillag lében forgása.
• Képanyag: Antropomorf természet és dezantropomorf emberkép.

Zárás

• Befejezés vitája: Optimista feloldás, amely nem biztos, hogy szervesen következik az előzményekből.
• Különböző értelmezések:
  • Evilági vagy transzcendens remény.
  • A reformkori költőszerep válsága.

Tóth Krisztina átirata (2012)

• Modern értelmezés: Tóth Krisztina modern átirata a vén cigány motívumait újragondolja.