[Zene] a következőkben vörösmarti mihály a véncigány című nagy kései verséről fogok beszélni először egy vallomás személyesen és szakszerűtlenül én ezt a verset azért szeretem mert az öngyógyító dühöngés művészete a kiolvadó biztosítékoké az ember jól kidühöngeti kiörjönheti magát vele és benne segít sisteregni a gőzt kiereszteni fölforr és megtisztul általa és benne az ember ez a vers maga a katarzis a vén cigány a késsei látomásos monológikus vörösmti költeménye költészetének egyik legutolsó darabja 1854-ben a költő halála előtt egy évvel keletkezett ezt a verset is mint a korszak legnagyobb művét az előszó című verset új nyelv új képalkotás jellemzi annyira új volt ez a nyelv és ez a képalkotás hogy a korabeli kritikusok például a nagytekintélyű gyulai pál rossz költeménynek zavaros elme művének tartot ta még később is egy őrült versének vélték tévesen éppen ezért a befogadása nagyon lassan történt meg megkésett a befogadás csak a 20 században ment végbe miből fakadnak ezek a komor víziók ez a végtelen szenvedélyes kilátástalanság könnyű azt mondani hogy a kiváltó élmény az a szabadság harcbukása valójában a történelmi haladással az emberi természettel kapcsolatos kételyek már az 1844-es gondolatok a könyvtárban című versben vagy az 1846-os emberek című nagy versben is jelen van a haladásívő nemzeti liberalizmus válsága valójában már a 40-es évek közepén jelentkezett vörös martinnál 4'8-as bukás ezt csak felerősítette kezdjük az elemzést a szóláshelyzetnek a jelenetkeretetnek a bemutatásával a vers jelenetkerete egy kocsmai italazás cigányzene sírvavigadás ezen keresztül is a vers a bordal hagyományá hoz kötődik ugyanakkor a vers természetesen a bordal kedélyességétől felszínességétől elszakad ki a beszélő ki a megszólított erre a kérdésre három különböző választ is adhatunk és ad a szakirodalom az egyik lehetőség az hogy valóban egy cigányzenészhez szól a beszélő őt biztatja igaz hogy a mulatozó a cigányzenészt arra biztatja hogy az ő hangulatát adja vissza tehát így is valamennyire a cigányzenész a cigány tükre annak aki hozzá szól egy másik lehetőség hogy tárgyiasított önmegszólításnak önmegszólító versnek tekintsük a költeményt ahol a beszélő azonosan megszólítottal erre alkalmat ad az és ennek komoly értelmezési hagyománya van hogy mindkettő művész a vén cigány is és a vén vörösmarti is és mind a ketten öreg emberek a harmadik lehetőség egy újabb értelmezés hogy a beszélő az a tudatos köznapién a megszólított pedig az a kreatív művész az énben lévő kreativitás és a beszélő saját kreativitását saját alkotóerejét biztatja alkotásra a verset kétféle stílus jellemzi a köznapiság és a pátosz ez összefügg valamelyest ez a kettősség a műfajjal is a véncigányt e két stílus keveredése jellemzi az egyik stílus az a köznapi kollokviális stílus egyfajta groteszk lefokozás ilyenek vannak benne hogy a versben hogy mindig így volt te világi élet ez egy közhelybölcsesség ne lógasd a lábadat hiába ugye láb egy fenkölt versben hagyd békét a húrnak húzd rá ezek ilyen köznapi kiszólások beszólások a másik réteg az a pátosznak a látomásosságnak a rétege ami valamifjta fantasztikus felfokozást ad a szituációnak ilyen sorokat idézhetnénk ennek példájául hogy vérred forjon mint az örvény árja kidörömböl az égboltozatján a vaks cillag ez a nyomorú föld és így tovább az első stílus még a bordalhoz kötni a verset a második az ódához emeli és az egész felfogható kései arcpoétikaként hiszen arról szól hogy milyen verset is kell alkotni hogy is játszon az öregzenész a vers egységét biztosító tényezőkről szeretnék egy kicsit beszélni az első ezek közül a refrén mind a hét 10 soros szakasz végén egy négysoros refrén áll hú ki tudja meddig húzhatod mikor lesz a nyűt vonóbul bot szív és pohár tele búval borral hú drá cigány ne gondolj a gonddal ismétlődik újra és újra de minden szakasz végén kicsit más hangulatban a színészek azért is szeretik ezt a verset vagy a versmondók mert az egy külön játék hogy a a refrént mikor milyen hangerővel milyen hanghordozással milyen indulattal mondja az ember a refrén biztosítja a kétféle távat ütközését a refrénm maga a köznapi táblatot képviseli a kocsmai italozást a cigányozást a verstörzs azonban tehát a refrént megelőző sorok azok mindinkább a monumentális kozmikus táblatba ragadnak el egy kicsit érdemes megvizsgálni a refrén és a szakasztörzsek viszonyát ez a viszony változó a versen belül háromféle az első és a hetedik versszakban a cigány alakját és a jelenetkeretet felidéző refrén összesimul a korábbi sorokkal tehát a vers törzs is arról szól amiről a refrén a második jellemző viszony a második és a harmadik strófában észlelhető ahol a látomás táblataai és az indulat már elszakad a refrén szituációjától de a refrénen kívül még mindkét versszakban jelen van a megszólított a cigány véret forjon tanulj dalt tehát annyiban nem szakadunk még el a jelenetkerettől a kiinduló szituációtól hogy a cigányhoz beszél a beszélő a negyedik öödik hatodik strófában ez a harmadik forma a refrén tematikusan teljesen elszakad a strófa korábbi soraitól vagy megfordítva a korábbi sorok teljesen elszakadnak a refréntől amely visszarántja a beszélőt a kocsmába a versegységét biztosító tényelzők közül a második amit szemügyre veszek az a felszólító mód nagyon következetes alkalmazása a vén cigány nem csak önmegszólító hanem önfelszólító vers is a beszélő utasítgatja oktatja a cigányt azaz önmag át saját kreativitását hogy mit hogyan csináljon egyes szám második szemében felszólítások egyfajta önhipnózist jelentenek önszuggesztiót ráolvasást azon túl hogy a refrénben mindig van három felszólító módú egyeszem második személyű igealak van a versnek két olyan versszaka a második és az utolsó a hetedik versszak ahol hét hét felszólító módú ige van a második versszakban vérred porjon mint az örvény árja rendüljön meg a velő agyadban szemed égjen mint az üstökös láng húrod zengjen vésznél szilajabban ez a második szakaszban az utolsó szakaszban pedig húzd de mégse hagyj békét a húrnak akkor húzd meg újra lelkesedve akkor vedd fel újra és derüljön zordon homlokod szűd teljék meg az örömborával húzd s ne gondolj a világondjával tehát csupac-csupa erőteljes felszólítás önszó gesztió önbiztatás a vers egységét biztosító harmadik tényező a vihar motívuma háromféle viharintázódik ebben a versben egymásra az egyik a természeti valódi vihar az égih háború a másik a lelki vihar a lélek háborgása a harmadik egyfajta társadalmi történeti vihar vész a nagyvilág háborúja ez esetben az akkoriban zajló krími háború sőt ezen kívül van egy negyedik szintje is a viharnak a természeti a lelki és a világ történetün kívül a nemzeti történelem vihara amely mútizőben zajlott hiszen a vonatkozó sor úgy hangzik hogy oda lett az emberek vetése ugye az emberek vetését elpusztító jégverés a nemzeti történelmet az elveszett szabadságharcot idézi föl a vers szerkezetét mint anticipációs vagyis előreutaló láncszerkezet is jellemezhetjük az egyes szakaszoknak minden szakasznak az ötödik hatodik sor a magja ez a gondolati mag ez a következő verszakban nyer kifejtést legalábbis az első négy verszakban az első verszakban az a motívum ami megjelenik az a láng így hangzik az első verszakban másszor lánggal égett és a következő verszakban a láng és az égés motívum úgy megy tovább hogy szemed égjen mint az üstökös láng a második strófa ööik hatik sorában a jégverés motívuma jelenik meg keményen mint a jégverése és ez úgy megy tovább a második verszakban mint a zengő zivatar a harmadik strófában jelenik meg a háború motívuma háború van most a nagyvilágban és ez a következő szakaszban a vert hadak szavaival folytatódik a negyedik strófa a vers tetőpontja több szempontból is ebben a szakaszban abb marad a cigány oktatása nógatása ez az a versszak ahol a versben egyedül tapasztalható modalitásváltás az eddigi felszólító módú igéket kérdőmondatok váltják föl tehát az eddigi felszólítómondatok helyett kérdőmondatok vannak a harmadik tényező az hogy ez a versszak megválaszolatlan és alé hanem megválaszolhatatlan kérdéseket tartalmaz ettől zaklatott és talányos a képek helyett hangok hallatszanak itt eddig a képek domináltak most a hangok és már a bibliában is valahogy úgy van hogy a hang mélyebb mint a kép és ettől a hanghallucinációs sortól félelmetesebb homályosabb a versszak szerkezetileg pedig innentől az előreutalásokat azaz az anticipációkat visszautalások váltják föl tehát a az elsőtől a negyedik szakaszig előreutalunk és a következő versszak fejti ki az ötödik hatodik hetedik versszak pedig visszautal az ötödik hatodik versszak úgy is fölfog ató mint amelyek a negyedik versszak kérdéseire válaszolnak a vers tetőpontja az a bizonyos negyedik verszak így szól kié volt ez elfolytott sóhajtás mi üvölt síre vadrohanatban kiörömböl az égboltozatján mizokog mint malom a pokolban hulló angyal tört szív őrült lélek vert hadak vagy vakmerő remények húzd ki tudja meddig húzhatod mikor lesz a nyűt vonóbul bot szív és pohár tele búval borral húzd rá cigány ne gondolj a gonddal az ötödik és a hatodik strófa bibliai és mitológiai történetei mintha választ magyarázatot adnának a negyedik kísérteties kérdéseire ami most történik az csak az ősi történet újratörténése a változatlan emberi természet újabb megnyilatkozása mintha újra hallanók a lázadt ember vadkeserveit kin a gyilkos testvér prométeusz és noé adn a jelennek a történelemnek valamiféle egyetemes örök és vigazztalan perspektívát a verszerkezet a képek mentén is bemutatható tulajdonképpen ugyanaz amit már más szempontból megnéztünk a természeti viharról szól a második harmadik strófa a történelmi viharról a harmadik negyedik strófa és a bibliai mitológiai történetek az ötödik hatodik strófában valamiképpen okmagyarázatot szolgáltatnak égi háború háború a nagyvilágban biblia mitológiai ősképek bűnesetek okmagyarázataként az okok mint maloma pokorban híres és talányos képe talán a pokoli önismétlésnek a történelem körforgásának mtikus képe a történelem pokoli malma körbeforog ahogyan a malmok általában nincs haladás előrejutás csak pokoli körforgás egy picit érdemes megnézni egy részletét a véncigány képanyagának csodálatos nyelvújításának a vers születésének korában éppen azok a képek nehezítették a befogadást amelyek később a legnagyobb ámulatot váltották ki az olvasókból egyszerűen arról van szó hogy a 19 században még képzavarnak számított az ami az avangard tapasztalata után már befogadható és majdnem megszokott képpé vált szerbantal nem véletlenül nevezte ezeket a képzavarokat anakroniszti usan szürrealista képeknek például a vak csillag ez a nyomorú föld had forogjon keserű levében a csillag lében forgása az egy zseniális képzavar a méreteknek és a táblatoknak az összeegyeztethetetlen kibékíthetetlen táblatoknak az egymásba préselése a csillag vaksága és forgása az még természettudományosan is magyarázható hiszen a csillagok forognak illetve a bolygók forognak és a vak csillagot azt azt úgy lehet érteni hogy olyan bolygó aminek nincs saját fénye csak visszatükrözi a fényt de ennek az ötvözése a hatfőjön saját levében emberre vonatkozó szólással halott metaforával ez már megütközést kelt ugye forrog saját levedben és a vakcsillag forog kozmikus és köznapi tűrhetetlen összemintázása vagy ugyanilyen meghökkentően erős kép az isten sírja reszket a szent honban ez a valóságos politikai helyzetre a krími háborúra utal és abból nyeri a rettenetes erejét hogy jézus jeruzsálemi sírját vörös marti isten szent sírjaként emlegeti természetesen a szent háromság tanának jegyében annak megfelelően az isten és a fiú az atya és a fiú azok egyek ennek ellenére a köznapi nyelvhasználatban nem istenhez hanem isten emberként megtestesült fiához szoktuk társítani a sírszót ugye azt hogy jézust eltemetik az mondható az hogy istent eltemetik az nem mondható az valami meghökkentő dolog isten sírja reszket a szent honban a sír reszketése pedig egy világméretű földrengést jelez a krímtől egészen jeruzsálemig hatolót és bonyolult metonémia és megszemélyesítés egyszerre hiszen nem jézus reszket a vers szerint hanem a sírja reszket vagyis ami kapcsolatban van jézussal a vers egészére jellemző az emberarcú természet és a természetarcú ember tehát egy antropomorf természetké és egy dezantropomorf emberkép a véncigány a természettel viharral taníttatja magát erre biztatnak a felszólítások utánzásra azonulásra bítatják a cigányt így tudja kifejezni a kifejezhetetlent a külső tomboló természetet belsővé testivé teszi mit jelent ez sorokat idézek a vérnek mint örvény árjának kell fornia a szemnek mint üstökös lángjának kell égnie az agyvelőnek megrendülnie kell a földrengést belül kell újraképeznie a z engő zivatar azaz a külső természet pedig személyé lesz nyög ordít jajgat sír és bömböl ördögi szójátékok és több értelműégek hatják át a verset még ilyen a bot ugye ez a nagyon keményhangzású nagyon furcsa rím a húzhatott botrím ez a bot jelenthet koldusbotot ugye hogyha a cigány mestersége értelmetlenné válik nem hallgatja senki akkor a vonóból bot lesz de legalábbis indulatilag a bot jelentheti a tehetetlen agresszió fegyverét a dühött kézben is az a sor hogy ki tudja meddig húzhatod is kétérrtelmű az egyik értelme meddig húzhatod a vonót azaz meddig zenélhetsz még és meddig élhetsz még meddig húzhatod még tovább az életedet a befejezés értelmezése sok vitára adott alkalmat illetve gyakran fitymálták a befejezést és talán nem is vitathatatlan a kritika hiszen a befejezés optimizmusa feloldása az nem biztos hogy egészen szervesen következik az előzményekből ez egy nagy vita kérdése és ízlésítéletek különbözőségén múlik hogy tökéletesnek tartjuk-e a verset vagy nem az egyik értelmezés azt mondja hogy az előszóval szemben ennek a versnek a végkicsengése a remény a gondolatok a könyvtárbanból jól ismerős vörös mar is mégis a vízözön után eljön az ünnep az újvilág a vihar a vész megtisztít majd kifárad ez viszont gyönyörű kifárad a vész ezt a reményt egyesek eviláginak történetinek mások transzcendensnek vallásosnak értelmezik a vers egy másik értelmezés szerint a reformkori költőszerep válságáról is elvesztéséről szól a cigány fölöslegessé válásáról az ügy a közösség elvesztése után a költő maga válik fölöslegessé a cigány abbahagyja a zenélést a vént cigányban végbemenő tombol ás érzelmi út az valami olyasféle út amilyen a lír királyé annak a drámának a hőséé amely drámát ebben az időben fordított sakespeartől vörös marti mihály lir útja út a megsemmisülésen át talán megtisztult önmagunkhoz és végül hagy olvassak el egy gyönyörű átiratot tóth krisztinától 2012-ből ahol a kora vén cigány nő dülőutak hegeitől szabdalt sötét bőrű csabzott anyaföldem ügyetlen plázákat tetováltál lapockáidra a kezed ökölben mindig így volt- világi élet először fájt de utána szép lett húzd ki szemed fogd össze a hajad aztán indulj nem baj hogy szakad saratöklen minde pusztuló kert húzzál kislány legalább pulóvert <sil> [Zene] ▁